Teszt: Chevrolet Aveo 1.4 LTZ

Nyáron mutatta be a Chevrolet az új Aveót, mely nem a régi toldozott-foldozott változata, hanem egy teljesen új autó, mely egy másik, a Corsával közös padlólemezre épül, így sokkal nagyobb az elődjénél – ő is csatlakozott a négy méternél hosszabb kisautók klubjába –, de nem ez a legfontosabb változás. Az új modell iszonyatosan dögös lett. Igyekeztem úgy fényképezni egy-egy részletet, hogy jól látszódjon, milyen sportosan, sőt, milyen durván tud kinézni ez a kis gyösz bizonyos nézetekből.

Nyugodtan kinevethetnek akár hangosan is, de engem az új Aveo nyomokban emlékeztet a Mustangra, sőt néha a régebbi Lancer Evók képét is felidézte bennem ez az elvetemült, állatias orr-rész. Imádom a két-két kerek, bura nélküli lámpát, a sportos hűtőmaszkot és ezt az összevont szemöldököt, ami miatt az Aveo ennyire morcosan néz. A kasztni kicsit magas, így ha egyben vizsgáljuk, már nem annyira ijesztő, de az orrát szívesen látnám viszont akármilyen durva, sok száz lóerős sportkocsin. Oldalnézetből nyert a praktikum, innen pontosan ugyanolyan az Aveo, mint bármelyik kisautó, de a vidám hátsó lámpák mindenért kárpótolnak.

A kirobbanó dizájn mellett sajnos van pár igénytelenség is a karosszérián, a hátsó lámpák fekete műanyagja ordítóan olcsónak tűnik, ahogy a hátsó ajtók egyébként jópofa bújtatott kilincsei is. Tudom, a lámpákat ritkán fogjuk fogdosni, szóval jó lesz oda a kemény plasztik, de a kilincseknél már kellemetlenebb a helyzet, ezek idővel vélhetően karcosak lesznek. Van még egy baj a kasztnival, bár ez csak akkor derült ki, mikor már mentem egy keveset a tesztautóval: az orra nagyon mélyen van és sokszor leér, ha például fekvőrendőrről huppanunk le, vagy egy meredek lejtő aljához érkezünk egy parkolóházban.