Használtautó összehasonlító – Audi A3 1.6 (1997), Opel Astra 1.4 Ecotec (1998), Renault Clio 1.4 TechRun (2001), Seat Cordoba 1.4 (2000)

Amikor a Fehér útra indultunk Bende Tibby belépésével immár négy főre bővült, s ez alkalommal igazi operatőrrel is kibővített csapatunkkal, mindannyian egy véleményen voltunk. Ha kétszázezerért és négyszázezerért korábban nagyjából csak gyanús hulladékokat kaptunk egy-két kivétellel (Golf II, Seicento Sporting), a legutolsó mintavétel közel duplájáért joggal feltételezzük: itt már igazi autók következnek. Olyanok, amiket mi is autónak nevezünk.

Nem túl magasak az igényeink, Pista egy 14 éves Volvóval jár, Bandi Audija közeledik a harminchoz, Tibby E28-as BMW-je is lassan veteránkorú lesz, miként az én 123-as Mercim is rövidesen átlépi a huszonhetet. Mind használható, külföldre járó, fűtő, világító, ablakot törlő, zárható, tűrhetően kényelmes gép, egyiknél sem kell tartani lerohadástól, egyiknél sincsenek közelgő, komoly meghibásodásra utaló jelek.

Az autók, amiket most készülünk megnézni, másfélszer, kétszer, háromszor érnek többet a sajátjainknál. Ezek jók lesznek. De nemcsak jók, már szépek is! Sőt, egyikünk-másikunk még működő klímaberendezésben is reménykedett titkon...

Az Artik Kft. sokkal igényesebben, körüljárhatóbban tálalja az autókat, mint az eddigi két kereskedés, amelyek kínálatából merítettünk. Szép, tiszta, szemétmentes, murvás placc, az autók négy sorban, levegősen, de katonásan ácsorognak. Pucoltak, kívülről kvázi hibátlanok, az ember zsebében már a telep láttán is nyílni kezd a buksza.

Nehéz választani, mert a kétmilliós kocsik vállvetve ácsorognak a másfél millásokkal, közibük szúrva ott egy rakás egymilliós, úgy kell keresgélni az alját. A mi szintünket. „Nagy igény lenne olcsóbb kocsikra is, de azokból kevés van a piacon, és ami eladó, annak nagy része reménytelen eset, azokból nem tudjuk feltölteni a kínálatunkat” – mondja a telep vezetője.

Ettől még, mint a lefolyó örvénye, úgy szippantja a betérőt maga felé az olcsóbb kocsik árcédulája. Itt ez az ezüstmetál izé, hát ez két misibe kerül, de szép. Viszont ott van mellette a másik metálkék, alig idősebb és csak egy guriga. Na és akkor emitt ez a metálzöld, ami tényleg nem sokkal öregebb, és csak NYOLC kiló?! A soha nem fakuló, a fáradt lemezek fölött is tükrös magbiztossággal csillogó metálfény és a nehezen piszkolódó, műszálas, tűzálló kárpit valószerűtlenül soká tudja hirdetni a rég elmúlt újautóságot. A modern autó nem úgy öregszik, mint a régi – ez büszkén, szemre jó állapotban csúszik le a lejtőn.

Valószínűleg itt lehet a bibi, meg ott, hogy a három éve mind súlyosabb recesszióban vergődő magyar autópiac alig frissül. A kilométerek, az évek és a sómarta rozsdafoltok viszont ugyanúgy szaporodnak. A 2011-es hat kiló tehát nem ugyanaz, mint a 2007-es hat kiló volt. Sokkal rosszabb. Mert ma sokkal többen keresnek sokkal rosszabb autókat - kiborították őket a hiteldézsával a lefolyóba, volt új autójuk, nincs új autójuk. Autójuk sincs. De olcsó autóból nem lett több a piacon.

Igen, a metálfény és az átrendeződött viszonyok állhatnak amögött, hogy így alakult ez az összehasonlító teszt. Nagy nehezen kiválogattunk négy, némi erőltetéssel talán nyolcszázezer alá alkudható kocsit. Elvittük őket egy nem túl nagy körre – a szomszédos BNV mellé, ahol régen a szörnyű hírű szabadpiac volt, az öregebbek talán emlékeznek még rá. A Dobi.

Kettő közülük olyan hibákat produkált, hogy alig mertük őket visszavinni lábon: hosszas hűtés után, óvatos masszírozással tereltük őket haza. Kettő jól bírta a kiképzést (már ami kiképzést pár száz méternyi autózás jelent), de azok sem fakasztottak mosolyra.

Nem akarom szaporítani a szót, olvassák inkább a tesztet, nézzék meg a videót. Elnézést, ez alkalommal nem volt kedvünk poénkodni. A sokszázezer forintos kezdeti, majd a még párszázezres azonnali javítási kiadások felderengő réme kicsit lehangolták a csapatot.

Most pedig csapjunk bele, lapozzon!