Teszt: Citroën DS3 Racing – 2011.

Természetessé vált, hogy egy Citroën ugyanolyan jó lehet, mint egy bármilyen autó. Egy Mini, egy BMW, egy Mercedes, vagy Audi. Vagy Lexus. Nyugodtan sorolhatjuk a prémiummárkákat, létezik egy Citroën, amelyiket bármelyikkel szembe lehet küldeni. Megtanultam tisztelni a Citroënt, és nem a múltját, hanem a jelenét, tudat alatt is képes vagyok elfogadni, hogy egy Citroën nem szeretetre méltó, ambiciózus fostalicska, hanem egy brutálisan jó autó.

A dudája csak egyszólamú, pedig egy csúcsmodelltől elvárható lenne legalább egy duett, ha nem is maga a komplett lambada vagy Shakirától a May hips don't lie, de épp elég harsány a külseje. Most a konkrét színösszeállítást nem elemzem, hiszen rengeteg variációban szabható testre, a Citroen honlapján lehet vele játszani, a nehézség inkább az olyan változat előállítása, ami nem néz ki ilyen jól. Leszámítva természetesen a matricázást. Nem is tudom, ki a nagyobb paraszt, aki megtervez egy ilyen matricaszettet, vagy aki megveszi? Egy része, például a tetőre ragasztott kockák és feliratok inkább csak bénák, más, mint a tanksapka köré kanyarított Caution-Attention felirat, már nevetséges. Vigyázzá', itt kell betőtteni a benzint!!! Meg a kesztyűtartón az a két nyíl, az mi?! Mutatja, hogy ez itten a híres-neves DS3? Kíváncsi voltam, mennyire könnyű megszabadulni ettől a szégyenteljes dekorációtól, úgyhogy egy kevésbé feltűnő elemet eltávolítottam: könnyű leszedni, ez csak sima dekorfólia. Később néztem csak át az ár- és felszereltségi listát, amiből kiderült, hogy a matrica opciós DS3 Racing-extra, százezer forintért.

Az ülések sportcélokra tökéletesek, autósmoziban dögleni vagy munkába járni már kevésbé. Ugyanakkor még épp a fájdalomköszöbön belül vannak, vagyis, mint később rájöttem, remekül reprezentálják az egész autót. World Rally Champion, racsing, meg Loeb ide vagy oda, azért a DS3 műszerfalában is van gyári illatosító. Sajnos ez már valószínűleg kifogyott, mert csak akkor érzem az illatát, ha kiveszem és az orromhoz tartom, egyébként a maradék alapján egyértelműen kár érte: finom illat. Ha már itt tartunk, a DS3 szellőzésével nem igazán vagyok megelégedve. Hiába kapcsoltam automatára a klímát, általában sokkal melegebbnek tűnt a hőmérséklet, de szerintem levegő sem jut be elég. Hiába zúgott a ventilátor 50%-on, majdnem végig lehúzott ablakkal kellett autóznom.

A jó kötésű középső tetőoszlop továbbra is brutális – jól néz ki, meg biztos sokat is merevít, de ez még a Ben Hur szuperszélesvásznú változatát is kitakarná, 45 fokban kikanyarodni a DS3-mal egyfajta közlekedési orosz rulett. Csodálatos vívmány lenne továbbá, ha ki lehetne kapcsolni a navigáció hangját. Lehalkítani nullára, azt le lehet, de ha bejelentenivalója van, úgyis leveszi a zenét, hogy beszélhessen egy kicsit némán. És a megszakadó zenéből vagy egyéb rádióműsorból kikövetkeztethetjük, hogy a navinak bejelentenivalója van, forduló vagy éppen nem-forduló következik.

A középkonzolon, a hifi alatt van két gomb. Az egyiken SOS felirat, a másikon Citroën embléma. Utóbbit kezdtem nyomkodni, hiszen nyilván az az ESP kikapcsológombja, ami egyben meghozza a Loeb-féle rali üzemmódot is. Néhány másodperc után elkezdett pittyegni és búgni, aztán egy hang azt mennydörögte, hogy ha meg akarom szakítani a hívást, nyomjam meg a gombot még egyszer. Jézusom. Megnyomtam. Tovább búgott, megnyomtam még hatszor, aztán a hifi hangszóróiból bejelentkezett a Citroën Assistance, hogy parancsoljak, miben segíthetnek. Meg szeretném szakítani ezt a telefonhívást, megtenné, hogy szétkapcsol? Köszönöm. És ennyi: egyvalamit kértem a szolgáltatótól, és bár más dolgok is ilyen flottul mennének!

Az ESP gombja egyébként balra lent van, nem igazán érdemes nyomkodni, mert bekapcsolt elektronikával is olyan gusztustalanul zúzhatunk, hogy az már botrányos, de erről kicsit később. Amíg el nem hagyom a várost, megállapítom, hogy a DS3 továbbra is tökéletes autó, kicsit keményebb és erősebb ez a Racing változat, de ha a vezetési élményt nézzük, nem feltétlenül ad annyival többet, mint mondjuk egy Mazda2. És kerül vagy kétszer annyiba, hiszen 1,5-ös Mazda2 van már négymillióért, ez meg mennyi is lehet? A sima DS három ötmilla körül lehet, akkor ez biztos nem több mint hat (hahaha). A háromajtós Mazda2 az 1,5-ös szívómotorral több kategóriával gyengébb, de mit számít az, ha csodálatos vezetési élmény kíséretében taposhatom ki a belét? Nem a köridőkre hajtok, hanem a tartalmas, emberhez méltó életre.