Volkswagen Passat 2.0 CR TDI Highline

Hely van bőven, elöl is hátul is megfelelő, még egy kicsit megtoldották a hátsó lábteret a behorpasztott első üléstámlával és a leheletnyit hátrébbdöntött hátsó üléstámlákkal. Az ülések kényelmesek, újonnan nagyon menő az alcantara szék, főleg, hogy fűthető. Viszont csak részben elektromos; előre-hátra kézzel megy, a támlát és a deréktámaszt mozgatja villanymotor. Ebben az alap ülés volt, semmi faxni, de ez így is jó.

A belső tér kidolgozottsága azon a szinten van, amit elvár a tulajdonos egy belvárosi garzon áráért, és nagyon köszönöm a Passat CC-ből származó műszerfalat, meg a Phaetonból érkezett mutatós órát. Kár, hogy a gyártók kezdenek leszokni róla, pedig ettől is otthonos egy kicsit. A rakodórekeszek száma és elhelyezkedése is megüti az elvárt szintet, épp elegendő méretű és formájú vályúban lehet szétszórni a cuccainkat, de ezt csak akkor vesszük észre, mármint az ellenkezőjét, ha egy kocsiba beülve nem egyértelmű azonnal, hogy a kulcsot, a parkolókártyát, a telefont, a másik kulcsot, a másik telefont hová rejtjük.

A bluetooth engem nem szeretett, egy hét alatt sem tudtam összepárosítani a telefonommal, pedig egy N97-es Nokiáról beszélünk, ami a Touareggel például simán ment. Kézikönyvet ilyenért nem vagyok hajlandó elővenni, vagy működik intuitív alapon, vagy nem. Itt addig eljutottam, hogy a készülék felismerte az autó rendszerét, de csatlakozni már nem tudott. Próbáltam álló és járó motornál, gyújtással és nélküle, álló helyzetben és menet közben, sehogy se ment, ugyanaz a hibaüzenet: a kapcsolódás sikertelen.

A menüben állítható világítási opciókon kicsit elakadtam. Minden állítható, hogy milyen hazakísérő, meg előrevilágító, meg nappalifény, meg mikor mit kapcsoljon, aranyos. Az én beállításaim a következők: akkulemerítő felesleges követőfények kikapcsolva, nappali fény kikapcsolva, a világítás kapcsolón az auto állás távoli elkerülésével fix tompított. Így olyan volt, mint egy autó.

Mondjuk azt nagyon szeretem az új autókban, hogy messzire, és jól látni velük, de ez az egyik olyan vívmány, amibe könnyedén bele lehet halni, ugyanis gyorsabban megyünk, ha úgy vezetünk, hogy a bevilágított részt tekintjük fékútnak. Erre oda kell figyelni, ahol a sajátommal 70-80-nal tötymörgök, ott ezzel 90-100 között megyek, pedig a fa pont annyi méterre van az úttól, mint nappal, meg rosszabb világítású autóban. Szorosan idetartozik, hogy még halk is hozzá, se futómű, se szélzaj. Semmi.

Az új Passat legalább olyan érdekes az előzőhöz képest, mint mikor a malacorrún megjelentek a hűtőrácsok. Hogy frissítés vagy új modell, a konkrét termék ismeretében teljesen mindegy. Papp Tibi a nemzetközi bemutató kapcsán készített cikkében így fogalmaz:

“Már ránézésre is látszik, hogy a tető a régi, meg szinte minden, ami a burkolólemezek alatt van. Továbbá nagyjából a futóművek is. Igaz, a tengelytáv 2, azaz kettő milliméterrel nagyobb (ez megoldható), meg az autó is hosszabb négy milliméterrel (ducibb lökhárítók), de a nyomtávok, szélesség, magasság nem változtak. Hogy a véletlen egybeesések sorát folytassam, a csomagtartók hajszálpontosan ugyanakkorák a limuzinnál és a kombinál is.”

Nos igen, ezen a témán nem is rugózok többet, végülis teljesen mindegy, hogy régi-e vagy új, ha biztonságos, kényelmes, gazdaságos és jó minőségű a produktum, márpedig itt ez a helyzet. És ha az új orr és segg ilyen jól tud kinézni, akkor meg végképp mindegy, hogy B6 vagy B7 kódjel szerepel a típusdokumentációban.

Az új biztonsági és kényelmi extrákkal (követős tempomat, fáradtságfigyelő, mindenfelé be- és kiparkoló rendszer, táblafelismerés) teletűzdelt új modell továbbra is meghatározó szereplője volt/van/lesz a családi autóknak, ugyanakkor kicsit furcsálltam, hogy a második generáció óta nem készül belőle ötajtós, csak limuzin és kombi. A magyarázat is meglett, a nyugati piacon ennek a géposztály 70%-a kombi kasznival fogy, így a keleti végek termelik ki a limuzin-egyensúlyt. Ötajtós mára csak a Mondeóból, az Insigniából és a Mazda6-ból maradt.