Próba: BMW M3 GTS

A GTS-sel elérte az M GmbH, hogy olyan M3-at csinált, aminek már versenypályán sem esik jól hirtelen közel menni a határaihoz. Annyira veszettül gyors, olyan éles, hogy tucatnyi körön át kéne szokni, mire kiállna a merev félsz a végtagokból, hogy ha ez most mégis túl sok, akkor a falig már nem lesz időm méltó disztichonba szedett sírfeliratot sikoltani a mikrofonba az utókor számára.

Nincs bénázó alulkormányzottság, ügyetlenül radírozó orr, csak beránt a kanyarba és kiköp a túlvégen, olyan tempóval, hogy legszívesebben kigyorsítás közben is lassítana egy kicsit az ember, hogy utolérje a józan esze a következő féktávig, ami persze pont fele olyan hosszú, amilyennek saccolja.

A motor dühösen forog bele a 8300-ba, tompa ütéssel jön meg a következő fokozat, és ugyanúgy megy minden tovább, még a légellenállás se nagyon könyörül rajtam addig a szűk 200 valameddig, amíg fel tudok gyorsulni a célegyenes nélkülire komponált pályán. Itt nincs limiter, ha lenne elég út, meglenne a 305, elég hamar.

Az M-DCT nevű hétsebességes duplakuplungos váltó szoftverét direkt a sportoláshoz programozták, így nemcsak veszettül gyors, hanem meg is döccent egy kicsit, hogy meglegyen a versenyautós hangulat. Meg is van, de nem vág olyan kegyetlenül oda, mint a korábbi szimpla kuplungos SMG az utolsó M5-ben, amitől minden váltásnál azt hittem, hogy valami eltört, vagy a gerincemben, vagy a váltóban, és aztán az utóbbiban jellemzően tényleg. Kézi sebességváltót opcióként sem kapunk. Ahogy a Queen együttes dalolta, „Another one bites the dust”.

Most jönne az a rész, ahol a szerző arról hazudik lírai mondatokban, hogy miként driftelte végig az Ascari versenypálya minden ívét, a döntött parabolikát is beleértve, míg a spanyol légiirányítás oda nem telefonált, hogy a Michelinek füstjétől nem látnak az utasszállítók pilótái. De a szerző összesen 3 hitvány kört ment, amit álmélkodó, riadt káromkodással töltött, és ezalatt eszébe sem jutott megkeresni a DSC kikapcsológombját. Az M-Dynamic mód így is épp eleget mutat meg a játékossági hajlamból, és farolgatni pompásan lehetett már a széria M3-mal is.

Így azt sem tudom, milyen lehet az utcán a GTS, de el tudom képzelni. Valószínűleg zord, de bőven elviselhető. Mint minden igazán jó futómű, ez is képes rugózni és csillapítani, nem ostobán merev, így nem halnánk bele közúton, de azért ez a tárgy versenyautónak kényelmes, nem utcai autónak kemény. A hátsó segédkeretet például fixen rögzítették a padlóhoz, nincs gumiágy a silány útburkolat ellen, és az állítható keménységű gátlókat se lehetne addig puhítani, hogy rá merjek hajtani a Gyömrői útra.

Szóval a GTS nem egy átmatricázott M3, hanem egy minden ízében állat hobbiautó, egy veszedelmes de csodálatos termék. Fantasztikusan jó már a sima M3 is, de ott nem ébredt fel bennem a bírvágy, sose értettem, hogy miért akarna bárki 420 lóerős autóval járni az átlagosan a 39,7 km/órás tempójú magyar ingázásban, minden bokor mögött egy 300 000 forintos közigazgatási bírságot gyanítva. A GTS-sel viszont nem azért megy az ember a Váci útra, hogy a lámpánál ráverjen 3 tizedet százig az 500 lovas E60 M5-re (4,4 vs 4,7 mp), hanem mert onnan hajt fel az M3-mas autópályára a Hungaroring felé. És azt már értem és kívánom is. Nagyon.

De hülye-e, aki ennyi pénzt ad érte? Természetesen. Mindenki hülye, aki sok tízmilliót ad egy autóért, miközben nincs elég lélegeztetőgép a kórházakban, és Afrikában legyek döngnek az AIDS-es gyerekek körül. Darabáron rendkívül rossz ár/érték arányú csomag a GTS. Az AP racing fékek, a KW futómű, a karbon aero-elemek, a felnik és gumik mind szabadon megvásárolható versenyalkatrészek. Csövezni nem csak NASA-nál tudnak, és az az plusz 30 lóerő se váltja meg a világot.

Egészen biztos, hogy a BMW rommá keresi magát a GTS-en, ha nem számoljuk azt a rengeteg időt, amíg a legkiválóbb szakemberek addig reszelték mindezeket a kiegészítőket, addig állítgatták a futómű-geometriát, válogatták a gumikeverékeket, és így tovább, amíg ilyen pazar lett. És csak 150 darab készül belőle, szóval nagyon-nagyon meg fogják becsülni az értők. Mindenki másnak csak egy sárga BMW, ami elég kínos szókapcsolat, valljuk be. De kéne.