Használtteszt: Ford Focus 1.4 16V Fresh - 2003

Ez a sztereotípia igazából hízelgés a Ford flottaértékesítő részlegének. Jól dolgoznak. Azonban a magánember szereti elkerülni a nagyobb szívásokat, ha kocsit vesz. Márpedig egy széttiport vállalati autó tényleg igazi istencsapása lehet, ha beleszaladunk.

Mégis, vásárlói oldalról nézve hálásak lehetünk ennek a cégautós imidzsnek. Nem, nem ettem meszet, elmondom, miért. Egyrészt: a sok cégautó lenyomja a piacon az árakat. A magánemberek sem tudják drágábban adni az – elvileg megkíméltebb – Focusaikat, legfeljebb tőlük hamarabb megveszik. A típusból egyébként cseppet sem kevés a magánautó, elvégre a Focus volt az egyik legolcsóbb kompakt a piacon.

A cégautó-előélet önmagában nem egy csapás, elvégre azt is ugyanúgy emberek vezetik, akik között vannak rendes júzerek. Arról nem beszélve, hogy a cégek kifizetik a szervizelést, szemben sok magánemberrel. A gond akkor kezdődik, amikor a sokat futott, ezért óhatatlanul elhasználtabb darabok, több autókereskedésen körbejárva szépen megfiatalodnak, már ami a futásteljesítményt illeti. És ekkor jönnek a látszólag idő előtt szétszálló kéttömegű lendkerekek, a leálló common rail befecskendezők, szakadó vezérműszíjak.

Hát ezért van az, hogy amikor a magánember árul Focust, egyből elviszik.

Így járt Balázs Viktor kollégánk is, aki az internetes hirdetés élesítésétől mérve öt percen belül adta el 1,4-es Focus kombiját. Nem rossz időeredmény.

Egy hasonló, 75 lóerős, ám ötajtós Focust néztem ki az Autocityben, kevéssel 1,3 millió alatti áron. Vajon hol itt a csapda? Rommá volt törve? Elvégre, egy viszonylag kései példány, a 2002-es facelift utáni időkből. Ennek leginkább külső ismertetőjegyei vannak, például az 1998-tól gyártott Focusokon az első lökhárító sarkában vannak az indexek, ezen meg már a fényszóróval egy házban. Belül még ennyi sem változott.

A várakozásaimhoz képest az Autocity all-time-best autója került elő az udvarról. Pöccre indult, az akku köszöni, jól van. A belseje pedig olyan, mint az újé. Viktor is megerősítette, hogy hihetetlenül jó már az alap kárpitozása is a Focusnak, gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Nála 90 ezret húzott le a kombi, semmi sem zörgött, az autó egyben maradt.

Ebben az ötajtósban 102 ezer km van, ami egy olajcsere-matrica alapján reálisnak tűnik. A kor egyedül a motortéren látszik halványan, a könnyűfém öntvények fehér oxidrétegén és pár rozsdás csavaron lehet felfedezni azt, hogy az idő vasfoga elszállt a Focus felett, sőt, bele is harapott. Mégsem tegnap gyártották, hiába a patyolattisztára pucolt motortér. A karosszéria kívülről rendben van, nincsenek rajta húzások, nincs szétsikálva gépi mosóval. Egyszóval, patent.

A felszereltsége már kevésbé, inkább azt mondanám: vegyes. Ez egy Fresh kivitel – a név talán arra utal, hogy amikor hátulra levegőt akar engedni az ember, frissen kell tekergetni a kurblit. Tanácsos a baleseteket is kerülni, mert itthon a Ford az utaslégzsákot kihagyta a specifikációból, mindössze a vezetőé volt meg. Nem baj, legalább nem kell kikapcsolgatni, ha gyerekülést akar berakni az ember. A klíma ellenben nem maradt ki, tudták, mi kell a népeknek, és elöl villanymotor emeli az ablakokat, és van szervokormány is. Továbbá, kazis magnó van a rádióhoz.

Kell-e félni a kis motortól? Takarékos? Egyáltalán, jó valamire az ötajtós Focus? Lapozzon!