Puntóval a fedélzeten

Néhanapján meglátogatják ükunokái, ilyenkor hologram-képeket és videókat néz velük, vagy gyümölcsöt szednek (amiből természetesen kellő bűz kíséretében pálinkát főz a konyhasarokban), és ha nagy ritkán megkérdezik tőle, hogy Pista papa, mi volt 2009-ben, akkor csak azt mondja: bizony, jártam egy hadihajón. Aztán gondolkodik egy kicsit: ja, volt ott egy autó is, a Punto Evo.

Persze Pista nem lesz olyan mázlista, hogy ilyen szép kort érjen meg, de ahhoz elég őszinte, hogy leírja, amit minden kollégája, sőt mi több, a Fiat mesteri marketing-gépezete gondol, de ki nem mond: a Punto Evót csak így lehetett bemutatni. Egy 244 méteres gyilkológépezet fedélzetén.

Persze a Cavour repülőgép-anyahajó hatása nem maradt el, a máskor szanaszét mászkáló, nagyhangú újságíró-siserahad is olyan jámbor volt, hogy a nyúl is taszigálta őket. De ne rohanjunk előre, íme az autó.

Az autó, ami annyira fontos az olaszok számára, hogy maga Lorenzo Sistino, a Fiat márka vezérigazgatója vitte végig az egész bemutatót. Ez jelent valamit, hiszen legjobb esetben is egy-egy jól képzett marketingfőnök vagy főmérnök áll a pulpitusra. Hogy ekkora hal puhítsa a fejeket, ritkaságszámba megy.

Persze ennek is megvan az oka. A Punto húzómodell. Családfáját egészen a 600-asig vezették vissza (600-127-Uno), és Punto néven ezidáig több mint 7 millió fogyott belőle. Igazi globális típus, meghatározó bevételi forrás. A Fiat konszernnek jól jött ki a lépés mostanság, a tavalyi január-augusztusi időszakkal összevetve konkurensei között (VW, Ford, PSA, Renault) egyedüliként ért el 1,1 százalékos növekedést az eladásokban idén.

Ez köszönhető az olcsó, tömegekben fogyó Pandának, valamint az 500-asnak és a MiTo-nak, amiket visznek, mint a cukrot. Épp ez a sikerhullám – na meg persze a vetélytársak friss modelljei – indokolták, hogy az eddig Grande Puntóként ismert típus is kapjon egy gyorsítótablettát, hadd pörögjön.

A 2005-ben bemutatott Grande elérte modellciklusának felét, ideje a ráncfelvarrásnak. Ez a gyártó számára költséghatékony és gyors megoldás, hogy a laikusok újként tekintsenek a típusra. A Grande jelző megszűnt, helyét az Evo (ugye nem kell leírnom, minek a megfelelője?) vette át. Eltűnt a jellegzetes orr is, mostantól egy horizontálisan tagolt, mosolygó arc néz ránk.

A családinak beállított (Dynamic, Emotion) illetve a sportos, fiatal generációnak szánt (Fun, Sport) verziók utalnak a felszereltségi szintekre. Talán egyedüliként a világon nem kedveltem meg, hogy egy kis Fiat Maseratit játszik, így ez az átszabott front jobban tetszik, de el kell ismernem, hogy a komfort verziók fényes, fekete műanyag betétje és motorháztetőre pakolt széles krómcsíkja nem akasztotta ki a szépség-mérőmet. A sport verzió matt fekete lökhárítója és diszkrét szürke betétje azonban határozottan tetszett. A világosszürke fényezéssel és szép, 17 colos felnikkel enyhe streetracer hangulatot áraszt, a háromajtós karosszériában benne van a kis Fiatokra jellemző izgágaság, mégsem tudok segíteni magamon: szép-szép, de egy Punto II Sporting még mindig szebb.

Hálátlan módon persze hozzá kell tennem, hogy városi koccanás esetén jókora darab lesz csereérett az autó elejéből, de ez olasz, a forma fontos, a funkció másodlagos, így szeretjük.

A sziluett változatlan, egyedül a hátsó nézet alakult át kicsit. Újak lettek a fényszórók, immáron C-betűt formáznak a helyzetjelzők, a modellnév középre, a csomagteret is nyitó nagy logó alá került. Ezek tán a leginkább észrevehető változások, a modernizálásra fordított 220 millió euró zöme nem látszik. Pedig ott van.

Nagy hangsúlyt fektettek a zajszigetelésre, a tető új anyagokat, míg a szélvédő speciális, zajszigetelő réteget kapott. A futómű szilentjeit is lecserélték, a beltéri kárpitok zöme is jobb hangelnyelő képességekkel rendelkezik.