Kettőt egy csapásra

307

Láttuk már minden változatában: ötajtósként, kombiformában, kvázi-egyterűként és kupé-kabrió kivitelben . Eddig 2 200 000 készült belőle. A Peugeot alsó-középkategóriás autója volt az úttörője az új divatnak: fel a tetőt az egekbe. A 307-es arányai, melyet a gyártó "félmagas építésmód"-nak hív, valahogy átkerülődtek más márkákhoz is, a Stilo és a Corolla jut hirtelen eszembe, legutóbb pedig a Golf Plus-szal még a kategória névadója is átvette ezt a stílust.

Ami ilyen sikeres, azon kár változtatni, gondolhatta a Peugeot. Alig nyúltak hát az ötéves modellhez, az autó a márka új stílusjegyeit hordozó orrot kapott harcsaszájjal és rövidebb motorháztetővel. A lámpatestek megnőttek, kikerültek belőlük a ködlámpák, majd ezek (sportosabb és drágább verziók esetén) lecsúsztak a nagy száj két oldalára és krómgyűrűt is kaptak. A csőszerű, krómkeretes ködlámpa egyébként a 307-es legvitathatóbb újítása, én még most sem tudom, tetszik-e, vagy sem.

A hátsó lámpa is átalakult, egy kicsit bekrómozódott. Elmaradhatatlan modellfrissítési kellékek továbbá: új dísztárcsa, 16 és 17 hüvelykes új alufelnik, új színek, no meg persze új kárpitok. A CC mintájára a 307-es most már teljes bőrborítással is kapható, ebben felfúvódáskor még az utasoldali légzsák is bőrt szakít át. Az autó új stílusú műszereket kapott, és picit megváltozott a középkonzol is. Opcióként megjelent a kétzónás klíma, a Bluetooth és a xenon.

A 240 kilométeres tesztutat két autóval bonyolítottuk le. Dijontól a Settons-tavakig egy dízel CC, vissza egy Féline volt útitársunk. A CC-t sokkal jobban szerettük vezetni, de a Féline is hozta, amit a gyártó és a célcsoport elvárhat tőle.

CC-nk teljes neve: 307 CC HDI FAP, azaz részecskeszűrős common-rail turbódízellel szerelt kupé-kabrió. Engedelmükkel az általánosságokra most nem térnék ki, hiszen már kétszer is járt nálunk az autó ( kétliteres automata , illetve 180 lovas Sport), és a motort is számos PSA-járműben kipróbáltuk már. Talán csak annyit tennék a korábbiakhoz, hogy a 10 km/h sebességig nyitható tető aljas rágyorsításkor nem csukódik le, vagy nyílik ki, hanem úgy marad, ahogy éppen állt. Sajnos nem néztem meg, mi lesz a függőleges tetővel mondjuk 120-nál: rendkívüli kíváncsiságomat meghaladta velemszületett gyávaságom. Ja, és az ülés kényelmetlenebb volt, mint a nem-CC-ben.

Hadd osszak meg Önökkel pár benyomást a dízel és a kabrió viszonyáról. Ez az autó nehéz: 1578 kiló. Ekkora tömeghez mindig jól jön egy nyomatékos turbódízel, a 136 lovas kétliteres HDI pedig ebben nem szűkölködik. 2000-nél 320, átmeneti túltöltéssel 340 Nm-t ad le. A nehezebb CC-t sokkal jobb, kellemesebb volt vezetni, mint később a 180 lovas benzines, könnyebb sportos modellt, a Féline-t. Ugrik, szökken, húz, a motoron semmi nem múlik.