Maxi-mini levehető előlappal

A műszerfal ugyanaz az olcsó, kemény műanyag, ami ebben a kiskategóriában megszokott, de a felület mintázatát okosan úgy alakították ki, hogy jó ránézni, nincs a rideg, műanyag hatása. A vezető előtt hagyományos, kerek mutatós műszerek, középen a 807-eshez hasonlóan fedélzeti számítógép. Az órákkal semmi gond. Nem lehengerlően dizájnos, de finom munka, szép számokkal és értelmezhető adatokkal. Világítása-sötétítése, valamint a napi számláló nullázása is kézenfekvően egyszerű, ami egy női autónál nem utolsó.

A fedélzeti számítógép és a rádió az ablaktörlőkar végére került gombrengeteggel irányítható, ami azért is jó, mert nem rondítja el a kormányt a sok kapcsoló, egyébként nagyon gyorsan meg lehet szokni és szeretni. A szokásos funkciók irányítására alkalmas, rádióvezérlés, halkítás, hangosítás, csatornakeresés, illetve a fedélzeti komputer adatait is itt nézhetjük végig, illetve nullázhatjuk.

Autónkban manuális klíma volt. A reggeli mínuszokat igen nehezen tudta csak leküzdeni a fűtés, és normális, egyenletes hőfokot - csakúgy, mint valódi egyterű testvérében - képtelenség elérni. Menet közben 3 fok alatt villog a külső hőmérséklet-kijelző, indításnál pedig felirat hívja fel a figyelmet a jégveszélyre.

Tárolórekeszt rengeteget találunk, de méretük igencsak korlátozza, mit is rakhatunk beléjük. Még a pohártartók helye is nagyon ki van számolva. Van érme-, toll- és kártyatartó, meg sok pici lyuk, ahová mindenféléket el lehet dugdosni. Hatalmas viszont a kesztyűtartó, ami mindent elnyel; nemcsak a kisautó kategóriában, de még a nagyok között is sokan megirigyelhetnék ez a torkot.

Az ülés alatti fiókok használata viszont meglehetősen nehézkes. A legnagyobb baj, hogy rémesen nehéz kirángatni a merev műanyag dobozt, aztán meg komoly feladat visszataszajgatni. Arról nem is beszélve, hogy ehhez ki kell szállni a kocsiból, mert kígyóember legyen a talpán, aki ezt az erőlködést a saját lába között el tudja végezni.

A rengeteg csecsebecse mellett a motor vagy a futómű szinte észrevétlenné válik. Ami mindenképpen jót jelent, vagyis hogy nincs vele baj. A kulturált, 1,4-es HDi dízel bentről hallgatva alig kerreg. Negyedikben 150-ig hajszolhatjuk a Peugeot-t, bár 120 felett már oda a kezdeti lelkesedés. A gyár 160-as végsebességet ad, és 0-ról 100-ra 16,7 másodperces gyorsulást.

Nem egy rakéta, mégis arra lettem figyelmes, hogy kicsit gyorsabban közlekedem vele, mint ahogy szoktam. Valószínűleg a lendületből autózás esete forgott fenn, a maximális nyomatékot adó 2000-2500 közötti fordulatot tartva inkább manővereztem, kikerültem, befurakodtam, mint hogy visszaengedjem a becses tempót.

A szélzaj egészen minimális, pedig másfélszer akkora felületet tolunk magunk előtt, mint feltétlenül szükséges lenne. Különben is nagy a csend odabent, néha az ajtó rázkódott egyet-egyet, de egyébként semmi zörgés.

A kormány ki-be és le-fel állítható, de a kormányállítás során vettem észre, hogy ezen a környéken nagyon gáz az összeszerelés minősége, nem illeszkednek az elelmek. A szervokormány sebességfüggő, így míg a városban lazán tekergethetjük a kis bőrkormányt, autópályára kiérve felkeményedik, és simán tartja az irányt mindenféle bizonytalanság nélkül.

Egy tankkal megtehető út hossza kb. 620 km - egy tele tank után ennyit ír ki a komputer. Az átlagfogyasztás-mérő szerint 6,2 l kellett 100 km-re a kocsinak, végül a félig városban, félig országúton megtett 492 km-re 34 litert tankoltam, ami 6,9 literes fogyasztást jelent. A gyári adatok ennél sokkal-sokkal barátibbak, 3,8-5,3 közötti értékeket adnak meg.

Magassága ellenére az 1007-es nem volt egyáltalán labilis. Igaz, terpeszt is rendesen, a két első kerék 143,5 cm-re van egymástól. A fék jól adagolható, nem túl hirtelen, de megfogja az autót, ahol kell. Az elektronikus fékerő-elosztó és az ABS alaptartozék.

A biztonság rendben van. Szerencsére vége azoknak az időknek, mikor a családfő terpeszkedett a szuperbiztonságos tepsiben, míg a mama - no és a gyerekek - mindennapi útjuk során egy apró és törékeny minibe szorultak. Az 1007-es ötcsillagos töréstesztje az aggódó férjeket is megnyugtathatja.

A karosszéria is jól bírta a frontális ütközést, míg az utasokat szakaszosan nyíló első és oldallégzsákok, erőhatárolóval szerelt biztonsági övek védik. Bekötésükre nem csak villogó fény, de hang is figyelmeztet. Hátul Isofix-pontok várják a gyerekülést.

Rengeteg extrát tartogat már az alap, azaz Urban felszereltségű 1007-es is. Tesztautónk pedig egyenesen Trendy volt, amihez plusz csomagtérháló, bőrkormány, hővisszaverő szélvédő, kiegészítő tükör, ködlámpák, krómkeret a műszerek köré, klíma, villanyablak, hathangszórós CD-s rádió és 15"-os kerekek járnak, de ha nem sajnáljuk a kisautóra a pénzt, tempomattól az extra biztonsági berendezéseken át műholdas navigációig minden extrát megvásárolhatunk hozzá.

Első hallásra mindenki elszörnyülködött az áron. Tesztautónkért regisztrációs adóval 3 880 000 Ft-ot kérnek a szalonokban. Ennyiért már az alsó középkategóriából is lehet válogatni. Csak a márkánál maradva, a 206-os ára azonos, Trendy felszereltséggel, 1,4-es HDi motorral 3 060 000 Ft. A 307-est már 3 840 000 Ft-tól kaphatunk, igaz ez a legalapabb benzines ára. Az 1007-essel egy platform a Citroën C2 ugyanezzel az 1,4-es HDi motorral, Tonic felszereltséggel mindössze 3 180 000 Ft, csakhogy klíma nélkül. Valódi konkurense, a Renault Modus Ole felszereltséggel 1,5-ös motorral már 3 550 000 Ft-tól megszerezhető - öt unalmas ajtóval.