Még Kínában is...

Az említett sorozatban már szó esett arról, hogy Podvinecz Dániel és Heisler Vilmos 1884-ben alapított malomépítészeti gépgyára 1904. végén megvásárolta a leégett német Cudell gyár típusainak gyártási jogát és egy csomó alkatrészt, majd egy évvel később a "MAC védnöksége alatt megrendezett II. Nemzetközi Automobilkiállításon" be is mutatták az első "Phönix"-et.

"Habár a külföldi gyárak legnagyobb rafinériával és áldozatkészséggel készült gyártmányai mellett bizony mi magyarok nem is nyújthatunk teljesen ugyanolyat, de az, amit adunk, igenis jó", írja egy korabeli kritika a Podvinecz&Heisler autó ismertetése elé. A Cudell mutatta be az első felülszelepelt motorokat, így a Phönixek valóban élenjáró műszaki megoldással büszkélkedhettek.

Az autógyártási részleg útját díjak és elismerések szegélyezték, de a cégen belül mostohagyermek maradt. Amikor jött egy autókiállítás, malomipari berendezéseik mellett a napilapokban rövid ideig gépjárműveiket is reklámozták. 8 év alatt sikerült mintegy 30 automobilt összeállítani, amely még hazai léptékkel is elenyésző.

Minden megváltozott, amikor 1911-ben a közös hadügyminisztérium pályázatot írt ki teherautók szubvencionálására. A képlet roppant egyszerű volt: ha valaki a katonaság számára is megfelelő teherautót vásárolt, kapott egy kis pénzbeli segélyt, cserébe a hadsereg bármikor elkérhette járművét. Mindenki azt gondolta, képes lesz a követelményeknek megfelelő típusokkal előállni, és a segély hatására tódulnak majd a vevők. A P&H páros sem volt kivétel.

A Podvinecz-Heisler párosból főleg az utóbbi, Heisler Vilmos igyekezett felfejleszteni az autógyártási üzemágat. Több pénzintézettől is felvett hiteleket és önállósította a részleget, amelynek végső neve Magyar Általános Gépgyár Rt lett.

Aradról átcsábították Fejes Jenőt, felhasználták a nagy öreg, Csonka János terveit, amikor közbejött az első világháború. A MÁG nem habozott sokat - ráállt a repülőgépgyártásra. A háború után viszont teljesen a csőd szélére kerültek. Újabb hitelek segítségével álltak talpra. Ekkor már a tulajdonosok között találjuk a Magyar Általános Hitelbankot, amely előszeretettel ruházott be járműgyártási tevékenységbe. Ők segítették a Méray-Horváth testvéreket is, hogy motorkerékpárgyártó műhelyük fejlődhessen.

Az első világháborút követően tovább folyt a már elavult konstrukciójú kisautók gyártása. Büszke újságcikkek jelentették, hogy Angliába sikerült exportálni, de valójában égető szükség volt egy új típusra. 1924-ben végre debütált a Magomobil. A négyhengeres, oldalszelepelt 15 lóerős autó nem sok újat hozott sem formai, sem műszakai megoldások terén. Személy- és teherszállító felépítménnyel is kínálták, sőt még egy kis sportverzió is szerepelt a prospektusban. Megint megindult a marketing-gőzhenger: hírek arról, hogy Kínában is MÁG-ot vásároltak, az Autótaxi fantasztikus 200 darabos rendelése, versenysikerek tömkelege. Ezen kívül intenzív reklámkampány - még német újságban is találtam MÁG hirdetést! Mindez rengeteg pénzbe került és nem hozta meg a várt eredményt.

A vásárlók ugyanis féltek. Egy Fiat, Ford, Chevrolet vagy Steyr ismert márka volt, de a MÁG hazai mivoltán túl nem sok plusz értékkel bírt. Persze az akkori politikai légkörben ez sem volt mellékes, de a leggondosabb állami pátyolgatás mellett sem sikerült gazdaságossá varázsolni a termelést.

	Magosix

1926. őszén megjelent a Magosix. Ismét sikerült beleszállni egy divathullám közepébe. A hathengeres motorral szerelt túraautó az épp akkor elterjedő amerikai családi autókra hasonlított, azok megbízhatósága nélkül. Persze igyekeztek itt is sulykolni magyar mivoltát, így 1927. végére a MÁG 894 kocsijával a harmadik helyre tornázta fel magát a forgalomban levő személyautó-gyártmányok sorában.

A Hitelbanknak azonban fogyott a türelme. Megkörnyékezték az osztrák Steyr-t, a magyar Weiss Manfréd konszernt - eredménytelenül. A MÁG évről évre több százezer pengőnyi veszteséget termelt. Amikor a gazdasági válság is nehezített a helyzeten, a Hitelbank leállította a további pénzfolyósítást. 1933 januárjában a MÁG üzemcsarnokaiban beszüntették a munkát.

Visszaemlékezések alapján a MÁG típusai kicsit lemaradva követték a nyugati mintákat. Magyarságuk azonban nem ellensúlyozta a tényt, hogy az állandó financiális nehézségek miatt menet közben jöttek elő a gyártási körülményekből eredő hibák. Ennyi a története az eddigi leghosszabb életű hazai autógyárnak, amely önerőből próbálkozott személygépkocsik készítésével.