Szlalomspicc

A Moszkvicsnak nem volt könnyű élete. A szovjet gépjárműipar mostohagyermekeként készült, afféle szegény ember Zsigulijának. Persze nem volt ez mindig így, a névadó moszkvai autógyár eleinte egész másra volt beállva, a Ford A-tól a hadizsákmány gyártósorokon készülő Opel Kadettekig. A nálunk ismert Moszkvics viszont már ízig-vérig a kudarcra ítélt szovjet nagyipar terméke, és még azok közül sem a legsikerültebb.

Az autónak ezt a kevésbé vonzó oldalát mindenki ismeri, aki elég idős hozzá, a pozitív oldal viszont hajlamos rejtve maradni az avatatlan szemlélő előtt. Pozitív oldal márpedig van. Aki nem hiszi, menjen el a legközelebbi Moszkvics klubtalálkozóra.

Vasárnap Szentendrén a 11-es út menti parkolóban nagyjából tíz autó gyűlt össze, az aggastyán 407-estől a modern (jó, csak vicceltem) 21040-ig. Ahogy az ember beáll a parkolóba, és látja egymás mellett ezeket az autókat, nem lehet nem érezni valami nosztalgikus szomorúságot. Éppen valaha mindennapos mivoltuk miatt koptak ki a világból ilyen észrevétlenül és jeltelenül, a legendás márkák patetikus múzeumba vonulási ceremóniája nélkül.

Barátságos és megnyugtató érzés, hogy vannak még, akik gondját viselik az amúgy némán a roncstelepre átszivárgó modelleknek. A Moszkvicsosok ráadásul nagyon helyes emberek, és az autóik iránt érzett szeretetük minden kétség felett áll. Némelyik példányról az a hír járja, hogy állítólag életében 20 év alatt kétszer, ha megázott.

A találkozó programja hagyományosnak mondható: nézelődés-mászkálás-beszélgetés-szlalomverseny-felvonulás, némi házi szendviccsel és üdítővel spékelve. A szlalomverseny nem az eszetlen gyorshajtásról szól, a pályát kétszer kell teljesíteni időre, és a két mért időnek kell a lehető legközelebb lennie egymáshoz. A pilóta nem feltétlenül magányos, mitfárernek a gyerekek is beszállhattak.

A vígasság ragadós, a kanyargásból egy lelkes közterületis is kivette a részét, a kis IFA szemeteskocsi megveszekedett fergetegként cikázott a gumik között. Meg a gumikon át is, amint arról az egyik megkövülten néző tulajdonos "Istenem, ez egy eredeti diagonál volt" jajkiáltása tanúskodott. Az antik abroncs végül megúszta, így az IFA sofőrje is, mindkettejük nagy szerencséjére.

Szintén külső szemlélőként kezdte a hazafelé tartó idős bogdányi házaspár is, akik észrevéve az út mentén álló számos fajtársat, odagördültek saját degeszre tömött 408-asukkal. Autó és két utasa együtt túl a 160 éven. Szó szót követett, és néhány perccel később a Moszkvics klub újabb taggal bővült. Ne mondja senki, hogy ez nem megható.