Magyar roadsterek és miniautók

	Magyarország retro-sportkocsija, az Arsenal, amelyet újabban Imperial néven árusítanak.

Egyrészt az időpont: a nyolcvanas évek elején az egyéni kezdeményezéseknek nem túlságosan kedvező légkör. A helyszín: Soltvadkert. Nem éppen autocity. És az olcsó donorautók választéka is hervasztó volt: Trabant, Moszkvics, Zsiguli. Végül az utóbbi, egy 1200-es Zsiga alvázára született meg a nyomokban a huszas évek Mercedes SSK-ját idéző formájú Arsenal. Az engedélyeztetés nehéz procedúráján kis fifikával túljutó mesternek (Ez igazából egy Lada, csak a szovjet fejlesztők munkáját segítem) a '90-es évek második felében nyúltak a hóna alá, de azért az a közel négymillió forintos ár, amennyit a mostmár Imperial névre hallgató, változatlan műszaki paraméterekkel bíró kétülésesért a járművet forgalmazó vállalkozó kedvű egyedek elkérnek kicsit merész.

Nálunk is készült Volkswagen bogár alapú "homokfutó".

Magyarországon is készült buggy! A Beach Boys&Co által sugallt nyomulunk a bícsen, a homokban hempergünk-fíling Magyarországon először Kesjár János autóversenyző fantáziáját mozgatta meg - ő Trabant alvázra dolgozott. A '80-as években azután egy másik társaság 10 darab Volkswagen bogarat is lecsupaszított és egy angol buggy-ról levett minták alapján megszületett a hazai buggy.

	"De mi jön a Trabant Hycomat után" - kérdezték egy pártgyűlésen. Ez az autó lett volna a válasz...

A nyolcvanas évek második felében már érezni lehetett az első nyugati szellőket, a politikai légkör is enyhűlt. Egyre többször merült fel a kérdés lesz-e élet a kispolszin és a Trabin túl? A Tiszántúli Autójavító Vállalat Túrkevén Csathó József formatervező vezetésével 1989. folyamán megalkotott egy érdekes formájú kisautót, amelyet a Polski Fiat 126 alapjaira helyeztek. A háromüléses Sigma megelőzte a McLaren F1-t, ugyanis elöl ült a vezető, mögötte kétoldalt utasai - csakúgy, mint az exkluzív sportkocsiban. A Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói megtekintették az újdonságot, mondtak egy nevetséges árat, amit hajlandóak lennének kifizetni, és a projekt ahogy elindult, be is fulladt.

Sigma ez is

Jóval komolyabb kísérletnek bizonyult Erich Graf von Waldburg-Zeil, egy német autóbolond nemes és az Ikarus közös vállalkozása. A Tecoplan Leo, amelynek első példányát 1989-ben a Genfi Autókiállításon állították ki, a Smartot jócskán megelőzve akart trendi európai kisautóvá válni. Azonban kiderült, hogy prototípusból sorozatgyártású modellt kifejleszteni horribilis pénz, a gróf családja pedig felkérte a vállalkozó szellemű Erich-et, hogy legyen szíves felhagyni e léha szórakozással.

	Kozma Zoltán egy Lotus 7 replika alvázára megálmodott kétülésese, amelytől azt remélte, hogy Hannibal módjára meghódítja a közönséget. Sajnos a Közlekedésfelügyelet erős bástyáját nem sikerült bevennie, ezért pályafutását külhonban folytatja.

Sajnos ez be is következett, a Leo elsűllyedt. Amikor Széles Gábor a '90-es években az Ikarus igazgatója lett, valaki rátalált e sárga színű kisautó fotóira, és rájött, hogy ez lesz a megoldás az Ikarus termelési problémáira - buszgyártásról át kell állni kisautó-termelésre. Éveken keresztül folytak a kísérletek, de a gyárból származó információk szerint ezek nemrég abbamaradtak.

A rövidéletű Auto Extra csak "Magyar Álomnak" becézte Borlóy Mátyás és csapata alkotását

A Leo alkotói nagyrész magyarok voltak, akik miután hazatértek Németországból, saját maguk is összeállítottak egy - az Auto Extra című rövid életű autóslap által csak "Magyar Álomnak" nevezett - műanyagkarosszériás családi autót. "Csodát - hazai autógyártást várunk. Álmodozunk Suzukiról, Borsodban Dacia-összeszerelő üzemről beszélnek. ... Sort áll még a korszerű nyugati autóipar is. A megoldás pedig kézenfekvő" - áll az Auto Extra 1989. júliusi számának címlapján. A Trabant-kispolszki elemekből válogató, műanyagkarosszériás autó azonban sohasem jutott túl az egyedi darab szintjén.

	A Magyar Álom készítőinek másik ígéretesen induló vállalkozása: UAZ alapú Jeep-replika!

Az Ikarus termékváltási kísérletéhez hasonlót próbált Hódmezővásárhelyen a Hódgép mezőgazdasági gépgyár 1987-ben. Úgy gondolták, hogy a franciák, olaszok és svájciak körében népszerű csöpp kis bevásárlóautók piacán nekik is van keresnivalójuk. Így született meg a Puli. Mivel az exportpiacok elektrojárművet akartak, ezért 7.4 kW-os erőforrással szerelték a kisautót. Azonban úgy a formavilág, mint az építési minőség hagyott némi kivánnivalót maga után.

Az egyik leghíresebb jelenkori magyar gyártmányú automobil: a Puli.

Két-három évig azért futott a szekér. Majd megkísérelték a hazai hatóságok figyelmét is magukra vonni, azonban a kért adókedvezményeket nem kapták meg. Így a Puli árban egy Suzuki Swift-tel versenyzett, persze esélytelenül. Az Elektromos Művek vásárolt párat, de sajnos ez sem segített - a Puli históriája 1997-ben végetért. Ez persze csak vázlatos összefoglaló lehetett: Varga Zsolt aerodinamikus alkotásai, a BNT Lorent fagylaltszállító retro-teherautó, a Helix replikái és még jópár alkotás akár egy kisebb kötetet is megtöltene.