Autót vettem a világ végén. Megyünk érte

1945 márciusában volt a német hadsereg utolsó, átfogó ellentámadása, a Tavaszi ébredés. Szűcs Ferenc szakaszvezető egyetlen eredményt jelentett le az ütközet után. A Jak-9-est sokáig üldözte, mire eljött az a pillanat, amikor a nyomjelző lövedékek fénye eltűnt az orosz vadászgép duralumínium testében és füstöt okádva lepörgött valahol Igal környékén. Ebben a csatában 21 légi győzelmet könyvelt el a Puma század. Ferike (ahogy pilótatársai hívták) és gépe, a Messerschmitt 109 G10 jó társak voltak, nyugdíjas korában is sokat mesélt a közös kalandokról. Amint lehetősége nyílt rá megvásárolta azt az autót, ami a legjobban emlékeztette a Messzerre. Az E21-es BMW orra pont úgy hasítja a levegőt, mint a Gustavom a Balaton felett – mondta Ferike.

Halála után felesége megtartotta az autót, nyáron a kertben állt, télen pedig fűtött tárolót bérelt az utolsó emléknek. Edit asszonynak nem volt jogosítványa, itt jöttem a képbe én. A jogosítványomon már éppen megszáradt a tinta, izzadó tenyérrel forgattam azt a kormányt, amelyen előttem egy második világháborús pilóta kezei pihentek. Ebben az időben voltam pilótanövendék az MHSZ kötelékében, ez a tény katalizálta az áhítatot. Ekkor, ott 1993-ban eldöntöttem, hogy nekem is lesz egy kiscápám még ebben az életben.

Folyamatosan nézegettem az E21-kínálatot, de vagy elképesztően drága, vagy borzalmasan tákolt autók kerültek a látókörömbe. Azt észrevettem, hogy gyorsan kell lépnem, mert az áruk elkezdett az ég felé ívelni. Nehéz dolgom volt, mert csak átalakításmentes, gyári autók jöhettek szóba. Eszem ágában sem volt projektállapotú autót venni, és az öreg autókkal szopók együtt élők Valhallájában letaszítani Csikós Zsoltit Odin trónusáról.

Megtörtént az áttörés, rátaláltam a megfelelő darabra. Mivel a forgalmijában elírták a gyártási időt, a keresők nem jelenítették meg a célirányosan E21-est keresők számára, hiszen 1984-ben már az E30-as szériára váltott a gyár. E21, 320, sorhat, semmi rozsda, 144 ezer kilométer, szervizkönyv. Nem csoda áll a háttérben, hanem egy eladósodott család. A kiscápát '91-ben lefoglalta a bank, berakták egy raktárba. Mostanra került eladósorba.

Boldogan öntöttem a képeket Vályi Pistára - Na? Ugye, hogy milyen szép? Taknyos szemmel vizionáltam már a közös kalandokat, de ekkor Pista kicsi és gonosz ördöggé zsugorodva felcsücsült a vállamra és ott is maradt egy ideig. Laci, ez egy budi. Tompa, mint a kötőtű. Át fognak verni. Vegyél inkább véhatos alfát öt kilóért, abban van bugi. Gyere ki Érdre, ott majd lehűtenek! –hangzottak István barátom támogató javaslatai. Kivittem a BMW képeit és a kisördögöt Érdre. A Bavarian Classicsnál mást sem csinálnak, csak meglett korú BMW-ket állítanak talpra, tartanak karban. A cégtulajnak mutogattam a képeket, közben a kisördög megállás nélkül zsolozsmázott a vállamon – Nézdmá' milyen fost talált! Tudod, hogy ez BMW-nek még nagyon Lada!

Hosszasan elemeztük az E21-es forgalmiját és a képeket. A BMW-guru egyetlen mozdulattal letaszította a gonoszkodó törpét a vállamról: azonnal utald a foglalót, itt a tréler, menjetek most! Pista utolsó erejével bevetette az adu ászt: - De a kocsi Dél-Olaszországban van! A legsittesebb, calabriai maffia kellős közepén. 1600 kilométer csak oda.

- Ha nem kell nektek, elhozom én! – mondta Bavarian Peti, a tulaj. Pista belátta, hogy ebben a csatában nem győzhet, úgyhogy együtt megyünk.

Másnap felhívtam az olaszokat. Jó pár nyelvet rájuk próbáltam, de ők ragaszkodtak az olasz megoldáshoz. Az meg nekem nem megy. Elég sajátos kommunikáció alakult ki köztünk: én angolul írtam nekik, ők meg olaszul válaszoltak. Az első 900 euró utalásakor kicsit aggódtam, mi lesz, ha tényleg átverés az egész és Gino már másnap dobtáras Thompson gépfegyverre költi a pénzemet, ezzel erősítve a 'ndrangheta calabriai ágának stabilitását. Szerencsére nem így történt, és eddig minden a tervek szerint zajlik.

A kisördögöm addig turkált a gardróbban, amíg megtalálta a kisangyal ruháját és most a másik vállamon csücsülve közösen tervezgetjük a kiscápa hazahozatalát. Vasárnap, a kétszemélyes trélerben Stefano Vályi és Ladislao Pere nekivágnak a kalandnak és egy újabb idióta ötletet rángatnak le a valóság talajára. Remélem, az én 1979-es 320-asomnak is lesz tavaszi ébredése, maradjanak velünk, rendszeresen bejelentkezünk! Valahogyan. Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse - így hangzik a legendás Puma-jelmondat. Mindkettőre szükségünk lesz.

A kiscápáért olaszba' út összes posztját itt gyűjtöttük egy helyre.