Pályanapra forgalmi nélkül

A pályanap előtt több mint egy héttel, csütörtök éjjel elkezdett ömleni a hűtővíz Aladárból, az öreg Transporteremből. Tudtam, hogy muszáj hamar megcsinálni, mert azzal viszem ki a szükséges dolgokat a Hungaroringre, és a múltkor is jó szolgálatot tett, kvázi mobil irodaként. A csövek forrók voltak, sötét volt, azt reméltem, hogy csak egy bilincs engedett el, éjszakára inkább ott hagytam Zuglóban, ahol az eset történt. Másnap, pénteken visszamentem megnézni, hogy honnan jött a víz. A legutóbbi szerelés alkalmával a motortól a hűtőig menő vízcsövet rosszul rögzítették, így beleért a féltengelybe, ami eldarálta.

Nem örültem, a cső négy méter hosszú, át van fűzve a tank és a pótkerék fölött, amíg az autó orrába ér. Nem az utcán szerelendő probléma, legalábbis nekem biztos nem. Vasárnap este elvontattuk egy barátom, Botond garázsához, aki hétfő délután ráért segíteni rajtam. Addig én a levelezőlistán begyűjtöttem, hogy honnan lesz ilyen hosszú vízcsövem, ráadásul ennyire gyorsan. Nem lett. Betoldottunk egy darabot a sérült helyre, és felkötöztük rendesen a csövet. Nem örökre szólt ez a gányolás, de akkor ott, időszűkében nem tudtunk mást kitalálni. Péntekig pedig nem volt már szabadidőm további szerelésre. Mivel egy másik autóval mentem fel hétfőn szerelni, ott maradt a busz a garázs előtt.

Pénteken tíz körül ébredtem, tizenegyig ágyban maradtam, fejben összeraktam a teendőket. Elmenni a buszért, azzal elhozni a pályanapos pólókat, aztán bepakolni a szerkesztőségben az ott lévő dolgokat, kimenni Szigetszentmiklósra a többi Totalcar Áruház termékért, és kivinni mindent a Hungaroringre. És valamikor a nap folyamán megállni valamelyik nagyáruháznál bevásárolni azt, ami eddig kimaradt.

Koradélutánra ígérték a pólókat, egy körül indultam el otthonról. Elmentem a kisbuszért a Hüvösvölgyi útra, leellenőriztem a csöveket, szerencsére nem eresztett semmi sehol. Angéla hívott, hogy mégis elvállalta a hímző, úgyhogy menjek el a mintapulóverekért is. Mondtam, hogy nem gond, úgyis útba esett. Aztán a pólósok előtt el kellett kanyarodnom a Hungária körúton jobbra. A kereszteződésben egy csapat rendőr és rendőrtanonc. Megkérdeztem, hogy mehetek-e erre, mondta az egyikük, hogy persze. Aztán egy másikuk megkért, hogy álljak félre.

Félreálltam. Azt kérdezték, miért nincs hologramos rendszámmatricám a szélvédőn. Én elmeséltem a rendszámom ellopásának a történetét, és bevallottam, hogy a rendszámpótlás miatti nagy kapkodásban, még az előtt elvesztettem, hogy felkerült volna szélvédőre. Amikor az önkormányzatnál rákérdeztem, hogy mi a teendő, azt mondták, hogy lehet pótolni, nem is vészes, talán 2000 forint, de keressem, hátha meglesz. Hiába bíztam az igazoltatók empátiájában, ez egy forgalmimba került. Meg kell hagyni a rendőrtanonc lány, akivel az adataim felvetették, igen csinos volt. A példám biztosan egy életre megtanította, hogy kell adatokat felvenni. Kaptam egy engedélyt, hogy részt vehessek a forgalomban, de kizárólag a telephelyig. Aki nem tudná, hogy mi a telephely, annak elárulom, hogy ahova az autó be van jegyezve, jelen esetben az otthonom. Bevallom, én eddig nem tudtam, hogy hivatalosan telephelynek hívják. A forgalmim a hiányzó matricával 3-6 hét múlva átvehetem az önkormányzaton. A rendőrség figyelmeztetni fog, de talán meg is bírságol. Hogy ez mitől függ, és mekkora összeg lehet, azt nem tudta megmondani az intézkedő biztos.

Szerencsére útba esett a pólós, a pulóveres és a szerkesztőség is hazáig, úgyhogy ezt a három állomást letudtam, már csak a továbbhaladás volt kérdéses. A szerkesztőségben elmeséltem a történetet. Bende Tibby telefonált egy párat, aztán bepakoltuk a vinnivalókat az 518-as cápába és elindultunk Szigetszentmiklósra. Dugó volt, ahol csak lehet, ahogy az egy rendes péntek délután lenni szokott. A spar-BMW egyébként nagyon jó hangulatú, nem is képzeltem volna, hogy ennyi minden belefér. Szigetszentmiklóson átvettük Prokeetól a Kauf-Feres Fiat Doblót a bögrékkel és a DVD-kkel a raktrében. Bepakoltuk azt is, amit mi hoztunk, aztán mindenki ment a maga útjára.

Út közben még beugrottam megvenni az üdítőket. Tízre értem a Hungaroringre, ahol Pista már órák óta szervezett és pakolt. Utánam nem sokkal befutott Bandi és Sipos Úr is, akik a Shitgunt hozták. Kettőkor fejezük be a pakolást, de azt hiszem megérte a sok munka, és mindenki olyan jól érezte magát, mint mi.