Két nagy seggű playmate

Az egymás mellé állított V50 és a 159 SW remekül illusztrálja a formatervezésben lehetséges, végtelen mennyiségű tökéletes megoldást ugyanarra a felvetésre. Hasonló paramétereken belül különböznek egymástól, pedig mindkettő jól néz ki. Még tetszenek is mindenkinek, pedig a megfelelési kényszer biztosan nem volt ott a tervezőasztalnál, éppen el volt foglalva a Toyota Corollával . A kényszer csak rabszolgamunkához illik, egy szaftosabb forma megtervezéséhez pofátlanság és egó kell, mert csak így maradhat karakteres az íze, amit vagy benyel a nép, vagy egyen kenyeret, jó az, az éhséget elveszi.

A 159 formája csicsásabb és izgalmasabb. A műanyagbura-hiányos lámpatestek hosszú távra biztosítják az egyediséget. Annyira karakteres és oly kevéssé praktikus, hogy az Alfa garantálhatja magának a forma exkluzivitását, ilyen nem lesz a ciki kínai fénymásolatokon. Ezt senki sem fogja utánozni, de a 159 SW az ötödik ajtót is megtarthatja magának, tervezői a kényelmi funkciók megerőszakolásától sem riadtak vissza. Az SW fenekén nem sok hely maradt a hátsó ablaknak, ennél már csak a Brera mutat vaskosabbat, de ez a szokatlan arány teszi hátulról is ellenálhatatlanná. A nagy far borította hátsó ablakon nem lehet hátra kilátni, de ez nem számit, vannak rajta tükrök.

A Volvókat imádnivaló könnyedséggel, de következetesen rajzolják, a felhasználó az egó elé kerül. A látványos Alfa messziről vonzza a tekintetet, a Volvókat érdemes jobban megnézni. Ennek is a fényszórója a lelke, mint az Alfának. A lámpa kockasága szemből őrzi a nagy téglalap fényszórók emlékét, de oldalról sportosan húzott, felülről hullámzóan öleli az autó orrát. Mindkét autó orra új karaktereket mutat minden szögből, öröm őket körülsündörögni. A Volvo kombik és a C30 C-oszlopára felkúszó hátsó lámpa a V50-en a legszelídebb, de ezzel a két piros zárójellel a többi kombifar között a V50-é szokatlanul vaskos és látványos.

A V50 praktikumot is tartalmaz, de a csomagtartója nagyon kicsi, 417 liter. A kézzel is nyitható hátsó ajtó mélyen és nagyra nyílik, pakolászni inkább ez kéne. A Volvo műszerfala az Alfához hasonlóan a céges dress-code-ot követi, kilengések helyett egy lebegő középkonzol és ergonomikus kapcsolók vannak benne, ahogy megszoktuk. A V50 és a 159 SW a két legjobb forma kombi sportvagon a kategóriában, de nem csak a külsejük különbözik. Az Alfa felzaklat, a Volvo megnyugtat.

Nem kenyerem a fordulatszámmérő pirosba tekerése, de előbb-utóbb ennek is meg kellett történnie. A történet elég rosszul kezdődik, a JTD alaphangon faragatlan kerregést ad elő, a szabad terepig araszolva unalmas és normális autóként viselkedett. Kezdtem aggódni, hogyan hasonlítom össze a két lusta mihasznát, de abban a pillanatban kiürült az út, és elkezdtük Budaörs békés forgalmát terrorizálni.

Nálam mindkettő formája ötös, hol ez tetszik jobban, hol az, de presztízskombiból egy harmadikat választanék, a végén, az árnál az is kiderül, miért.