Robotok ne vezessenek!

A tempomattal kezdődött. Pihenhetett a jobb láb és pihenhetett az agy egy apró része, hiszen nem kellett többé figyelni a kilométerórát. Aztán jött a többi rendszer is, az egyik akkor szólt, ha el akartuk hagyni a sávot, a másik meg, ha túl közel mentünk az előttünk haladóhoz. Ez utóbbi már fékezett is helyettünk, vagy képes volt arra, hogy felülbírálja a tempotatot, és az előttünk haladó jármű tempójához igazítsa autónk sebességét.

Ha jobban belegondolunk, régóta készen vannak azok az elektronikai rendszerek, melyek segítségével, ha városban nem is, autópályán, de akár még autóúton is megtehetnénk, hogy újságot olvasgassunk ahelyett, hogy vezetnénk. Ez azonban veszélyes lenne. Egyrészt, amikor vezetünk, figyelünk, és mivel folyamatosan vizslatjuk, mi történik a környezetünkben, idejekorán észrevehetünk valami fontosat, és felkészülhetünk a veszélyhelyzetre jóval azelőtt, hogy a balesetet okozó jármű vagy személy bekerülne a radar látóterébe.

Másrészt időnként a gépek is hibáznak, sőt néha el is romlanak, márpedig 130-as tempónál egy lefagyó komputer igen kellemetlen élményeket okozhat az autóban kávézgató, olvasgató, netán szunyókáló sofőrnek. Mivel azonban az ember is hibázik – nem is ritkán –, könnyen fárad, a figyelme lankad, a kedélyállapota percről percre változik, nem árt, ha kap egy kis támogatást.

És ezzel el is érkeztünk a lényeghez: jó, ha az elektronika segít, de nem veheti át az irányítást. Képzeljük el, hogy Kiss Miklós vesz egy új Accordot, megrendeli hozzá az összes három és négybetűs kütyüt, amit csak talál az extralistán, majd elutazik nyaralni. Már Németországban jár, mikor az autópályán kezd lankadni, és nem veszi észre, hogy autója alattomosan elindul a belső sáv felé, ahol éppen Jürgen közeledik vadiúj Porschéjával kétszáz feletti sebességgel. Miklós nagy bajban lenne – és Jürgen is –, ha az Accordban nem lenne LKAS (Lane Keep Assistance System), így azonban a rendszer figyelmezteti őt, sőt, a kormánymozdulatot is megkezdi, a sofőrnek mindössze 20% erőkifejtésre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen a sávjába, de szükség van rá, és pont ez a lényeg.

Miklós az ACC-t (Adaptive Cruise Control) már ismerte, hiszen az előző autója is Accord volt, tudja, hogy a rendszer lelassítja az autóját, ha az előtte haladó jármű lassabb, és felgyorsítja újra, ha megint van előtte tér, hogy elérje a tempomatba beprogramozott értéket. A CMBS azonban neki is újdonság, ugyanis nem olvasta az új CR-V-ről szóló cikkeket, ezért gőze sincs, mire jó a Collision Mitigation Brake System.

Mi azonban kipróbáltuk – nem közúton, steril körülmények között –, úgyhogy gyorsan elmondom, hátha Miklós is elolvassa, aztán ígérem, rátérek végre az autóra. Képzeljük el, hogy Miklós már valahol Hamburg környékén jár, és iszonyatosan elfáradt. Annyira, hogy egyszerűen nem veszi észre azt a belga rendszámú kamiont, ami éppen elé sorol be a külső sávból egy emelkedő végén úgy nyolcvannal.

Miklóst mulyaságából egy enyhe fékezés és a hirtelen megfeszülő öv téríti magához, ha elolvasta volna a tájékoztató könyvecskét, tudná, három másodperce van, hogy kitaláljon valamit a karambol elkerülése végett. Ha nem cselekszik, a rendszer a becsapódás előtt egy másodperccel magától is növelni fogja a fékerőt, de nem fog akkorát fékezni, hogy Miklós és az új Accord megússza. A vezérelv szerint nem hagyhatjuk ki az embert a játékból, ugye emlékeznek.

Ha Miklós a megfeszülő övtől kellően betojik, aminek elég nagy a valószínűsége, ösztönösen bele fog rúgni a fékbe, onnan pedig már a fékasszisztens meg az ABS elvégzi helyette a feladatot. Ha nem reagál, oda a szép új autó. Mélyen egyetértek ezzel a gondolkodásmóddal, hiszen ha mindent a gép csinálna, a felelősséget is az autógyártókra lehetne hárítani, az pedig mégiscsak nonszensz, hogy a gyártó fizessen azért, mert én borotválkozás közben hetvennel elütöttem egy bicikliző gyereket, amit a radar későn észlelt. Jó, hogy segít a számítógép, de azért legyünk résen mi is.

Szinte hallom, ahogy káromkodnak és szidnak, mint a bokrot, úgyhogy belekezdek a lényegbe. Ausztriában, két napig nem szűnő esőben próbáltuk ki az új Accordot, ami, bár nagyon hasonlít a régire, teljesen új modell. Hosszabb, szélesebb, nagyobb a tengelytávja és valamivel nehezebb is, mint az előző. Van szedán és kombi is, kétféle benzines és egy dízel. Egyelőre csak a benzinesekhez van ötfokozatú automata váltó, de azt nem tudtam kipróbálni, ahogy a kétliteres, 156 lovas benzinmotort sem.

Ígérjük, a második oldalon az autóról is lesz szó, lapozzon bátran!