Ferencjóska, a patkánysintér

A nagy német trió kisautói közül egyedül a 3-as BMW-t tudtam értékelni; annál az egynél volt erény, hogy kicsi. Az előző C osztályú Mercedes , meg A4-es viszont nem a vezetési élmény, hanem kizárólag a nagyravágyás miatt voltak kicsik: viszonylag olcsón etessük meg környezetünkkel, hogy tényleges mercisek-audisok vagyunk, nemesemberek maximum 7 szilvafával.

Az új 3-as BMW nagyobb lett, meg Bangle, az új C osztály az egyik legszebb és legjobb Mercedes, ezek mellett már tényleg a világ cikije volt a kifutó A4, leginkább a mérete miatt. Az előző A4-esben hátul ülve tényleg elég sötét gondolatok fogalmazódnak meg az emberben a presztízsről.

Nézegetjük néhány percig, aztán megállapodunk: Chris Bangle győzött. A Mercedes kicsit újraértelmezte a mercedességet, és teljesen más irányba mozdult, az Audi viszont elég nyilvánvalóan befogadta az organikus íveket. Szemből, oldalról, hátulról, mindenhonnan szép feszes lett, kemény, de nem szögletes, leginkább dinamikus. Ráadásul hátsókerekes benyomást kelt, és mintha ezt is Bangle találta volna fel, még a Barchettánál, amit Andreas Zapatinas eredetileg orrosnak rajzolt, majd jött Bangle, és azt mondta, a kutyát nem érdekli, melyik kerék hajt igazából, az izmos far néz ki jól, és kész.

Kicsit továbbfejlesztették a single frame-hűtőrácsot, pont amerre Chris Bangle vitte volna. Az ív megmaradt mérnöki, körzős-vonalzós stílusú, de az alján a kerekek előtt hullámzó betét-bajszokat kapott. Harcsabajusz, harcsaszáj, ejnye, de ismerős... Megvan! Ferenc József császár és király! A szemével is sokat variáltak. Tettek bele valami hosszú, csillogó vonalat a régi, dobozban rázogatható ügyességi játékok mintájára. És az is jól néz ki – csak remélni tudom, hogy nem lesz abból is hamarosan aftermarket-gagyi, mint a fehér LED-es betétből. A LED-soros lámpa egyébként nincs a dízel nyolcmilliós alapárában, de tesztautót én se adnék ki enélkül.

Úgy tűnik, fontos lesz, hogy német prémium autónak trükkös lámpája legyen. A BMW kezdte az angel eye-jal, a világító karika-helyzetjelzővel. Az Audi az R8 LED-sorával támadott vissza, ami aztán megjelent az A5-ben, az A6-ben, most már itt van az A4-ben is, és – gondolom az Audi nagy bánatára – megjelentek az utángyártott, bárhová beszerelhető Audi-LED-sorok, amiket leggyakrabban régebbi A6-osokban látok. Ezzel aztán nagyjából sikerült is lelakni a díszLED-es lámpa imidzsét. Magának kereste a bajt, annyira jól nézett ki – eleinte. Most pedig már a Mercedes az, akinek aggasztóan nincs semmi vicces lámpatest-kiegészítője.

A hátsó lámpája meg szép. Az elv, a középen íves vonallal összecsippentés szintén Bangle, de ez legalább van olyan hosszú, hogy ne Daewoo Lanos-ozzanak a kollégák, ami a hármas BMW faránál gyakran előfordul. A külső formatervvel egyetlen apró kifogásom van, az is inkább felszereltség kérdése: kicsi a kerék. Ugyanaz a helyzet, mint a 17 éves Mazdámmal: közlekedni tökéletes, egyszerre sportos és kényelmes, csak a kerékívhez képest a szemnek kicsi a kerék (205/55 R16). Kijelenthetjük tehát, hogy a forma kifogástalan.

Kicsit nagyobb, mint a Volvo S40, vagyis a kis prémium szedánok most először akkorák, hogy már értelmük is van. Kicsit nagyobb és egy kicsit prémiumabbnak érződik. Az előzővel is csak a hely, az ára meg a PD-TDI-hang volt a bajom, a minőségérzet rendben volt, de ebben még szebb hanggal csukódik az ajtó, és mintha a minőségérzetet adó egyéb apróságokra is jobban odafigyeltek volna. Ebben most az ördög sóhajtozzon, hogy oké, de egy A6-os mégiscsak egy A6-os, ebben most elöl-hátul egyszerűen jó. Elöl eddig is el lehetett férni egy A4-ben, csak hátul nem. Most már hátul is el lehet, miközben elöl még kényelmesebb lett. A csomagtartó nagyobb, mint volt, pedig ha nem kéne leburkolni a zsanér útját, még nagyobb lehetett volna.

A vezetési élmény fejlődött a legtöbbet, ami dupla bravúr, ha beleszámoljuk, mennyivel nagyobb lett a tér odabent, a csomagtartót is beleszámítva. Az A4 viszont nem nehezült-tohonyásodott el, hanem az elődjéhez képest kifejezetten tüzes lett. A kormányzás amúgy Mercedes stílusban nehezített, de ez csak a kormánykerék mozgatására értendő: maga az autó élénkebben reagál. A futómű ezerszer driver's car-abb, mint korábban, amikor ha nem volt egy kis ültetés, sportcsomag, vagy egyéb közérzetjavító, egy A4-es közelebb állt egy döglött lóhoz, mint egy élményautóhoz.

Az Audi új platformot fejlesztett, melynek lényege, hogy a motort hátrébb hozták, hogy az autó ne legyen annyira orrnehéz, ami az A4 legendásan döglött viselkedését okozta. Ez a motoráthelyezés azonban nem úgy történt, mint pl. a Maserati Quattroporténál, amiben olyan közel jött a vezetőhöz a tűzfal, hogy 1 méter 90 körüli sofőrök már nem férnek el benne. Az Audi a relatív motoráthelyezést választotta: 154 milliméterrel előbbre került az első tengely. Jobb így a súlyelosztás, de rövidebb kormányösszekötőket használhatnak, ami megint csak jót tett a kormányzásnak. Az új platformot először az A5-ben vezették be: ha ilyen jó lett vezetni a limuzint, most már kezd érdekelni a kupé, úgyhogy hamarosan azt is kérünk.

A váltó végképp sokkal jobb, mind érzetben, mind pontosságban, a fokozatok kiosztása is illik ehhez a dízelhez. Okos az elektronikus kézifék, ami valaha az A8-asból indult, és működik menet közben is, ha esetleg fékproblémánk lenne. Természetesen csak egyenesben, hiszen kanyarban még kifarolnánk; igen, igen, kézifékes csúszkálásra nem alkalmas, hülyeálló autó.

Az igazi áttörés mégse a forma, meg a vezetési élmény, hanem az új dízel. A következő oldalon.