Menetpróba: Škoda Kodiaq RS 2.0 TDI 4x4 DSG SCR - 2019.

A Skoda történetének legerősebb dízele - olvasom a márka nemzetközi oldalán. Vicces egy olyan gyártóval kapcsolatban, amely bő százéves történetét alapvetően nem a dízelmotoros autókra építette. A kilencvenes években bekövetkezett volkswagenesedés óta viszont a konszern TDI-it használja, használhatja. A Kodiaq RS-ről írják ezt, de az óriás SUV kapcsán nem csak a motor és a dízelség jelöl ki fontos szakaszhatárokat, hanem maga az autó is.

A sportos SUV-k évtizedek óta itt vannak velünk, csak sokáig nem láttuk őket nap mint nap az utcán, mert annyira ritkák és elérhetetlenek voltak. Egy Mercedes ML55 AMG hatalmas durranás volt húsz éve, pedig csak utána jött a hegyomlás, a többi AMG-SUV-vel, a BMW az X5M-mel és X6M-mel, vagy éppen az Audi Q7 a 4,2 V8 FSI-vel, illetve a 6,0 V12 TDI-vel. Csupa olyan túlzás, amely jól példázza, hogy tökéletes kor ez az egyszerre mindent akaró ember számára. 

Miután a Skodát pár éve kiléptették az olcsóautó-szerepből, és modellváltásról modellváltásra egyre elviselhetőbb beltereket és minőségibb anyagokat tettek bele, 2016-ban jutottak el a Kodiaq-ig, amely minden dimenzióban újrafogalmazza a skodaságot. A 4,7 méteres SUV bődületesen tágas autó, méreteit képtelenség pusztán annyival elintézni, hogy öt személy kényelmesen elfér benne, és a csomagjaikkal sem lesz gond.

Szinte feleslegesen nagy tárgy, amely egyszerre ad hatalmas helyet megannyi lábnak és fejnek, alaphelyzetben fél köbméter a csomagtere, ráadásul hátul két további utas is ülhet. A 2018-as Párizsi autószalon bemutatott csúcsverzió, az RS 9,29 perc alatt képes megtenni egy kört a Nordschleifén, amikor a világ egyik legeredményesebb női autóversenyzője, Sabine Schmitz vezeti. De ki vár el ilyesmit egy családi autótól? Hát, remélhetőleg sokan.

A Kodiaq RS nagyon nem olyan, mint a forgalomban már gyakran felbukkanó, mezei, elsőkerekes TDI-k és 1.5 TSI-k. Az eleve összkerékhajtású sportmodellt már feszesebbre hangolt futóművel, erősebb fékekkel és szériában 20 colos kerekekkel szerelik. A drámai hatást nemcsak az apró módosítások, a csillogó műanyag hűtőrács, vagy a vagányabb lökhárítók fokozzák, hanem a versenykék szín, a piros cérnával szegett első sportülések, illetve a puszta tény, hogy az RS kizárólag dízelmotorral rendelhető. 

Amikor a Grossglockner tövében húzódó, kétszer egysávos úton próbálgattam az autót, először nem akartam elhinni, hogy tényleg dízel. Bár hidegen, kintről hallgatva rendesen kerreg ez is, odabent nem csak a szigetelések fekszenek keresztbe az eredeti motorhang előtt, hanem a hanggenerátor is, amely a fordulatszámot követve bábozza el a sportautók énekét. Meg ne kérdezzék, hogy mégis hány hengeres sportautókét, mert ez meghatározhatatlan. Szerencsére ez a funkció Sport-módban boldogítja csak a Kodiaq utasait, normálban és Ecóban nem hallottam. Persze ki közlekedik ezekben az üzemmódokban egy sport-Skodával?

Mivel ugyanezen a hatvan kilométeres, dombos útszakaszon előzőleg a 190 lóerős TDI-t próbáltam, hamar olyan érzésem támadt az RS-ben, hogy ez az élhető Kodiaq azoknak, akik ilyen környéken is akarnak előzni és az élményautózást családfőként sem úgy képzelik el, hogy együtt énekelnek a rádióval és a gyerekekkel. 

Az RS-hez valahogy jobban sikerült illeszteni a mindkét változatban azonos, hétfokozatú DSG-váltót. 1750-től 2500 fordulatig 500 newtonméter forgatónyomaték jön elő a kétturbós, 240 lóerős motorból, és ez tényleg minden, nem közúti veszélyeztetési célból indított manővert segít megoldani. 

Az RS üléseinek van rendes oldaltartása és amikor sport módba kapcsoljuk az adaptív futóműre, a kormányzásra és a gázreakciókra is ható Driving Mode Selectet a menüben, a közel 1,9 tonnás óriás-Skoda meglepően összeszedetté válik. Nem billeg a karosszéria a hirtelen irányváltásoknál és csak akkor bólint előre egy kicsit, amikor rendesen letapossuk a féket. 

Egyáltalán nem rádióztam abban a három órában, amit a legerősebb Kodiaq-kal töltöttem. Jöttek egymás után a kanyarok és még így, téli útviszonyok közt is nagyon élvezeteset autóztam vele. Amikor egy ilyen autó száguld be az ember látómezejébe, önkéntelenül is fenyegetve érzi magát, de kezdem érteni azokat, akik ezekkel a dögökkel képtelenek lassan közlekedni.

A magasból nem tűnik veszedelmesnek a tempó, amire szinte bárhol képes a Kodiaq RS, így az önmérséklet sem kenyere annak, aki egy SUV-vel akar sportautózni. Ezen az sem változtat, hogy ilyenkor a féltucat beépített menetbiztonsági elektronika minden bitjét megfeszítve küzd azért, hogy a dög az úton maradjon. 

A Kodiaq RS nagyon jól összerakott csomag, a hajtós menetpróba végére sem értem el vele a tízliteres átlagfogyasztást, pedig nem rajtam múlott. Úgy tűnik, a VW és márkái még mindig magabiztosan a dízelek mellett szavaznak, ha számít a gazdaságosság, de a teljesítményre is szükség van. Hét másodperc alatt gyorsul százra ez az óriási családi autó, de nem hagyod ott a világ minden pénzét a kúton. Ez azért elég nagy bravúr.

A pénzt már eleve leszámoltad érte a kereskedésben, hiszen a legdrágább Škoda alapára 14,566 millió forint, de a tesztautót teleszórták extrákkal, melyek közül a parkolásasszisztens 468 ezer forintba került, a hatalmas panorámatető 364 ezerbe, a sávtartó rendszer 325-be és az állófűtés tovább 300 ezerbe. Ezek tényleg csak a legdrágább extrák a hosszú listáról, így nem csoda, hogy aki jól felszerelt Kodiaq RS-t akar, az kénytelen elnyújtózni 19 millió forintig. 

Ennyiért szinte bármilyen modellt megvehetünk a Volkswagen márkáinak kínálatából, még az Audi Q7 szerényebb, bár nem négyhengeres kivitele is kijön ennyiből, ami elég elgondolkodtató. A nagy Audi SUV-val ellentétben a Skodában sosem lesz hathengeres motor, mert ez is az MQB-platformra épül, ahogy például a Golf, és ez a struktúra csak keresztben álló négyhengereseket visel el. Ha innen nézzük, a Kodiaq RS kompromisszum a nagy, sportos SUV-k közt, de az összeszedettsége és kellően sportos hangulata miatt így is sikeres lesz a mindent egyszerre akaró vevők körében.