Ford Ecosport 1.5 TDCi - 2014.

Riasztó. Riasztó. Riasztó. Ezt ismételgetem magamban, mióta az első képeken megláttam ezt a szerencsétlent. Ezt ismételgetem azóta is, amióta a Ford Go Further eseményen egészen komolyan elkezdtek arról beszélni, hogy elhozzák ezt a brazil csodát Európába. És ezt ismételgetem azóta, hogy Dániában, a sok, jól kinéző, vagy ha nem is annyira szép, de piacilag ígéretes és érdekes technikájú verda után – olyasfajta érdeklődéssel, ahogy egy gyerek fog meg egy számára ismeretlen, kellemetlenül barna hernyót – elvittem egy nagyobbacska körre.

Oké, értem én, hogy poén akar lenni. A Nissan megcsinálta a Juke-kal, a Renault Capture is inkább karikatúra, mint autó, a Multipla, amely amúgy a világ legjobb kocsija volt, sokak szerint egy torz görcs. Ez mind rendben van. De a felhozott ellenpéldákban legalább volt annyi báj, hogy megosszák a szemlélőket, volt bennük annyi sárm, hogy akik a köz ellenzése és fejcsóválása ellenére is megvették őket, ragaszkodjanak hozzájuk, mint királylány a békájához. Egyébként a békáról jut eszembe, volt a Fordnak már hasonló elhajlása a második szériás, krómrúzsos Scorpióval (amely seggként amúgy egy ámbráscet-fejet hordott), de ember: az a 2,3-as benzinessel egy irgalmatlanul jó kocsi volt!

Szegény Ecosportot azonban egyszerűen rútul elbaszták. Egy kisautóra húztak fél emeletet, sajnos a toldás nagyon is látszik, körben, vízszintesen. Mintha régi néger törzsi szokás szerint gyűrűkkel akarták volna megnyújtani a csaj nyakát; a rendelkezésre álló áldozati szűz a Fiesta lett, gyűrűk helyett zsírhurkákat használtak. Az arányai nem rosszak, hanem nincsenek. A játékosan rágraftolt, túlméretezett Aston Martin-maszk pedig akár viccessé is tehetné, de ahhoz túl króm és túl szögletes. Az arányai miatt végül úgy néz ki, mint egy távolból, rossz szögből megpillantott GM Futureliner. De nem, nem igaz, a Futurelinerben volt valami méltóságosan vicces, lehet, hogy csak a méretei miatt. Az Ecosport egyszerűen csak röhejes.

Szerény vigaszhoz jutunk, ha az orr-rész keltette sokkon valahogy túljutunk, majd elvonszoljuk magunkat a faráig. Mert ott rájövünk, mi történt a designos fiúknál – az Ecosport tervezői nem rossz ízlésűek, nem is gonoszak, egyszerűen csak elvesztették az eszméletüket, amikor megrajzolták ezt a szerencsétlent. Esetleg túl soká halogatták a szürkehályog-műtétjüket. Mert olyat, amit az Ecosport hátulján látunk, olyan ember nem tervez, aki egyazon időben birtokában van a látási, gondolkodási, mérlegelési képességeiknek. No fff...ing way. Itt valami rettenetes történhetett, amiről majd csak harminc év múlva, a Discovery Channelen kapunk foszlányos részleteket. Mérgezés, pisztoly a fejhez, ebolás titkárnő, tudom is én.

Mert mit keres egy négy méter hosszú és kábé tizenöt centi széles, városi doboz seggén egy irdatlan pótkerék? Hogy még nehezebb legyen tolatni? A gyűrődőzóna része? Nem fért el odabenn? Utóbbi látszik a legvalószerűbb indoknak, hiszen a csomagtartó 375 literes, ami kisautónak igen jó, kis szabadidőautónak minimum átlagos. Ám fejben tegyenek bele egy extra husis pótkereket... Ugye? Ezért költözött ki. Már értem.

Más kérdés, hogy talán a Fordnál is belátták, butaság így vegyíteni az európai kisautó-stílust a katonai Jeepekével és egy harmincas évekbeli, háromemeletes bemutató-buszéval, ezért a pótkereket – az indiai Overdrive magazinban megjelent híradás nyomán véljük így – rövidesen eltávolítják onnan. Akkor meg kopár lesz, de úgy még mindig jobb.

A beltérben vége szakad a gondolataikat vesztett tervezők rombolásának. Ott masszív pénzügyes hadműveletet látunk. Látszatra egy Fiesta-elemekből felépített, modern kabin az, valójában az iparág által már teljesen elfelejtett, régi receptekből kotyvasztott műanyag elemekből összehányt berendezést férceltek össze Ford-szerűvé. El sem tudom képzelni, honnan vették ezeket az anyagokat, ha minden elem barna kartonból készül itt, rajta foltokban fellelhető Samsung, Gross wt., Fragile és egyéb feliratokkal, az is igényesebb lenne. Ilyen fényes, a felületén öntési egyenetlenségekkel tarkított, műanyagmasszát legutoljára belpiacos kínai autókon láttam jó régen, illetve a Gazella teherautón, amikor még volt olyanból itthon tesztautó.

Pedig a fordosok úgy látják, ez egész szép, máskülönben miért forgattak volna az Ecosport belsejéről  egy promó-filmet is, amelyben az elalélt operatőr 0.29-től 0.37-ig az optika üvegszemét legelteti a tengerként hullámzó, fekete, fényes, rücsis plasztiktengeren – itt-ott egyenesen lassításban kapjuk pofánkba a jót. Nekem valamiért csak az jött le a videóból, hogy egy ilyen autóbelsőbe toppanva semmihez sem szeretnék egy vastag, belül irhás marhabőr kesztyű otthonos védelme nélkül hozzáérni. És az autó ennyire borzalmas a való életben is.

Mert igaz, hogy a Juke-ban és a Capture-ben is minden kemény műanyag, de azok vállaltan azok, simák és színesek, avagy ügyesen rücsis feketék, nem próbálják ennyire ügyetlenül, fröccsöntött libabőrbe rejteni a planktoni származást. Mélyről jöttem, de legalább őszinte vagyok és vicces, jön át az embernek a két említett konkurens belsejéből; ennyit engedtek a pénzügyön, jön át az embernek az Ecosportéból.

Pedig szerintem, picit jobban rejtve a bódé magasságát, eleve pótkerék nélkül tervezve, a Fiesta anyagainak nem negyed, hanem legalább fele árú anyagokból való emulálásával már ezerszer jobb ajánlólevéllel indulhatna az európai piacon ez Ford. Mini szabadidőautókra egyre nagyobb az igény mifelénk, aki kimarad a pikszisből, súlyos eurómillióknak int búcsút. Ezeknek az autóknak nem kell sokat tudniuk, már nyomokban sem kell terepképesnek lenniük, a masszív alsó védelmet elég hártyavékony plasztikból sejtetni a karosszériájuk legelső és legvégső tizenöt centijén, az se baj, ha az összkerékhajtásról úgy tudják ezek a járművek, az valami régi origami-trükk a Ikebana hazájából. Semmi se kell azon kívül, hogy magasak, nagykerekűek és rövidek. Nem vészes a feladat.

Ezeket igazából tudja is az Ecosport, illetve még pár jópofa dolgot. Bár csak elöl kényelmes, mert a hátsó ülésein szűkmarkúan mérték a térdmillimétereket, legalább a fejeknek jut bőven hely, a támla ott is dönthető, hátha akadnak, akik szeretnek beszorult térddel, feszülő lábizmokkal, furcsa szögben hátrahanyatlani a pamlagon. Persze van másik magyarázat is: jobban alszik a gyerek kissé hátradöntve, csakhogy az a gyerek, akinek még kényelmes az Ecosport hátsó ülésén a hely, leginkább biztonsági ülésben csücsül.

A csomagtér viszont bárkinek könnyen nyitható, mert az ajtó oldalra nyílik. Nem kis fejtörést okozhat ez szűk, sorban való parkolásnál, amikor a lélektelen másik autós, aki nem ismeri fel, hogy Ecosport van előtte, túl közel áll, viszont kellemes ez a megoldás párhuzamos parkolásnál, amikor a vasárnapi teszkós bevásárlást egyszerűen behányjuk a raktérbe. Még jobban élvezzük majd a nyitogatást azt követően, hogy a szalonban megmutatják, hol a nyitókilincs: a jobb hátsó lámpában rejtették el a fogantyút. Vagány!

Az a raktér, az a raktér... Egy magas, kis SUV-nál, pláne, hogy kockacukornyi hely nincs benne még defektjavító készletnek, többet várnánk 375 liternél. Viszont a csomagtartónak szinte egyáltalán nincs küszöbje, ezért alig kell emelgetni bármit, amit ott elhelyezünk, mert a padló is elég magasan van. Emelem a szőnyeget, alatta semmi plusz rekesz, csak a merevített lemez (csupán a zippelt méretű elakadásjelző háromszögnek van benne egy apró gödör), nézem a kocsi alja felől – hatalmas űr tátong. Fura, ekkora kocsikban a tervezők inkább keresni szokták a helyet, mint elpazarolni.

A viszonylagos helyszűkéért kárpótol a szuper átalakíthatóság: a háttámlák 2:3 arányban lebillenthetők a klasszik pánthúzásos módszerrel, majd – csiribí-csiribá – egy másik pánttal a bicskaként becsukott üléseket fel is lehet billenteni, még egy mozdulattal. Már kezdem látni, kinek szól az autó, és ha tényleg nekik, ezért a trükkért hálásak lesznek.

Ahogy minden más, az Ecosportban az ülés is jó magasan van, én meg mint az angolna, súlypontemelkedés nélkül csusszanok a kormány mögé. Hörrentem a motort, na ja, ez nem a csodás, egyliteres, háromhengeres, benzines Ford-kisturbós, amitől zeng a sajtó, és egyben a típus legjobb motorja, csak a kissé darálós, másfeles, 90 lóerős TDCi, ami közel sem a legkellemesebb dízel, amit ma találni.

Rettentően furcsa vezetni. Egyfelől tök jó, mert érezni benne a Ford-géneket, másfelől kellemetlen, mert olyan, mint egy befejezetlen, kísérleti öszvér. A váltója például könnyű és pontos, ugyanígy a kormány is, amely teljesen fordos: középen súlyos, ügyesen áll vissza, kitérítve pedig finoman, lineárisan nő rajta az erő. Egész jól tartanak oldalvást az ülések is, a főbb kezelőszervek jól kézre esnek, a magas pozícióból remek kilátás nyílik a forgalomra. Még a motor is – nagyjából – jól teszi a dolgát, lent ugyan nehezen ébred, de középen tisztességesen taszajt a 204 newtonméterével, lehet vele közlekedni, még valamennyire a húzatást is tűri, nem is ez a rossz pontja az Ecosportnak.

Hanem az úttartás. És a zaj.

Mert hiába jó a kormány, ha az egész bódé ijesztően billeg minden mozdulatra. Lehet, hogy nem borul fel, de a magas ülésből az ember megesküdne rá, hogy fel fog. A kisebb bukkanókon pedig bután pattog az egész, ha az emberen egy csepp felesleg is van, ami nem szorosan kötődik a csontjaihoz, az mind, mint valami vizes kabát, fel-le ugrál rajta. Itt egyszerűen elfelejtettek futóművet hangolni.

A másik: decibelmérővel regisztrálva ugyan lehet, hogy szerény a zaj, de ami van, az mind kellemetlen, összeadva pedig végképp fárasztó. A motornak ronda a hangszíne (bár fojtott), van szélzaj is, nem sok, de pont rossz frekvencián, a legrosszabb pedig, hogy a kerekek felől nem surrogás hallatszik, hanem egy olyasfajta zengő zúgás, mint amikor az ember túlfújja a piros pöttyös labdát, és a házfalnak rugdalja. Tudják, az a csengő, visszhangzó zaj. Na, az sem kellemes.

És bent sem vidít fel túl sok minden. Persze, az alapfelszereltség elég magasnak ígérkezik, ha jól tudom, nem lesz Ecosport fedélzeti számítógép, klímaberendezés, telefonos és egyéb konnektivitási képességek, valamint lejtőn való visszagurulást akadályozó berendezés nélkül. De a fedélzeti számítógép kijelzője viccesen apró és pixeles, a kapcsolók lötyögnek, nyeklenek és nyaklanak, minden kong. A szalonban adott prospektusban sok ugyan a macskabajusz, ami elégedettséggel töltheti el a leendő vevőt, de a valóságban ezek a tételek rosszul kivitelezettek.

De – mint mondtam – már menet közben rájöttem, kiknek szól az Ecosport. Az idős vásárlóknak. Tudják, akik mindig megveszik a kommünikék szerint fiataloknak szánt modelleket, a Ford Kát, a Nissan Juke-ot, hiszen tudják. Hiszen a fiatal amúgy is fiatal, vehet ő 124-es Mercit is, abban sem nézik öregnek, nem kell neki fiatalos kocsi, de aki idős – annak már jól jön a körítés.

Ha így nézem az Ecosportot, tökéletes, szinte Fusion-pótlásnak is elmegy. Nem sasszemmel nézve: elmennek a műanyagjai. Magas üléseibe könnyű becsúszni. Rugósan felbillenő hátsó üléseinek emeléséhez nem kell derekat hajlítgatni – túlságosan. Csomagtérajtajának lecsukásához nem szükséges magasba nyúlni. Decens sebességnél nem billeg olyan szörnyen, a zajok meg – hát istenem, az ember legfeljebb kicsit letekeri a hallókészülék érzékenységét. Szeretném ezt, csak lennék egy harmincassal öregebb.