Használtteszt: Audi A4 1.9 TDI (1996)

Ilyen volt egy Audi, amikor még a gömbölyű forma volt a menő, amikor nagynak számított a tizenötös kerék, a száztíz lőerős TDI elég erős volt, nem kellett a nappali ledes menetfény, a mart alumíniumot következetesen fa-imitációval helyettesítették, és ez volt akkoriban az a hideg profizmus, amit ma is úgy szeretnek az emberek az Audikban. Mivel a régi A4 is teljesen vállalható autó, annak is lehet Audija, akinek csak kilencszázezre van vásárlásra, de félre tud tenni évi százezer forintot a karbantartásra és a javításokra. A jutalom a hat literes átlagfogyasztás, és hogy itthon nem csak németországi autóból van rengeteg, de sokan valóban értenek is ehhez a típushoz, sőt, az alkatrészellátással sincs gond.

Még mindig rendkívül alacsony a magyar autós tárgykultúrája, ezért azzal kell kezdenem, amit az 1996-os Audi A4 1.9 TDI tesztjére meghívott specialista, Baráz László mondott. Régi Audit érdemesebb eleve külföldön keresni, mert ha valaki szigorúan az országra szűkíti a vadászterületét, rengeteg romot fog látni. A magánimport költségei alaposan megváltoztak az elmúlt évtől. Ha most kerülne az országba ez a kocsi, csak százezer forint lenne a regisztrációs adója. Persze még ott a műszaki vizsga, az eredetiségvizsgálat és a biztosítás ára. Ez így együtt legalább kétszázezer forint a vételáron felül. Ebben a kétszázban benne van a regadó, műszaki, nyilvántartásba vétel, magyar rendszám, s mivel első forgalomba helyezéskor átírási illetéket nem kell fizetni, jobb esetben még a biztosítás is belefér, de 250 ezerbe mindenképpen, plusz útiköltség.

Az Audi A4 első, 1994-től 2001-ig gyártott B5-ös generációjának 1.9 TDI változatára keresve ötszázötven találatot mutat a mobile.de, persze a futásteljesítmény megadása nélkül. A legolcsóbb, még műszakis darabok ezer eurónál is kevesebbe kerülnek, de az egyik legdrágábbért közel tízezret kérnek. És az is csak 1998-as. A németek sem hülyék, nyilvánvaló, hogy a kínálat alja halott. Itthon is borzasztóan sok, több száz ilyen autót kínálnak eladásra, ami a behozott darabszám ismeretében nem is csoda. Én inkább Németországba mennék, de lehet, hogy fölösleges.

Ez az Audi egyike azon típusoknak, amelyekből a legtöbb kapott tavaly magyar rendszámot: a kis A4-ből 1030 darabot helyeztek forgalomba egyetlen év alatt. A 1997-es 1.9 TDI volt a legnépszerűbb modellváltozat a maga 95 példányával. Jöhetett bőven egynyolcas szívó (125 LE) és turbós-benzines (150-180 LE), illetve 2.5 V6 TDI is, miközben az alapmotor egy mezei egyhatos, száz lóerős. Az egynyolcas, hengerenként ötszelepes blokk nagyon tartós konstrukció, érdemes számításba venni, a legnagyobb dízelt viszont jobb elkerülni, mert méregdrága a fenntartása.

A rengeteg motorváltozat közt sok V6-os is volt, 2,4-2,8 liter közti hengerűrtartalommal, tizenkettő és harminc szelepes változatban, 150-től 193 lóerőig terjedő teljesítménytartományban, akár kormányról vezérelhető Tiptronic váltóval. Mi most mellőzzük ezeket, illetve az RS4 csúcsmodellt, és a turbódízelnél maradunk, önkényesen azt tekintjük optimális választásnak a kispénzű, de okos vásárló számára. Egy régi autóban kockázati többletet jelent a Quattro, vagyis négykerék-hajtás is, mert ahhoz összetettebb hátsó futómű tartozik, így a teljes futómű és hátsó hajtás gatyába rázása többszörös kiadással jár, nem beszélve a plusz mechanikai elemekről a hajtásban, magában.

Valaki éppen tegnap kérdezte, miért ne vehetne használt Audit egy magyar, ha esélye sincs az újra, de élete álma egy vérbeli német autó. Tényleg, miért ne? Nem tudtam vitatkozni vele, pedig kockázatok bőven vannak.

Nézzük hát a 300 ezer kilométert futott, tizenhat éves példányt. Baráz László szerint bármit is gondolok majd a próba végén, tudnom kell, hogy a piros Avant kivételesen jó állapotú a magyar átlaghoz képest. Nyolcvan-kilencven különböző A4-es alapján állítja, a helyzet siralmas. Rengetegen sajnálják a pénzt a motorvezérlés, illetve a fékbetétek cseréjére, a futómű-felújításra és a szokványos karbantartásra. Ennél is rosszabb, ha karambolos autót kendácsolnak össze, mert az olyan biztosan rohadni fog. A régi A4-es nem galvanizált karosszériával készült, de a fényezési eljárásnak része volt a korrózióvédelem, más módszerrel. Amíg a fényezés ép, nem kell extra rohadástól tartani. Amelyik rohad, azt korábban összetörték, vagy hiányzik a doblemez-betét, amely védi a kasztnit és a küszöböket a kerékről rápattanó kövektől. A tesztpéldány mindenhol rozsdamentes.

Biztos félmillióba kerül egy kisebb javítás is. Á, dehogy. A következő oldalon kiderül, mennyire olcsó minden ehhez a kocsihoz. Kattintson.