Bemutató: Chevrolet Volt – 2012.

Az elektromos autó nekem önmagában kissé meredek. Ahogy munkahelyi környezetemben látom, másoknak is. Van benne valami mérhetetlen izgalom, ami kicsit talán arra hasonlít, mint amikor fogy a benzin az autónkból, de nem tankolunk, hanem elhúzunk a legközelebbi benzinkút mellett, hogy aztán összeszorított farpofákkal várjuk, kitart-e a következő kútig. Bevallom, gyakran még a második kutat is kihagyom, elvégre az izgalom csak annál nagyobb. Ilyesmit éreztünk valamennyi villanyautónál, csak már rögtön az első kilométertől – valahogy mindenkit a lerohadás pillanata izgatott.

Milyen lehet? Integet-e az utolsó elektron, amikor az autó állóra kókad valahol a semmi közepén? Csikós egyenesen külön autómentős szeánszt szervezett magának előre a lerohadáshoz. Azt hangsúlyozta persze, hogy a teszt kedvéért, de mindnyájan tudtuk, miről is szól az a teszt igazából: a lerohadás előtti izgalom mámoráról. Na ez az a fajta adrenalinfröccs, amit a hatótávnövelős (range extender) autók nem kínálnak, és ez az, amiért én ebben a kategóriában hiszek: kapunk egy tisztán villanyos és egy benzines autót egyben. Igaz, ezért az árért kaphatunk egy regiment kis fogyasztású egyéb autót, de ezt a flottát összeszámolni nem e cikk témája.

Amerikában lassan egy éve forgalmazzák a Voltot, a Naprendszer első hatótávnövelős autóját. Elég sokat el is adnak, hiszen az amerikai még talán a magyarnál is fogékonyabb az agymosásra. Megmondták nekik, hogy a hibrid az igazi, és kétszázmillió ember fegyelmezetten átmasírozott a hibridboltba. Most megmondják nekik, hogy a hatótávnövelő még annál is érdekesebb, vásárolnak is lelkesen. A felmérések szerint pedig az átlag amerikai/átlag voltos 1609 kilométert autózik egy tank benzinnel, egyébként pedig konnektorról tankol. A gyári hatótáv egy akkutöltéssel és egy tank benzinnel 500 kilométer, de ezt a svájci tesztvezetésen jócskán felülmúlta a Volt, igaz, kevés volt a város és sok az országút. Az 1600 kilométert persze nem tudom, mennyire érdemes szó szerint venni, nem csak annyi-e a megfejtés, hogy rávágtak egy kerek számot, ami az ezer mérföld, és az véletlenül pont 1600 kilométer.

Már most ebből következik, hogy az amerikai vásárlók igényének ez megfelelt, a GM felmérései szerint viszont az európai vásárlók 80%-ának felel meg a napi 40-80 kilométeres, tisztán villanyos hatótáv. Most már az infrastruktúra fejlesztésén van a sor, hiszen egyelőre nagyjából csak a kertes házak udvarán parkoló Voltokat lehet árammal feltölteni. Természetesen éjszakaival, hiszen a Volt akkucsomagja programozhatóan töltődik.

Dizájnban úgy látszik, nem lehet mit tenni, már ami a sziluettet illeti. A tökéletesen aerodinamikus sziluettet egyszer már feltalálta a Toyota a Priussal, azóta valahogy a Honda Insight, az Opel Ampera és a Volt is simán el tud bújni egy ugyanakkora Prius mögött. Egy lecsapott végű vízcsepp lefektetve. A többi, ami rajta van, hűtőmaszk, lámpák, üvegek, gyakorlatilag csak grafika kérdése. Ettől lesz aztán, hogy a végsőkig vitt aerodinamika révén ugyanolyan lesz, mint a Corvette-é: 0,28. Persze a Corvette-nél más szempontok is voltak, mint a légellenállás például jól kellett kinéznie, de azért a Volt se rossz, sőt.