Szétforgatni, elvállalni, hazudni

A minap Gyulavitéz letette a szerkesztőség előtt a Subaru Impreza STI tesztautót. Azt mondta, három napot ment vele, neki ez elég volt, vigye, aki akarja. Nem értettem. Vitéz közismerten elmebeteg, közveszélyes ámokfutó, ráadásul rendes autóversenyző. Hogy lehet, hogy nem dízelmozdonnyal kell kiráncigálni a kormány mögül, hanem magától kiszáll?

Az STI nagyon komoly célszerszám: bő 280 ló, intelligens összkerékhajtás, hatsebességes váltó, irgalmatlan fékek. A legijesztőbb a gumija: ránézésre alig megvagdosott semi-slick, szemre idehaza egyedül a Hungaroring felületére való.

Miközben hazafelé tartottam vele a péntek délutáni forgalomban, a nyelvemet elharapás ellen a szájpadlásra szorítva, azon tűnődtem, hogy a kéjelgés és a vezeklés közti határ az autózásban pont ugyanolyan elmosódott, mint a szerepjátszós szexben, és ez milyen nagyon érdekes.

Az STI ráz, a kormánya az idegességig közvetlen, és egyáltalán nem megy. Ez megdöbbentő egy 2,5 literes turbótól, ami pont azért ekkora, hogy legyen tüdeje alul is, de nem megy, és kész. Viszont a kuplung harapós, mint egy premenstruáló nőstény oroszlán, és a finom közlekedést, a rángatásmentes váltást órákig kell szokni.

Aztán amikor nem bírtam tovább a büntető vánszorgást, és tisztult a forgalom, adtam egy padlógázt, és kivártam, mi történik. 3500 körül érezhető gyorsulás jelentkezett, 4000-nél hátrabicsaklott a fejem, a nyelvem visszakunkorodott a manduláim mögé, azt mondtam, aarrrgh, aztán belefutottam a leszabályozásba, a Subaru megtorpant, kiestem a szélvédőn, zavartan körbenéztem, és egy egész más kerületben voltam, mint ahol lakom.

Mi értelme ennek? Az STI-t nagyjából tíz percig élveztem a nálam töltött három nap alatt. Ebben a tíz percben nem számított semmi, a tarkójába vájt karmokkal dobáltam jobbra-balra, széttapostam és halálra rémítettem vele magam. A tíz perc alatt elfogyott belőle 35 liter benzin, de ennél sokkal nagyobb bajok történhettek volna. Például megölhettem volna valakit, vagy elvehették volna a jogosítványom.

Ennél az Imprezánál lényegesen gyorsabb közúti járművet nem lehet elképzelni. Ahol tölt a turbója, ott fájdalmasan erős. Irgalmatlanul tapad, kanyarból úgy lő ki, hogy önkéntelenül is visít közben az ember. Aztán fékez is, ha kell. De mi az ördögnek? Miért jó, ha egy autó mindenki másnál, és legfőképpen a sofőrjeinek 99 százalékánál gyorsabb?

Azért a tíz hitvány percért, amit végigrettegtem, véres szemfogakkal jogosítványt csócsáló rendőröket vizionálva? A fenéket. Azért vannak ilyen autók, hogy valakik elmondhassák, hogy 4 másodperc alatt felértek százra, hogy ónos esőben úgy mentek el a Körúton egy Kispolski mellett, hogy az ringlispílként pörgött át az Oktogonon, hogy elvállalták a kanyart 160-nal, érezték, hogy sok lesz, de rásimítottak ballal, volt egy finom ellenkormány, aztán kihúzták gázzal, és szépen kiadta.