Hallod? Meghalt anyád!

Önöknek halt meg családtagja? Vesztettek el hirtelen barátokat? Álltak temetésen, feketébe öltözve, könnyeket nyelve, nézve, ahogy süllyed egyre lejjebb a koporsó, beleremegve a dörgő hangba, ahogy a hant még egyszer utoljára bekopog a halotthoz?

Rossz. Nem az elvesztés, hanem a tudat, hogy magunk maradtunk, minket itt hagytak. Anya nélkül felnőttként is elveszett gyerekek maradunk, a barátok és testvérek után örökre marad egy krizantémszagot árasztó lyuk. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, az élet kellemetlen akadálypálya, amely küzdelemmel, fájdalommal vezet előre egészen addig, amíg mi is magunk után hagyunk be nem fejezett beszélgetéseket, elkapkodott csókokat, el nem hált nászokat, sután félbehagyott simításokat. Összeugrott a gyomrom, ahogy ezt a levelet megkaptam – már megint valaki? Kinek a temetésén kell tipródom mások és saját fájdalmam zsibbasztó terhe alatt?

Aztán végigolvastam. Lassan engedett le bennem az ijedelem, gyomromat elengedte a csontos marok, hogy helyette valami őrületes és ocsmány düh költözzön belém a spamtől. Remegve próbáltam leküzdeni a kattintás vágyát, de nem tudtam: kerestem a kapcsolat menüpontot, hogy felhívjam őket, kiadva, rájuk zúdítva felháborodásomat. Erre számítottak, mert ilyen menüpont nincs.

Igazából érdektelen, hogy az elalvásstoppoló a fej véletlenszerű elmozdulásait érzékeli – nem a tárggyal, hanem a terjesztési módszerrel van bajom, soha, amíg élek nem szeretnék ezzel a termékkel találkozni – vajon miért? A rémhírterjesztés után nem tud érdekelni az „intelligens érzékelő” amely a fej 15-30 fokos előredőlésekor kezd csipogni.

Tudom, rengeteg baleset történik, nap mint nap elalszik valaki volánnál. Leborotválja az út menti fákat, szemből roncsol szét vétlen családokat, buszmegállók falára keni a kisgyermekes anyukákat. Ez tény – de erre, ilyen módon felhívni a figyelmet, miközben egy fostos bóvlit akarnak rásózni képmutató módon az emberre, több mint visszataszító.

Ezt nem lehet irgumburgummal lenyelni. Nem kívánom, hogy dögöljön meg, aki küldte, mert az nem büntetés, csak a probléma pedagógia nélküli megszüntetése. Azt sem akarom, hogy a szeretteit kelljen eltemetnie, mert nem ártottak nekem. Kívánom azonban, hogy egyszer kapjon ő egy levelet, egy telefont, az éjszakát fájdalmasan széthasító csengetést, hogy az ember, akit szeret, elhunyt. Szeretném megnézni az arcát, élvezni a döbbent tekintetét, hápogva remegő ajkait. Aztán szólni, hogy vicc volt, és vegyen csak ő is elalvásgátlót.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Az interneten terjedő reklám kapcsán a Magyar Reklámszövetség az alábbi közleményt jutatta el hozzánk.