A magyar használtautó-vásárló hülye, 2. rész

A kommentablakban természetesen elszabadultak az indulatok, volt, aki bevallotta, hogy elkezdte elolvasni, aztán mégsem olvasta el, inkább gyorsan ment a blogposztba gecinepperezni. Volt olyan is, aki fel akart jelenteni. Őt külön csókolom szűnni nem akaró szeretettel, név, cím, telefonszám a szerkesztőségben.

Előző cikkemből helyhiány miatt kimaradt néhány dolog. Az első minden autók legrosszabbika: a céges autó. Az érdeklődő meghallja a

céges autó szóösszetételt, és úgy érzi magát, mint az ördög, akinek tömjénfüstben kell szaunáznia. Már nem érdekli az autó, mert az a gonosz cég mindent megtett, hogy neki egy levetett, lelakott fostalicskája legyen.

Ezért jó, ha különbséget teszünk céges autó és céges autó között. Nem mindegy, hogy kőművesbrigád jár az autóval vagy banki alkalmazott, öltönyben. Személyautókat általában normális ruhában járó alkalmazottak kapnak, és csak a húszéves titánok kis részére jellemző, hogy meg akarják tanítani járni az autót. Nem lehet a fordulatszámmérőt ötezer felett tartani 100 ezer kilométeren keresztül.

Bizonyára olvasóink között is van jó néhány, aki céges autóval jár, és normálisan használja. A nagyobb cégek az autókat jellemzően márkaszervizbe hordják, a szervizekben pedig próbálnak minél több alkatrészt kicserélni, mert azon van a pénz. Sok ilyen autóban ültem már, és elmondható róluk, hogy jobb állapotban vannak, mint sok magánszemély által használt.

Ha az autó egy kis cégtől való, amelyik a felszínen maradásért küzd, ott lehetnek meglepetések, mivel ott már nem a szervizeltetés a legfontosabb. Volt már ilyen autóm is, és mire rendbe raktam, szépen elszaladtak a költségek. Nem az volt az évszázad üzlete. A flottakezelő cégeknek, autókölcsönzőknek nem érdeke, hogy az általuk futtatott autók lerohadjanak, hiszen ez a legrosszabb reklám, ezért meg is tesznek mindent ennek elkerülésére.

Magam is dolgoztam a kilencvenes évek elején autókölcsönzőben, a cégnek saját szervize volt. Minden autóról pontos nyilvántartást vezettünk, pontosan szervizeltük őket, mindig, mindent kicseréltünk, amit kellett. Gondoljanak bele, milyen kellemetlen, ha az ügyfél telefonál, hogy lerohadt valahol az autóval. Ez megengedhetetlen. Kedves olvasó, ha legközelebb céges autó mellett áll, ne meneküljön el azonnal, mert lehet, hogy egy jó vételt hagy ki, csak mert a tömegpszichózis áldozata. Az állapot alapján döntsön. Tudják, állapotot veszünk, nem kilométeróra-állást, meg évjáratot.

A vevői érdeklődéseknél van két kedvenc kérdésem: a Mennyi a vége?, és Mi az alja? Ezekre természetesen megvannak az állandó válaszok is.

- Mennyi az alja?
- Tizenöt centi a földtől.
- Nem, nem, mennyi a vége?
- Száznyolcvanat biztos megy.
- Nem, nem, nem úgy értettem...
- Tudom, hogy értette, de engedje meg, hogy ne én alkudjam le a saját autóm árát látatlanban. Ha most én mondok egy árat, azt már úgy fogja kezelni az autó megtekintésekor, hogy az volt az irányár a hirdetésben, és majd az alá akar menni 150 ezerrel. Én elmondok mindent az autóról, megnézi, és ha szeretné megvenni, megverekszünk.

A múlt héten hívott fel egy hölgy, a beszélgetés szóról-szóra így hangzott:

- Jó napot, a Honda iránt érdeklődöm. (Nem mutatkozik be.)
- Jó napot kívánok, Kopasz Pista vagyok, miben segíthetek?
- Mennyit tud engedni az autóból?
- Ne haragudjon, de nem látta az autót, azt sem tudja mire alkuszik.
- Jó-jó, de mennyit tud engedni?

Ezekkel nem lehet mit kezdeni. Menthetetlenek.

Árulok egy Passatot 4,3 millió forintért. Tip-top, az ára is az alsó egyharmadban, ezzel a felszereltséggel meg a legolcsóbb. Kapás van, a telefonban lebeszélünk mindent. Tényleg sérülésmentes? Tényleg. Tényleg annyi a kilométer? Tényleg.

Egy árva kőfelverődés nincs az autón, átlátszó kőfelverődés elleni védőfólia van az elején újkorától, nem dohányos, makulátlan kocsi. Mennyi az alja? Elmondom neki is a fenti szöveget. De ők pécsiek, messze vannak, linkre nem akarnak autózni ötszáz kilométert. Húsz perc után megegyezünk 4 millióban. Megfenyeget: hoz rétegvastagság-mérőt, ha nem sérülésmentes vagy nem olyan az autó, kifizetem nekik az üzemanyagot? Kifizetem, de az autó ára is 4 millió, nem 3 999 999. Megegyeztünk, nincs további alku, két dolgot lehet mondani, kell vagy nem kell.

Jó, jó, megértette. Eljönnek, megnézik, nem tudnak belekötni. Guruljunk egyet! Guruljunk. Minden rendben, tetszik nekik, 3,9? Akkor siessen haza a kedves ügyfél, kihűl a leves! Nem kellett a makulátlan autó 4 millióért, hiába egyeztünk meg előre, még akart alkudni. Nem akart fölöslegesen ötszáz kilométert autózni, de a saját hülyesége miatt mégis megtette. Ez tízből tizenegyszer így van. Ezért nem mondok árat telefonban. Másnap elvitték 4,2-ért.

Ha árulok egy ritkább, különlegesebb vagy erősebb autót, csak idő kérdése, mikor jelennek meg a tesztpilóták. Volt egy Audi RS 2-esem. Jön a telefon, a hangján hallom, fiatal srác, milyen az autó, stb, stb, kijönne. Megérkezik a barátjával, valami tényleg szakadt verdával jöttek, ketten együtt negyven-negyvenöt évesek.

Az autót 5,5 millióért hirdettem, a srácokról csak úgy sütött a pénz, azonnal látszott, hogy itt üzlet lesz. Mindegy, ha már itt vannak, megmutattam nekik az autót. Nagyon tetszik nekik, folyik a nyál, vigyorognak, mehetünk vele egy kört? Srácok, minek? Hát, hogy kipróbálják! Oké, egyezzünk meg az árban, és ha a tesztkör után úgy találjátok, hogy minden rendben van, megírjuk a papírokat és kifizetitek az autót! Rendben?

Hát ööööööö, majd öööööö, izé ööööö... Na azért nem, eljöttetek,

megmutattam, láttam rajtatok, hogy nem tudjátok megvenni, nincs ezzel baj. Nem voltam bunkó, úgy foglalkoztam veletek mintha tényleg vevők lennétek, de ez nem a vidámpark. Kicsit zavarban vannak, azt hitték itt ereskettőzés lesz, elmesélik majd a haveroknak, hogy úgymegybaz+, talán még vezethetik is. Csalódottak, zavarban is vannak, elköszönnek, elmennek.

Most néhány történet azokról, akik azt hiszik, ha eltalálnak a hipermarketig, tudnak vezetni. Megy tovább az RS2 hirdetése, újabb érdeklődő, ő már komolynak tűnik. Tetszik az autó, próbakör, bemelegítem az autót, elkezdem rúgni neki úgy rendesen, emberünk csak annyit mond húbaz+, húbaz+, 200-ról még tol az autó. Hadd próbálja ki.

Ne haragudj, de láttam a szemedben a rémületet az előbb, pedig csak a jobb oldalon ültél. Itt elég gyorsan történnek a dolgok, hamar szétszalad a 420 ló (nem kell kijavítani, tudom, hogy gyárilag 315, de ez 420 volt). Leteszed a kezembe az 5,5 millió forintot, és azt csinálsz vele amit akarsz. Ha a próbakör után azt mondod nem kéred, visszaadom a pénzed, de ha bármi baja lesz, kifizetted, a tiéd. Így már nem akarja vezetni.

És még nincs vége.