A regadóemeléssel csak tovább hazudunk

Kezdjük a száraz tényekkel. Bő egy hete látott napvilágot a 2012-től érvényes regisztrációs adó táblázat, amely a tételek módosítása mellett két tekintetben változott. Egyrészt balról beszúrtak egy új oszlopot, aminek éppen ideje volt már, hiszen eddig az Euro 4-es szabványnál jobbal eddig érdemben nem foglalkozott a károsanyag-kibocsátási alapon kategorizáló tábla. Idéntől pedig – kivételektől eltekintve – már csak legalább Euro 5-ös besorolású új autókat szabad forgalomba helyezni, amiket valóban igazságos lenne előnyben részesíteni. Másrészt, töröltek a főtábla aljáról egy sort, amivel megszűnik az eddigi legzaftosabb osztály, a 3000 köbcenti fölötti benzinesek és a 3,5 liternél nagyobb dízelek rubrikája, ennek eredményeképpen az eggyel kisebb kategória lett felfelé nyitott.

Regisztrációs adó 2011-2012 (ezer Ft)
	Euro 5 vagy jobb	Euro 4		Euro 3		Euro 2		Euro 1 vagy rosszabb
	2012	2011	2012	2011	2012	2011	2012	2011	2012
Benzines 1100 cm³-ig és dízel 1300 cm³-ig	250	250	290	372	500	499	750	749	1000
Benzines 1101–1400 cm³-ig és dízel 1301–1500 cm³-ig	350	361	400	542	700	722	1100	1083	1400
Benzines 1401–1600 cm³-ig és dízel 1501–1700 cm³-ig	500	478	580	722	1000	966	1500	1434	2000
Benzines 1601–1800 cm³-ig és dízel 1701–2000 cm³-ig	750	743	860	1104	1500	1476	2500	2230	3000
Benzines 1801–2000 cm³-ig és dízel 2001–2500 cm³-ig	1000	1020	1150	1529	2000	2039	3000	3059	4000
Benzines 2001–2500 cm³-ig és dízel 2501–3000 cm³-ig	1500	1466	1730	2198	3000	2931	4500	4397	6000
Benzines 2501–3000 cm³-ig és dízel 3001–3500 cm³-ig (2012-től benzines 2501 cm³ felett és dízel 3000 cm³ felett)	2000	2230	2300	3345	4000	4460	6000	6691	8000
Benzines 3000 cm³ felett és dízel 3500 cm³ felett		3207		4821		6425		9622

Ha végignézzük a számokat, nem nehéz észrevenni, hogy az első oszlop, ami lényegében az új autóké, csak minimálisan változott. Vagyis egy ugyanakkora Euro 5-ös, esetleg túlbuzgó 6-os, azaz korszerűbb, illatosabb levegőt kibocsátó új autóra jövőre nagyjából annyit kell becsengetni az államkasszába, mint eddig az Euro 4-esekre. A többi, használt autóra vonatkozó tétel pedig szépen feljebb csúszott, vagyis aki jövőre szeretne behozni jó kis importárut, kortól és köbcentitől függően pár tíz-, illetve százezerrel többet fizethet.

Egyetlen kivétel ez alól a nagy köbcentis kategória, ahol némileg enyhült a szigor azzal, hogy a felfelé nyitott géposztály eggyel lejjebb került, de nem gondolom, hogy az eddigi 3,2 milliós tétel bő harmincszázalékos diszkontja meggyőzné egy BMW X6-os vásárlóját a magyar rendszám előnyeiről. Erről majd gondoskodik a fordított bizonyítás elve, illetve az adókerülőket hazaédesgető akciós regisztráció, de itt nem is szeretnék igazságot tenni.

Sokkal érdekesebb ennél, hogy mit üzen ezzel a kormány. Könnyítünk a huszon-, harmincmilliós batárokat sújtó sarcon, tovább szedjük a sápot az új autókra, a használt tragacsok beáramlását pedig még erősebben fékezzük. Egyszerű lenne egy jólesőt kurvaanyázni, megint jól kitolnak a csórókkal, miért nem szüntetik meg az egész értelmetlen baromságot, de ennél bonyolultabb a helyzet.

Tudjuk, hogy a regadót anno a kieső vámbevételek pótlására találták ki, úgymond vészmegoldásként, aztán az Unió dorgálására finomítgattak rajta egy keveset, míg mára, ha nem is elfogadott, de megszokott intézménnyé vált. Hozzá idomult a piac, az új és használt autók árát egy rettenetesen torz rendszerbe kényszerítve. Bár a közvetlen bevétel, tavaly mintegy 40 milliárd forint, nem olyan jelentős tétel az államháztartásban, a regadó által fenntartott állapot több oldalról is védhető, annak ellenére, hogy sokan kívánják a pokolba a kitalálóját.

A válság által hasba szúrt importőröknek, márkakereskedőknek például nem elhanyagolható bevétel az úgynevezett reexport. Mivel regisztrációs adó nélkül, de néha még azzal együtt is sok típus olcsóbb Magyarországon, mint tőlünk nyugatabbra, a magyar hálózatból vásárolt új autókat jelentős mennyiségben viszik ki, illetve vissza, anélkül, hogy itthon forgalomba helyeznék. Ez szépen tupírozza a statisztikát, segít a kereskedőknek a túlélésben, és lényegében a gyártó nyeli be a nyereségkiesést azzal, hogy a helyi sajátosságok miatt kénytelen olcsóbban adni az autókat a magyaroknak.

Aki ennek a zsiványkodásnak köszönheti, hogy a negyedére zsugorodott magyar gépjárműpiacon a munkáltatója még át tudja utalni a fizetését, nem fogja nagyra nyitni a száját, de nyilván ő is érzi, hogy a szürkekereskedelmet talán nem kellene törvényekkel megerősíteni.

Ha viszont máról holnapra eltörölnék a regadó átkát, egyáltalán nem biztos, hogy valóban olcsóbbak lennének az új autók, mivel az árakat más szempontok alapján állapítják meg. Egy új 1,2-es VW Golf hazai ára például 4,697 millió forint, 361 ezer forint regadóval, míg Németországban ugyanez az autó 17 225 euró, mai árfolyamon 4,569 millió forint. Egy 2 literes Mondeót az itthoni 7,345 millió forinthoz képest kint 6,844 millió forintnak megfelelő euróért lehet megkapni, pedig itthon mintegy 1 millió a regisztráció. Ezeknél úgy tűnik, nagyjából a regadó felét vállalja be a gyártó. De egy Toyota Yaris például szőröstül-bőröstül 400 ezer forinttal olcsóbb itthon, és nem valószínű, hogy még lejjebb vinnék az árát, ha nem lenne a sarc.

Még összetettebb a használt autók helyzete. Ha nagyvonalúan elsiklunk a nepperlobbi fölött, némi jóindulattal feltételezhetjük azt is, hogy az állam a regadóval sikeresen próbálja kint tartani az országból a korszerűtlen, többféleképpen is környezetszennyező autókat. Hiszen mi lenne, ha nem lenne regadó? Boldog, boldogtalan hozná be az ötszáz–ötezer eurós levetett vackokat a sógoroktól, és egyre csak gyűlnének nálunk a roncsok. Hogy mennyire sikeresen fékezi a használt autók beáramlását a sáp, jól szemlélteti, hogy tavaly összesen 14 ezret hoztak be az országba.