Ez egy Prinz? Dehogy, egy Bianchi...

Soha be nem teljesülő álmom, hogy az államigazgatás a nem kevés befizetett pénzért cserébe legalább megpróbálja egy piaci viszonyok között élő vállalkozás ügyfélbarát arcát mutatni.

Vannak persze biztató jelek, a százhalombattai okmányiroda egész kellemes hely, de ez persze csak üdítő kivétel. Valahogy a legtöbb esetben úgy érzem, legyek megtisztelve, hogy szóba állnak velem, és térden csúszva, hálaimát rebegve kell megköszönnöm azt a közel sem tökéletes „szolgáltatást”, amit nyújtanak nekem, földi halandónak.

Autós körökben ez örök téma, az idei nyári Trabant–Wartburg találkozón is előjött. A szerda estét csendesen sörözgetve töltöttük hatosban, és szidtuk a rendszert. A biztosítókat, az okmányirodákat, az NKH vizsgaállomásait, harsányan és dühösen. Többek között előkerült az a lehetetlen helyzet is, hogy a nem hétköznapi autók forgalmi engedélyeit szinte soha nem sikerül pontosan kitölteni. Az szinte rutin, hogy a teljesítmény hasraütésszerűen vagy mértékegység-tévesztéssel van kitöltve – a mi Trampunk például 43 kW lett 43 LE helyett. Egyszer érdemes kijavíttatni, hiszen az adót eszerint fizetjük, ám a különbség nem akkora, hogy megérje soron kívül forgalmit és törzskönyvet cserélni.

Az igazi autóbuzikat azonban ennél jobban sérti, amikor az autó típusát tartalmazó rovatot nem sikerül korrektül kitölteni. Nekem szinte egyetlen Trabantom forgalmi engedélye sem stimmelt. Volt már:

• „TRABANT P50/2 /500-AS/” – helyesen Trabant P50
• „TRABANT 601L Hycomat” – helyesen 601H
• „TRABANT 601F /PONYVATETŐS TRAMP/ – helyesen Trabant Tramp vagy Trabant 601Z

Koncz Jani Trampja most éppen 601. Régen korrektül Trampként szerepelt, de már elmúlt. Most épp nem szerepel ilyen a „hivatalos típuslistában", így lett „hagyományos” Trabant.

Az éjszakába nyúló sörözgetés közben felmerült az is, hogy a teljesen hétköznapi autóknál is előfordul ilyesmi. A Trabant kombikat szinte sosem sikerül pontosan megnevezni. Az 500-600-asok neve eredetileg Kombi volt, a 601-nél Universal, a C-s verziót soha, sehol nem használták. Andrew autója mégis Trabant Universal Combi lett.

Persze ott van Csikós Bianchija. Ő is többször említette már, hogy az NSU-Fiat Panoramaként született autó, amely az olasz Autobianchi Bianchina Panoramica licence alapján Németországban készült, a forgalmi szerint NSU Prinz. Előbbi kéthengeres, 500 köbcentis olasz, utóbbi négyhengeres, egyliteres német. Klassz.

A kispók-találkozón megcsodált 126 Bis-ek jelentős része is vicces papírokkal rendelkezik, általában szimpla Polski Fiat 126p-ként szerepelnek a papírokban.

Motordokink ide vonatkozó sztorija egy VW Brasíliaként jegyzett VW 1600TL-ről szól, ami persze két különböző autó. A korrekció nem volt tökéletes, így VW 1500S lett a végeredmény.

Persze az ilyen elírások csak az esztétikai érzékünket sértik, ritka az az eset, hogy az igazoltatás közben kellene magyarázkodnunk egy ilyen adat miatt. Maximum nem találjuk a nekünk való topikot az Index fórumán, vagy a márkatársak vetnek ki maguk közül egy klubtalálkozón. A hibásan jegyzett teljesítmény azonban már a gépjárműadóban is jelentkezik, sőt, nem túl soká a biztosítási díjban is. A környezetvédelmi besorolás szintén fontos adat, lesz nagy reklamálás, amikor a rossz színű plakett miatt Mad Max módjára kell majd áttörnünk a Belvárost védő műszaki zárat a nagypapa környezetszennyező, több, mint 79 000 kilométert futott, 2001-es évjáratú roncs Astra Classicjával…

Példa tehát van bőven. Persze megoldás is. Megkerestem a szép nevű Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát, hogy megtudjam, mi a megfelelő eljárás ilyenkor. A következő gyors válasz érkezett:

Tisztelt Prokop Gábor Úr!

A Központi Hivatal elektronikus címére interneten küldött levelében foglaltakra válaszolva, a járműokmányokban (forgalmi engedély és törzskönyv) tévesen feltüntetett műszaki adatok javításával kapcsolatos kérdése tárgyában, az alábbiak szerint tájékoztatom.

A járművek forgalmi engedélyében, illetve törzskönyvében feltüntetett téves műszaki adatok tekintetében, a javításra azt követően nyílik meg a lehetőség, miután a Nemzeti Közlekedési Hatóság (a továbbiakban: közlekedési hatóság), mint a műszaki adatok megállapítására jogszabályban feljogosított hatóság, megállapította a helyes műszaki adatot , és erről Műszaki adatlapot állított ki az ügyfél részére.

A helyes műszaki adatnak, a közlekedési hatóság által történő megállapítására az ügyfél kérelmére indult eljárásban, műszaki vizsga, vagy műszaki szemle keretében kerülhet sor.

A közlekedési hatóság által, az ügyfél részére átadott Műszaki adatlap birtokában kezdeményezhető a közlekedési igazgatási hatóságnál (Okmányiroda) a hibás műszaki adatnak a járműnyilvántartásban történő javítása, illetve ennek velejárójaként a járműokmány(ok) (forgalmi engedély és amennyiben szükséges a törzskönyv) cseréje.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének, IX. cím IV. fejezet 2. pont a) alpontjában foglaltak értelmében, illetékmentes:

„a) az e címben meghatározott okmány cseréje, ha a csere a hatóság téves bejegyzésén alapul vagy az okmány gyártáshibás;”

A közlekedési hatóságnál fizetendő illetékekkel/díjakkal és általában a műszaki adatok megállapításával kapcsolatos eljárás tekintetében, javaslom a Nemzeti Közlekedési Hatóságot megkeresni.

Kérem a leírtak szíves tudomásul vételét.

Budapest, 2010. augusztus 16.

Tisztelettel:

Gaálné Kovács Györgyi sk.
főosztályvezető

Az okmányirodai ügyintézés tehát illetékmentes olyan esetekben, ha a hatóság által tévesen bejegyzett adatokat kell javítani. A helyes adatot azonban kizárólag a közlekedési hatóság igazolhatja. Ők is kaptak hát egy e-mailt, de erre válasz a mai napig nem érkezett. Gyors telefon egy ott dolgozó vizsgabiztosnak, és kiderült, hogy náluk nem ússzuk meg ilyen egyszerűen. A műszaki adatokról szóló igazolást (a műszaki adatlapot) kétféleképpen szerezhetjük be. A legegyszerűbb a következő műszaki vizsga, ennek megkezdésekor jelezhetjük, hogy javítanánk a pontatlan adatot. Ekkor az adatlap kiállításáért 16 290 Ft-ot fizetünk, ez azonban benne foglaltatik a vizsga árában, így nem keletkezik pluszköltségünk. A friss, ropogós papírral irány az okmányiroda, és már javítják is a hibás rovatot.

Ha nem akarjuk megvárni az aktuális vizsgát, soron kívül is jelentkezhetünk, úgynevezett műszaki szemlére. Az előzővel ellentétben ezt kijelölt vizsgaállomáson nem tehetjük meg, csak az NKH saját vizsgahelyein. Elméletileg egészen gyors eljárás, legalábbis azokban az esetekben, ha a hatóság adatbázisa a megfelelő adatokat tartalmazza. Az eljárás díja sem veszélyes, jelenleg 1770 Ft (tartalmazza a szemle 1190 Ft-os és az adatlap 580 Ft-os díját).

Eddig sima ügy, a 4. környezetvédelmi osztályba sorolás könnyedén megy, hiszen a hatóság ismeri a Köhém 6/1990. 5. melléklet II. pontját, beírja az adatlap megfelelő rovatába, köszönöm, tessék a kasszához fáradni, viszontlátásra. A színváltozás szintén egyszerű, az adatlapra fel kell vinni az újat (maximum két szín lehet), aztán uccu. Még a teljesítményváltozással sincs gond, gyorsan megoldják.

Csikós azonban bajban lenne, hiszen az eljárás hivatalos megnevezése „A közúti jármű műszaki adatára, illetőleg műszaki alkalmasságára vonatkozó igazolás kiadása a közlekedési hatóság nyilvántartásába bejegyzett adatok alapján”, abban a nyilvántartásban pedig nem lesz benne az NSU-Fiat Panorama. Francnak vesz a kopasz ilyen extrém hülye autót, biztos kompenzál – gondolja a hatóság embere, aztán az NSU Prinzet átjavítja Ro80-ra, hogy mégis valahogy közelítsen.

A típus módosítása tehát nehéz küldetés. NKH-s ismerősöm sem tudta pontosan, hogyan is megy ez. Aztán a rajta kívül megkérdezett három másik sem. Próbálkoztam kijelölt vizsgahelyen dolgozó Lajos barátomnál is, kiderült, hogy a vizsgán sok mindent javíthatnak, de típust (és pl. szállítható személyek számát) nem…

Persze egy átlagos autónál azért megoldható. Ha létezik a típushoz magyar vagy EU-s típusbizonyítvány, azt az NKH előbb-utóbb beazonosítja. A fenti példák zömében azonban nem ilyen egyszerű a feladat. Egy hatósági vizsgaállomáson hiába érvelünk Patterson nagykövet szavaival, nem fogják bemondásra elhinni, hogy a Trabant Trampnak látszó tárgy valójában egy Trabant Tramp. Csak azért, mert igaz, még nem hivatalos.

Ha tehát egy egzotikus, ritka, öreg autót birtokolunk, és a típust elírták, szinte megoldhatatlan feladat előtt állunk. Típusbizonyítványunk valószínűleg nincs, az meg nem lehet, hogy csak úgy megmondjuk a hatóságnak a tutit. Legfeljebb kis mosolygással és barátkozással elérhetjük, hogy egy kevésbé hülyén hangzó típusmegjelölést kapjunk.

Nos, valahol itt a történet vége. Az eljárás, ahogy mondani szokás, cseppet sem logikus, de roppant katonás. Igazi megoldás nincs, vagy legalábbis senki nem meri felvállalni. Egy ilyen ügynek nekifutva talán sosem találunk olyan embert, aki végig meri, tudja vinni egy új, alig 30-40-50 éves modell rendszerbe vitelét. Nyilván jogosultsága nincs mindenkinek, főnöke ellenben igen, és az már talán bele tud nyúlni a rendszerbe. Vagy az ő főnöke, vagy annak a főnöke – valahol kell lennie egy csúcsnak a piramis legtetején.

Más kérdés, vajon eljutunk-e oda egy ilyen kis piszlicsáré hülyeséggel…