A Nagy Úttörő

Szóval nagy. Ez még önmagában messze nem elegendő, hogy levegye az embert a lábáról, de mégis. Beépítve tényleg nem tűnik ekkorának egy 2DIN (hagyományos CD-s fejegység magasságának duplája) méretű képernyő, de kézben tartva teljesen mások az arányok − a magamfajta régebbi típusú autókat kedvelő és azokhoz szokott szemének sokkoló, hogy egy LCD tv költözik a beltérbe. Az általam eddig használt PDA-alapú navigációs eszközhöz képest is nagy a kontraszt, hiszen a Pio képernyője két, két és félszer akkora, mint egy átlagos méretű okostelefoné.

Általában

Kettős csomagolásban érkezik a készülék, az egyik belső dobozban maga a navigációs eszköz a tartozékokkal, a másikban az erősítő, erről később. Kritikus tartozékként a rögzítéshez használatos konzolt és a töltőalkalmasságokat csekkolom először. Rövid, tömzsi tartó az óriás tintahalnak is becsületére váló tapadókorongjával − megnyugszom. Ez nem fog leesni, belengeni, rezonálni és egyéb módokon próbára tenni szemeim fókuszálóképességét – csak tudjam majd lerobbantani a szélvédőről, ha vége a kis együttlétünknek. Töltéshez egy hálózati és egy autós töltő a csomagban, remek, pár órás szobai töltés után indulhatunk is.

Bekapcsolás után gyorsan feláll a rendszer, nincsenek hosszú, kínos percek a nyitómenüre várva. A hardverspecifikáció részleteibe nincs értelme belemenni, legyen elég annyi, hogy a teszt alatt nem volt sebességprobléma: késlekedés, akadozás nem tapasztalható. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a térképadatbázist saját memóriában (flash) tárolja a gép, nem kell pl. külső DVD-egységet elérni az adatokért. A kütyün a Navgate nevű szoftver fut, ezen belül érhetők el a rendszer funkciói.

A menüszerkezet teljes egésze magyar (természetesen választható más nyelv), ami örvendetes, mert a legtöbb nagy gyártó csak magát a navigációs részt csináltatja meg magyar felületűre. Kellemes meglepetés a magyar menünél, hogy még a hibaüzeneteket is szépen megfogalmazott mondatokban kommunikálja, nem a „Kicsi akkumulátor áram, vigyázni!” stílusú webfordítós kultúrából merítkeztek – nálam újabb piros pont.

A képernyőre írt üzenetekről jut eszembe: a gép kedvence minden bizonnyal „Az elem töltöttsége kritikusan alacsony…” kezdetű lesz, ezt lehetett legsűrűbben látni. Nem sikerült kideríteni, egyedi esetről van-e szó, de többórás hálózati töltést követően is csak fél órát bír a masina, utána vagy a kikapcsolt képernyőt kényszerülünk bámulni, vagy rádugjuk a szivargyújtóról működtethető autós töltőt. Utóbbi elég masszív, de hosszú távra berendezkedve zavaró lehet az állandóan a középkonzol előtt-fölött kígyózó kábeldarab, érdemes inkább a tartót aktív töltőként szerelve kérni – merthogy ilyet is lehet.

A készülék két oldalán és hátlapján találjuk a különböző csatlakozókat, ebből a lényegesebbek a ki- és bemeneti RCA-k, iPod- és mini USB-aljzatok, SD-kártya bővítőhely, valamint a tolatókamera csatlakozója. Feltétlenül meg kell még említeni az ISO szabványú csatlakozót is, a később taglalásra kerülő többcélúság jegyében. Amennyiben érdekli a dolog, kérjük, lapozzon!