Olcsó ledek összehasonlítása

A kőbányai úti piac csodálatos hely, ráadásul a kínai kaja is eredeti, ahogy a kínai alsógatya is az. A színes ledszalagok, bluetooth-hangszórók, SD-kártyát lejátszó illatszóró készülékek univerzumában szinte fáj, ha nem horgászol, mert ahhoz is van cucc, és amikor már túl vagy a telefontok-Kánaánon, eléd tárul a bolt, ahol minden van, ami elektronika.

Régi perverzióm kipróbálni az olcsó halogénhelyettesítő ledeket. Nyáron, hirtelen felindulásból vettem egy párat (kevesebbet nem lehet) a Névadó Bizottság által a dallamos C6 névre keresztelt ledes fényforrásból, akkor még csak 2000 forint volt. A H4-es izzó pont tavaly volt 50 éves, szóval nem mai csirke, egy modern led csak többet tudhat nála, ráadásul kisebb áramfelvétel mellett. Azért a két izzószálas H4-est választottam, mert a Robin Hoodság szelleme kicsit engem is megcsapott: mivel a led tartalmaz a H4-eséhez funkciójában hasonló kiskanálszerű árnyékolást, arra gondoltam, hogy már-már olyan lehet, mint a H4. És mivel kisebb az áramfelvétele, a töltési gonddal küzdő robogómba pont jó lenne, és akkor pár tizedvolttal magasabb lenne a töltési feszültség. Aztán beraktam, és megnéztem, milyen fényt vetít, az eredmény sokkoló volt, köze nem volt ahhoz, hogy az útra világítson.

Ekkor jött az ötlet, hogy egy drágább példányt is vegyek, amit aztán 6500-ért vettem le a felső polcról ehhez a teszthez. Kifejezetten olyan kerestem, ahol nemcsak a tárcsa más az egy izzószálas H7-eshez képest, hanem valóban más a ledek elhelyezése: a G5-ös ilyen, vagyis a távolsági és a tompított ledjei külön térfélen vannak, más méretűek és pozíciójúak. Természetesen ezek a ledes lámpák az Aliexpressen és társain is elérhetők.

Mérésnek nem nevezném, amit végrehajtottam, ez nem is lehetett a cél. Mégis honnan a bátorság, hogy nem túl pontos módszerekkel összehasonlítsam két H4-es izzó és két kínai led tudását? A pár tized milliméteres gyártási pontosságú halogén ellenfelei ugyanis elképesztően gagyik, noha a bennük lévő led-technológia nem feltétlenül az: a G5-ösnél 4000 lumen fényerőt adtak meg, ami döbbenetes. De ez a led így lötyög, amikor a saját tárcsájába rögzítettem:

Aki azt hinné, hogy C6 jobb, azt ki kell ábrándítsam. Ugyanez a tárcsa fixen oda van ponthegesztve egy H4-es izzón, nem véletlenül, hisz ez adja meg a pontos geometria alapját.

A halogén lámpatestek tükreit/lencséit úgy méretezik, hogy az 1-2 milliméter átmérőjű, 4-5 milliméter hosszú spirál képéből kell az útra vetíteniük a tompított fényt (mivel a reflektor nem árt senkinek, azzal nem is foglalkoztam). És van pár irány, ahová az előírások szerint kifejezetten nem juthat (sok) fény, hiszen akkor vakítana. Ezért van a kis fekete vagy ezüst sipka a cső végén, és a kis takarókanál a tompított fény spirálja alatt.

Ha egy halogén izzó helyére beteszünk egy ilyen ledet, szinte biztosan nem kapunk jó képet: egyrészt a led(ek) nem is ott vannak, ahol az izzószál, másrészt lényegesen nagyobbak annál.

Mivel a félvezető érzékeny a hőre, minimum hűtőbordákat kell elhelyezni rajta, de ezeknél az olcsó példányoknál hűtőventilátor került a végükbe. A hatalmas potrohuk miatt nem is lehetne máshogy berakni őket a lámpatestbe, csak úgy, hogy a különálló tárcsát az ember rögzíti a helyén a tartórugóval, majd a tárcsába utólag magát a fényforrást, mivel a hűtőbumszli miatt máshogy nem is lehetne rácsukni a rögzítő rugót.

És itt jön a következő probléma: a led nehéz. Míg a H4-esek 22-25 grammosak, addig a C6-os 70 gramm (63+7 a tárcsa), a G5 pedig 133 grammos (133+3 g a műanyag tárcsa). A gyártó a C6 esetében 3, egyenletesen elhelyezett horonnyal és a led nyakán elhelyezett vékonyka O-gyűrűvel oldotta meg a rögzítést az acél tárcsában, ami egyébként szintén pontatlan gyártású, lötyög a helyén. A 3 horony egyenletesen van elosztva, ezért két rossz és egy jó megfejtés van a fényforrás behelyezésére. Az útmutató nem is utal rá, hogyan kéne jól behelyezni (az árnyékoló lefelé legyen).

A G5 esetében egyfajta bajonettes megoldást kapunk, tehát bedugod, elfordítod és beszorul. Elvileg. Gyakorlatilag nem szorul be, így a ledeknél már szinte centinyi az elmozdulása. Mivel nehéz, a tárcsa nem bírja megtartani rendesen, egy autóban menet közben ezer százalék, hogy rázkódik, még véletlenül sem tudna jó képet vetíteni. A ledeken van egy üveg bura, ez lötyög. Itt is van egy tömítőgyűrű a tárcsánál, ennek lenne a feladata a nedvesség távoltartása, hiszen a lámpatest hátsó kupakja biztos nem megy fel a helyére. A csatlakozó mindkét típusnál egy lengővezeték végére került. A G5-én van egy kis elektronika is, és vagy 25 centi tyúkbél; a C6-é nagyjából 10 centi.

A kísérlet a következő: egy H4-es lámpatestet rögzítettem egy deszkán. A lámpa valami régi Toyotáé volt, a választás tudományos alapja az, hogy ez volt kéznél Smartguru Laci polcán. Ez még igazi üveg, az üvegen pedig fénytörő mintázat volt. A lámpát belülről borító, halovány porréteget kitöröltem, ehhez szét kellett szedni.

Mivel azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor vízszintes a lámpa, ezzel nem is erőlködtem, mivel a dizájn már nem olyan egyszerű, mint Göbölyös doktor régi Golf kerek lámpájáé, amit egy precíziós kartondobozba épített be a növelt fényerejű izzók próbájához. A deszkára fektetés során arra ügyeltem, hogy a lámpa optikai tengelye merőleges legyen a kiszuperált projektor-vetítővászonra. A vászon és a lámpa beállításához egy keresztvonalas szintezőlézert használtam, a lámpa hátsó síkját pedig két méterre lőttem be a vászontól, ezt lézeres távolságmérővel. A deszkát pedig rögzítettem az asztalon.

A másik hiba, hogy értelemszerűen a lámpatest felett tudtam lefényképezni a vetített képet, ami így nem teljesen pontos (a valódi méréseknél, a fényalagutak végén szemből méri a szenzor pontról pontra a fényerőt), hisz ahhoz ugyanott kellett volna lennie a fényképezőgépnek, ahol a lámpa van, ami képtelenség.

A lámpát egy 12 voltos, csurig töltött akkumulátorról tápláltam meg. Ez sem teljesen korrekt, de mértem a feszültséget is: ez különösen a halogén izzóknál kritikus, hisz egy-két plusz tized volt sokat tud dobni a fényerőn (és sokat levonni az élettartamból); ám mivel a fotósorozatok gyorsan készültek, a H4-ek és a ledek feszültségértékei között 1-2 század voltnál nem adódott nagyobb eltérés.

Először – pont a tisztítás miatt – a szórómintázatú üveg nélkül is lefotóztam a lámpák által vetített képet. Ebből állítja elő a a szóróüveg a végleges, sokkal jobban szétterített fénycsóvát. Már ez előrevetítette, hogy a ledek nagyon nem azt csinálják, amit kéne. A másik érdekesség, hogy a ledeknél bizonyos helyeken, főleg a kép szélén, zöldes-sárgás sávozódások jelentek meg, vagyis a fény színe nem homogén. (balról jobbra a H4, C6, G5)

Miután visszakerült a lámpára a megtisztított búra (természetesen a foncsort is letöröltem), megkezdtem a fényképsorozatok elkészítését. A gépen fix 5600 kelvines fehéregyensúlyt állítottam be, így érzékelhető, hogy melegebb vagy hidegebb az adott lámpa fénye. Elkészült egy fotósorozat, ahol egyre kevesebb fényt engedtem a szenzorra. Ínyenceknek: ISO 100, kezdő 0,5 s f/5.6 a vége 1/1000 s f/8). A lényeg, hogy az első képen az is látszik, mekkora szórt fényt ad a lámpa, és ahogy haladunk lefelé, csak az egyre fényesebb területeket látjuk.

Ebből akár megszerkeszthettük volna azt a domborzati térképet, amit isolux-diagrammnak hívnak a szakemberek, és a fény eloszlását szemlélteti. Ilyenek készültek például a GE-Tungsramnál a növelt fényerejű izzókról és az utólagos xenonizzókról szóló tesztjeinkben. Ám az túlzottan tudományos lett volna, és pofátlanság is lenne ilyesmiket rajzolgatni ilyen pontatlan bohóckodásnál.

A fotókra berajzoltuk a H4-es izzó által vetített képről, hogy hol kellene lennie a sötét és a világos részt elválasztó vonalnak. Ami ez alatt van, az az utat világítja meg, ami e fölött, az pedig gyakorlatilag vagy a szembejövőket vakítja, vagy a jegenyefák tetejét világítja meg. Hat sorozat készült: az első, az etalonnak vásárolt, vadonatúj Hella H4-es halogén izzóval (1. oszlop), egy otthon hányódó, KX nevű kék H4-essel (2.), a C6-os leddel, úgy, hogy jól helyeztem be a tárcsába (3.), majd 120 fokkal elfordítva, az egyik rossz helyzetbe (4.). Utána a G5 jól behelyezve (5.) és rosszul (6.). Íme az eredmény:

Hogy mi látszik? Egyrészt: a normál meleg fényű Hella H4-es valójában picivel több fényt ad a hidegebb fényű kék H4-nél. A műszaki előírásokra nagy ívben tevő ledeknél lényegesen durvább a fényerő abban a zónában, ahol csak némi szórt fénynek kellene lennie. Valószínűnek tartom, hogy nagyjából a H4-esek sötét zónája az, ami még megfelel a műszaki előírásoknak, és ez a ledeknél műszer nélkül is látszik, hogy ők ezt messze túllépik. A szaggatott vonal fölé pedig még akkor is jócskán jut fény, amikor jól teszik be a ledet a tárcsába. A G5, vagyis a drágább és nagyobb fényerejű led világít brutálisabban a szembejövőknek, a felső zónába nagyon sok fényt szór szét, bár a C6 sem gyenge az út bal szélén. Aki megsajnálja a többi közlekedőt, az sokat javíthatna azzal a helyzeten, ha picit lejjebb állítaná a tompított fényt, akár az utastéri szintszabályzóval, arra szintre, hogy a fényes rész határa nagyjából egybe essen a halogén izzóéval. A C6 esetében ez egész normális lenne, de még így is bőven illegális. Az izzók lötyögése miatt viszont a fény remegése nem megúszható.

Az igazi baj akkor van, amikor rosszul rakják be a ledet. A C6 ilyenkor úgy világít, mintha két jobb biciklilámpa lenne egymás felett, viszont széltében, az autó előtt gyakorlatilag minimális a fény. A G5 viszont szinte távfényt ad. Gyakorlatilag a pontatlan építés, a nem szabványos geometria és a fókuszon kívülre helyezett, az izzószálnál lényegesen nagyobb fényforrás miatt kódolva van, hogy rossz lesz a végeredmény.

Csakhogy ennek van egy lélektana: egyrészt a hideg fényt erősebbnek érzékeljük, másrészt az, hogy ha a led mindenhová világít – oda is ahová nem kéne – azt a benyomást kelti egy 750 lumenes H4 izzó után a vezetőben, hogy hű de jó a lámpa. Így a népek a nagy autók előzési presztízsét adják egy ezres Swiftnek is, mert hát ki akar megvakulni a tükrökből, inkább elengedik. Bárhol.

Mivel a megtépázott presztízsű műszaki vizsga a rosszul világító lámpáknál nagyobb gondokra sem találja a megoldást, az utakon meg aztán végképp senki sem foglalkozik azzal, melyik autó hogy világít. Vagyis nem kell retorzióra számítani, és már annyira megszoktuk a vakítást, hogy nem is foglalkozunk vele. Bár tény, hogy egy illegális led azért jobb, mint a már emlegetett illegális xenon volt régen.

Nem szeretnék azonban senkit sem az ilyen ledesítésre biztatni. Ha a foncsor bevakult, vagy a műanyag búra bemattult, azon egy atommáglya sem segít, mert a fény nem oda megy, ahová kellene. Ilyenkor a lámpatestet kell gatyába rázni, nem pedig a szembejövőket elvakítani. Aki pedig csak több fényt szeretne, legálisan csak a túlhúzott, emelt fényerejű halogénekben bízhat, ebből is találni hidegebb fényűt. Ezek legálisak, a tiltott területekre nem adnak több fényt, de fényerőben azért messze vannak akár ezektől az ócska ledektől.

Azt sem árt tudni, hogy a neves izzógyártók ledes izzói ugyanúgy illegálisak, mint a kétezer forintos kínai kacat, csak nem ezt írják rá, hanem azt, hogy „off-road”. Áraik 20-tól akár 30 ezer forint fölé is emelkedhet, műszakilag ezek pontosak, és a ledek felülete sokkal kisebb, vagyis már látatlanban is több bizalmat szavaznék egy ilyennek. Ám ha az összeesküvés-elmélethez visszatérhetünk, azért az jól látszik, hogy sem az autóipar, sem a szabályzó szervek nem fogják törni magukat, hogy a hagyományos izzók helyén egy kissé engedékenyebb szabályzással a ledek teret nyerjenek – amíg milliókért lehet eladni egy mátrix ledes lámpát alkatrészként ha összetörik, ki fog ezzel foglalkozni? Vagyis amíg ki nem halnak a halogén lámpák, marad az illegalitás. A kínai piac mellett ettől függetlenül van egy érv: egy csomó helyen ugyanezeket a ledeket árulják, csak drágábban.