Szerszám Szombat

Szeretném megelőzni a sok privát üzenetet, amely kioktat a szerszámok, alkatrészek megnevezésével kapcsolatban, úgyhogy elmondom, hogy a biztosíték nem helyes elnevezés. A biztosíték az ügyvédnél elhelyezett letéti pénz valamire, az áramkörök védelmére pedig olvadó biztosítót, vagy olvadó betétet használunk. Ez a kicsi, könnyen eltávolítható betét zárlat miatti túláram esetén felmelegszik és kiolvad, megszakítva az áramkört. Így tulajdonképpen önmaga feláldozásával védi az áramkör többi szereplőjét. Mégis a biztosíték elnevezés terjedt el, ezt használom én is. 

Kezdetben volt a hengeres porcelán testű, réz kupakos, vékony réz szállal szerelt biztosíték. Aztán a hengeres porcelán test természetesen olcsó műanyag lett, a kupak meg valamiféle olcsóbb anyag, talán alumínium, az igazi áttörést a késes biztosíték jelentette. Ezek elterjedése nagyjából a '80-as évek végére tehető, de például a W124-es Mercedes még 1995-ben is hagyományos, hengeres biztosítékokkal volt szerelve.

A késes biztosíték kisebb helyet foglal, stabilabban áll a helyén, biztosabb elektromos kapcsolatot ad, és talán olcsóbb is gyártani. Három alaptípus van, a mini, a normál és a maxi. Vannak kevésbé elterjedt változataik is, mint például az alacsony profilú mini, de ezeket csak indokolt esetekben használják, ahol nincs elég hely. Vannak egyéb olvadó betétek is, például a zárt típusú (cartridge), és van a hagyományos üveg testű hengeres is, de most ezekkel nem foglalkozunk, csak a legelterjedtebb fajtákkal.

A biztosíték csatlakozópontja, a kés, ami egy saruba csúszik bele, így biztosít elektromos kapcsolatot. A kés a biztosíték tetejére is ki van vezetve, így mérhető itt is a feszültség, és így ellenőrizhető a biztosíték vezetőképessége, hiszen ha a két kés között nincs kapcsolat, a biztosíték rossz.

Elméletileg, pláne a nagyobb biztosítékok esetében ha felülről nézünk rá, látjuk, ha ki van olvadva. A kisebb biztik már nem csinálnak ekkora meleget, ott csak elpattan a szál, az felülről nem biztos, hogy látható. Ráadásul hibakeresésénél biztosra kell mennünk, mert félreviheti az egész diagnosztikát.

Ebben segít ez a kis teszter. Ha elektromos hibát kell javítanunk, először a biztosítékok ellenőrzésével kezdjük. Az is gyakorlat sajnos, hogy ilyenkor nem vesszük elő a pontos leírást, hogy melyik a belső világítás biztosítékja, hanem minden megnézzük. És ezzel a kis teszterrel hamar végzünk, mert az állítható távolságú láb a három fő mérethez simán hozzáállítható, rajta van a kiszedő is, ezért négy-az-egyben szerszám. A láb beállítás nem saccra megy, hanem a három alapmérethez szépen bekattan, de köztes méret is beállítható, ha valami szabványon kívüli dolog vezetőképességét ellenőriznénk.

Van benne egy led, amely zölddel világít, ha a biztosíték vezet. Ez nagy előny, nem kell, hogy a biztosítékon áram legyen, sőt inkább ne legyen, mert akár tönkre is teheti a tesztert, ezt írja a papírja. Én persze kipróbáltam, nem teszi tönkre a 12V, simán jelzett, és továbbra is működőképes maradt. Vicces is lenne, mert bizonyos biztosítékokon állandóan van 12V, azt csak kiszedve lehetne tesztelni, de akkor meg már látjuk is a vezetőképességét.

Főleg a műszerfal alatt, sötétebb helyen elhelyezett biztosítéktábla esetében hasznos, mert ott a led világít, jól látható a vezetőképesség. Nagyon gyorsan végig tudunk menni az összes biztosítékon, és nem lesz a jaj, most ezt honnan is húztam ki népi játék.

Nincs róla adat, meddig működik a beépített, nem cserélhető elemmel, de a led nagyon kevés fogyasztása miatt pár tízezer biztosítékot biztos le tudunk tesztelni. Most akciósan lehet megvásárolni 5500 Ft-ért, ami azért egy kicsit húzós ár, és leginkább csak annak éri meg, aki gyakran tesztel biztosítékokat, vagy el akarja kápráztatni az ügyfelét a profizmusával.