Ha túl jó a hatásfok

A szóba jöhető eszközök közül jó párat otthonról leshetünk el, hiszen gyakorlatilag változatlan formában mindenki feltette már magának a kérdést: hogyan spóroljak a fűtéssel? Elsősorban is csukjuk be a nyitott ablakokat, és mindig csak annyit szellőztessünk, amennyi feltétlenül szükséges. Ezen a vonalon indult el a levegőminőség(CO2)-szenzorokra épülő intelligens szellőztető rendszerek fejlesztése. A korábbi évtizedekben megszokott gyakorlattal szemben ezeknél az autóknál a belső levegőkeringetés többé-kevésbé alaphelyzet, az elektronika pedig mindig csak annyi friss levegőt enged az utastérbe, amennyi a komfortszint fenntartásához (az autógyár szerint) szükséges. A rendszert alapvetően a klímaberendezés által okozott többletfogyasztás csökkentésére vetik be, de elvileg ugyanígy alkalmas lehet az elektromos autók fűtési teljesítményigényének csökkentésére is. (Más kérdés, hogy több órás vezetés után, lassuló reflexek és fáradtan mozgó szemhéjak mellett éles helyzetben akár minimális szén-dioxid koncentráció-különbség is dönthet életről vagy halálról. A kérdés messzire vezet, így csak reméljük, hogy a jövő villanyautóiban kikapcsolható lesz ez a funkció – ezzel persze megint csak azt kockáztatva, hogy az idő előtt kimerülő akkumulátor miatt halálra fagyunk az út szélén.)

Szintén otthonról elleshető, és elvileg mellékhatások nélküli módszer, hogy csak azt a szobát fűtjük, amit valóban használunk. A gyakorlatban ez nem jelent mást, minthogy a jármű felismeri, melyik ülésen foglal helyet utas (az ülésbe épített érzékelőkkel ez már ma is megoldott), az intelligens fűtőrendszer pedig csak célzottan azokra a helyekre irányít meleg levegőt. Nem egy csodaszer, de újabb néhány kilométer hatótávot jelenthet, és ha pont ezen múlik, hogy este hazaér-e az ember, ám legyen.

Megfelelő hőszigeteléssel szintén sokat spórolhatunk a fűtésszámlán – a közeljövőben erre sokkal jobban oda kell figyelnünk az otthonunkban ugyanúgy, mint az autónkban. A gyári hőszigetelés eddig többé-kevésbé a hangszigetelés „melléktermékének” volt tekinthető, és legföljebb egy-egy különleges bevonattal ellátott üveg tervezésénél számoltak a hősugarakkal. Egy tipp azoknak, akik a következő öt évben vállalkozást indítanának: az autók hőszigetelésének utólagos tökéletesítése és különleges, akár többrétegű üvegezés beépítése olyan terület, amire az első, villanyautóban végigvacogott út után biztosan lesz kereslet.

További lehetőség a fűtési rendszer korszerűsítése: hőszivattyúval az ember egységnyi villamosenergia-felhasználással három-négyszeres mennyiségű hőenergiához juthat. Az ötlet nem csak családi házakban, de autókban is életképes lehet: gyakorlatilag a klíma működését kell megfordítani, és újabb súlyos kilométerekkel messzebbre juthatunk egy akkumulátor-feltöltéssel.

Az autógyárak fejlesztőközpontjaiban azonban nem csak hagyományosnak tekinthető, de attól eltérő ötleteken is dolgoznak. Ilyen például az okostelefonon keresztül működő távvezérlés. Mielőtt a sofőr felhúzza a csizmáját, pöttyent egyet-kettőt az érintőképernyőn, s az autó máris rákészül az indulásra: az akkumulátortöltőn át a „korlátlan” teljesítményű hálózaton lógva nem okoz gondot az utastér gyors felfűtése és a jégmentesítés, s később menet közben az akkumulátorok energiáját már csak a hőveszteség pótlására kell fordítani.

Ha pedig ez sem lenne elég, ad abszurdum az sem kizárt, hogy a dízellel hajtott villanyfűtésű autók evolúciója a villannyal hajtott dízelfűtésű autók felé veszi az irányt, vagy kemping-gázpalackkal működő mini-hősugárzók gondoskodnak a jövőben a megfelelő hatótávról.