Zománc házilag

	1913-as Austro-Daimler versenyautó, már budapestkörnyéki rendszámmal.

1899-ben osztották ki az első rendszámokat, szimpla folyószámos rendszerben. Az első kocsi, amely számot kapott, gróf Esterházy Mihálynak, a MAC akkori társelnökének és később elnökének Mercedese volt, ezután következtek Fényi Béla, Szapáry Pál stb. automobiljai. A 13-as számot nem adták ki. 1901. évben a székesfőváros területén 38 személykocsi nyert forgalmi engedélyt, ezen kívül a postának 22 db motoros triciklije üzemelt, azaz a számot kapott motoros járművek száma 60 darab volt.

Az egész országra kiterjedő szabályozás 1910-ben született meg. A Magyar Automobil Club áldozatos munkája nyomán Magyarország is aláírta a nemzetközi autóforgalmi egyezményeket, így szükségesnek mutatkozott a külföldi elvekkel összhangban hasonló hazai rendeleteket kihozni. Ekkor osztották fel a történelmi Magyarországot gépjárműkerületekre. Minden kerületben az Országos Automobil Szakértő Bizottság helyi képviselője előtt vizsgázott a forgalomba állítandó automobil vagy motorkerékpár. A budapesti járművek egy római számból és három betűből álló rendszámot kaptak, a vidékiek a kerületre utaló betűjelzést és három számot.

A Magyar Túraút egyik résztvevője 1925-ben

E korai rendszámok minőségével kisebb problémák adódtak: "Automobiljaink forgalmi rendszámai, amelyek az államrendőrség által szállítatnak, zománcozott vaslapból állanak, amelyről aránylag kevéssé erőszakos érintésre s legtöbbször már a felerősítésnél a zománc lepattogzik. Minthogy az autóforgalmi szabályrendelet értelmében a jelzőtáblák jó karban tartandók, a kényes táblákat elég gyakran meg kell újítani, ami a költségtől eltekintve időveszteséggel járt. E bajon egyes automobiltulajdonosok úgy iparkodtak segíteni, hogy festett táblákat alkalmaztak, amelyek méret tekintetében teljesen megfeleltek az előírásnak. Az autótulajdonosokat a rendőrség keményen megbüntette, mivel állítólag nem előírásos táblát használtak."

	Ritka, Németországban karosszált Adler 1938 környékéről magyar rendszámmal

Az első világháborúban besorozták a polgári gépkocsikat. 1922-ben a területében és gépjárműállományában megfogyatkozott országban újraszámozták az autókat. Megmaradt a területi rendszer, azonban olyan kerület, mint Kassa vagy Fiume, a történelem viharai folytán elmaradt.

A növekvő számú állomány miatt a kerületre utaló betűjelzés (Bp - Budapest, B - Budapest környéke etc.) után 2 szám - 3 szám rendszert vezettek be. Az első 2 szám a kiadás évét jelezte: például a Bp 22-640 egy közönséges budapesti automobilt jelölt, amelyet 1922-ben állítottak forgalomba. 1926-ban a számsor kifutott, ekkor megduplázták a kiadás évét: azaz a 26-417 és az 52-673 rendszámú gépjárműveket is 1926-ban látták el rendszámmal.

1933-ban, a gazdasági válság által megtizedelt állományt ismét számba vették és ismét új rendszám-megoldást vezettek be. A két betű - három szám kombináció kis intermezzóval több, mint két évtizedig szolgálta a legkülönbözőbb politikai rendszereket.

1945-1948 között használt ideiglenes rendszám, ezt lehetett házilag is előállítani

A rendelet precízen körülírta a rendszámok méretét: "Az autók elülső rendszáma téglányalakú, szélei le vannak gömbölyítve, magassága 90, szélessége 255 mm. A hátsó táblák négyzet alakúak, magasságuk 295, szélességük 236 mm. Az oldalkocsik hátsó táblája 185 mm magas és 165 mm széles. A hátsó rendszámtáblák megvilágításánál a fényforrás nem lehet 8 gyertyafénynél gyengébb".

A kis intermezzo a második világháborúban következett be. Ekkor a katonaság ismét igénybe vette az összes civil autót. A mentesített járművek egy betű - négy számból álló kombinációt kaptak. E rendszer megmaradt még pár évig 1945 után. Ráadásul a nyersanyaghiány miatt megengedték, hogy házilag állítsák elő a rendszámtáblákat. A benzinjegy bevezetésekor kiderült, hogy az országban, főleg vidéken több száz autó van, amely hatósági engedély nélkül vesz részt a közúti forgalomban és nem fizet adót. Kiderült az is, hogy a karambol után továbbrobogó autók nagy részét azért nem lehet elfogni, mert hamis rendszámtáblával közlekednek és a rendőrség ki sem adott olyan rendszámot, amit a tanúk ilyenkor felírtak.

	A "Trabant-korszak" 2 betű - 4 szám kombinációs rendszáma egy házilag készült, motorkerékpárnak regisztrált törpeautón

1948-ban visszaálltak a két betű - három számos rendszerre, amelyet a köztársasági, majd a népköztársasági címerrel ékítettek. Tíz évvel később, amikor már ismét szinte bárki használhatott automobilt, a 2-3 kombináció átadta helyét a 2-4-nek. E megoldásra még fiatal olvasóink is emlékezhetnek, hiszen csak a rendszerváltás környékén vezették be a ma is használatos rendszámokat. E friss rendszer új eleme, hogy a történelem folyamán először bárki a rendszer adta lehetőségeken belül egyedi, csakis rá jellemző rendszámot kapjon. Így születhetett meg a citromsárga Seat Ibizán díszelgő NEKEM-8, a trendi városi kisautó SMART 1 és társai.