Top10: Stabilan drága örökzöldek

Ezúttal olyan örökzöldeket gyűjtöttem össze, amikről minden autóbuzi azonnal pontosan tudja, hogy régóta felháborítóan drágák. Nem sokmillió eurós szupersportautókról és gyűjtői ritkaságokról lesz szó, hanem relatíve nagy példányszámban gyártott (ez a kritérium végül néhol sántít, de majd meglátod), különleges, sokak által nagyon vágyott autókról, amikre a szemünk sarkából még azért ér figyelni, hátha egyszer bejön a kriptobiznisz.

De vajon hol tart a hosszú ideje megfizethetetlennek látszó típusok ára manapság? Tovább drágultak, stagnál az áruk, esetleg olcsóbbak lettek? Körbenéztem a piacon.

Nissan Skyline R34 GT-R

Önkényesen néhány olyan alapdarabbal kezdem, amik a saját lottónyerős toplistám elején feszítenek. Szerelmem az összes Skyline, de a szívem igazi csücske az R34 GT-R. A rajongásomat a fantasztikus, tökéletesen időt álló külsején kívül a gyerekkoromat meghatározó Gran Turismókon, Need For Speeden és Halálos Iramban filmeken keresztül vívta ki.

Úgy tűnik, hogy a popkultúrában elfoglalt hely sokkal nagyobb fegyvertény, mint az, hogy egy típus autóipari szempontból mekkora jelentőségű. Ha utóbbi számítana, akkor a világot végigverő, a maga korában szuperfejlettnek számító R32 GT-R-ért őrülnének meg a rajongók.

A Skyline-ok ára már régóta horribilis, és még közülük is toronymagasan kiemelkedik az R34 GT-R, ami évek óta stabilan megfizethetetlen. Sajnos, ez csak rosszabb lett: a legolcsóbb, gyári GT-R-ek ára 50 millió forint környékén rajtol. Akad a piacon gyárilag Midnight Purple színű, V-Spec kiadás is, amiért simán elkérnek 160 milliót. Szomorú, de a sajátomat se mostanában fogom leparkolni a garázsomba.

Volkswagen T1 Samba

A T1 Samba is előkelő helyet foglal el a saját listámon, és ezzel se vagyok egyedül. Valójában nem is nagyon ismerek olyat, aki ne olvadna el a világ aranyosabb kisbuszától. A hatalmas, kerek fényszóróival, kerekded kasznijával és vidám színeivel a T1 mindent megtesz azért, hogy olyanokat is levegyen a lábáról, akiket amúgy kevésbé érdekelnek az autók.

A hivatalosan Typ 2-nek nevezett kisbusz legmenőbb változata egyértelműen a Deluxe Microbus, vagyis a Samba. Ezt az összesen 21 vagy 23 ablakáról (1964-ben lekerültek a leghátsó oszlopokról az ablakok), a szekrényszerűen nyíló oldalajtajairól és a nyitható vászontetőről lehet felismerni.

Kevés vidámabb négykerekű létezik a Sambánál, ezért aztán nem meglepő, hogy sokan szívesen birtokolnának egyet. Egyértelmű, hogy egy ennyire pozitív kisugárzású, öreg autó nem lehet igazán olcsó. Volt idő, amikor 40 milliót kértek a legolcsóbb Sambákért is, manapság azonban valamivel olcsóbban, 30 millió körül is hozzá lehet jutni szép állapotú, eredeti példányokhoz.

Pro tipp: ha valaki nem ragaszkodik hozzá, hogy eredetileg is Sambának készült darabot birtokoljon, akkor már 8 millió környékén is találhat átalakított, de az eredetivel szinte teljesen megegyező példányt.

Porsche 911 (964) Turbo

Ha egyetlen autót választhatnék magamnak (és nem adhatnám el, hogy aztán vegyek belőle sokat), akkor az biztosan egy 964 Turbo lenne. Nem ez a leggyorsabb és legélesebb Porsche 911, és biztosan keserves vele együtt élni, de nem érdekel. A formája, a hangja, a kerekei, a stílusa és úgy egyébként minden egyes részlete a Porsche 911 esszenciája. Egyszerűen tökéletes.

A 964 Turbo sose volt olcsó: már a Bad Boys első részében is említik, hogy 105 ezer dollárt kértek érte, sőt, az is szóba került, hogy nincs benne pohártartó. Az újkori árát már jócskán lelépte: a legolcsóbb 964 Turbókért is elkérnek 100 milliót, de egyáltalán nem ritka a 200 milliós árcédula sem. Összehasonlításképp utóbbiba belefér egy új 911 GT3 RS és mellé egy 911 Carrera GTS.

Shelby Mustang GT350

Sok olyan pillanat volt, amikor fillérekért lehetett megszerezni egy régi Ford Mustangot. Azonban a zseniális Carroll Shelby által élesre fent változatokra ez szinte sose volt igaz: egy GT350-ért vagy egy GT500-ért mindig szabad szemmel is jól látható pénzt kellett leszurkolni.

A puha pony car kihegyezett, rengeteg pontján tökéletesített, versenypályán is otthonosan mozgó tesója finom falat, amiből ráadásul nem is készült zavaróan sok. A 1966-os és 1967-es modellek ára is 50-60 milliónál indul, de általában inkább 80 millió a reális ára.

Nem meglepő, hogy a legdrágábbak az első évjáratból származó, 1965-ös GT350-ek. A legolcsóbb is 130 millió, de a gyárilag is versenyautónak készült darabok gyakran átlépik az egymillió dolláros, vagyis 390 millió forintos határt. Extrém szélsőérték, de 2020-ban a Mecum árverésén 3,85 millió dollárért, azaz 1,5 milliárdért kelt egy 1965-ös GT350R prototípus.

Ferrari 360 Modena

A Ferrarik legnagyobb része simán elfért volna ezen a listán, hiszen a legtöbbnél sose jön el az a pillanat, amikor annyira olcsók, hogy akár egy használt Mondeo árán is meg lehet őket kaparintani. A 360 Modena annyiban mindenképp érdekes, hogy a többihez viszonyítva jóval szerényebb áron adják, miközben a Ferrarik hangulatát hibátlanul tudja.

Csodás hangon énekel a középre beépített, 3,6 literes, 400 lóerős szívó V8, nagyszerű a manuális váltó és a dizájn is kortalan. A 360 Modenák ára néhány éve ért a legmélyebbre, akkor 20 millió forint körül kínálták őket. Meglepő, de az árak még mindig nem szálltak el eszetlenül: 30 millió környékén nagy választékból lehet válogatni.

Toyota Supra Mk IV

A negyedik generációs Toyota Supra ára nagyjából akkor lőtt ki igazán, amikor az R34-es Skyline-oké, vagyis aránylag régen. Az indok hasonló: a temérdek meghatározó filmszerep és játék borzasztóan népszerűvé tette a típust. További adalék, hogy ma már a világon mindenki tudja, hogy mennyire szétüthetetlen és a végtelenségig húzható a Supra 2JZ motorja, ami az árazáson is jól látszik.

Az, hogy a Supra könnyen tuningolható, nem jelenti azt, hogy mindez olcsó is lesz. Egy igényes átépítés lazán belekerül annyiba, mint egy új Corolla. Érdekes módon ez az összeg itt nem elégetett pénz: a Supra esetén nemcsak a gyári, érintetlen darabok drágák, a minőségi alkatrészekkel, profin megépített példányokért is sokat kell fizetni.

De maradjunk a gyárinál: a legkeresettebbek az eredetileg is ikerturbós, manuál váltóval szerelt modellek. A legolcsóbb darabokért 30 millió és 40 millió forint közötti összeget kérnek, de egy keveset futott, különösen szép példányért már inkább 60 milliót kell fizetni.

Audi Quattro

A nyolcvanas években teljesen átírta a raliversenyzés királykategóriáját az Audi: a B-csoportba megérkezett a Quattro, és vele együtt az a teljes őrület, ami miatt a mai napig sokan a ralizás aranykorának tekintik azt az időszakot. A B-csoportban szereplő, tűzokádó versenyautó pillanatok alatt népszerűvé tette az utcai Audikat is.

A menő tégla legvágyottabb, utcai változata a versenyautóra leginkább emlékeztető, viccesen rövid tengelytávú Sport Quattro, de ez már rég elérhetetlen. A homologizációs célból gyártott szörnyből irgalmatlanul kevés készült, épp ezért ezek felfoghatatlan pénzekért cserélnek gazdát. A bárhol és bármikor felismerhető hangon üvöltő, 306 lóerős, sorötös szörnyből jelenleg egyetlen eredetit árulnak a Mobilén: azért 700 ezer eurót, azaz bő 280 millió forintot kérnek.

Jóval gyakoribb, de régóta drága darab a hosszú Quattro, amiből bő 11 ezer darabot gyártottak. Ez elsőre ránézésre hasonlít az Audi Coupéra, de a technika más: a csúcsmodellben ott a legendás összkerékhajtás és a turbós sorötös is. A hosszú Quattrókért is minimum 30 milliót kell fizetni, ha értelmezhető az állapotuk.

Honda NSX

A japán autóipar egyik csúcsteljesítménye a minden aspektusában lenyűgöző Honda NSX. Az Ayrton Senna segítségével fejlesztett, perfekt balanszú, középmotoros sportautót annyira felháborítóan hibátlanra csiszolták, hogy a mai napig mércének számít.

Az NSX már a maga idejében is zavarba ejtő tökéletesség szinonimája volt, aztán az évek alatt olyan poszterautóvá lépett elő, amiért tömegek rajonganak. Éppen ezért olcsó sose volt: emlékszem, már a kétezres évek közepén is nagyjából 10 milliót kértek egy szép NSX-ért, ami akkoriban közel volt egy elég jó, budapesti lakás árához.

A gyakori piros színe és a látványos, lapos kasznija miatt gyakran Ferrarinak nézett NSX mára néhány Ferrari árát is lehagyta. Az viszont érdekes, hogy a drágulás megállt, az árak stagnálnak egy ideje: körülbelül 35 millió forintért sok NSX közül válogathat a potenciális vásárló.

BMW E30 M3

A BMW E30 M3 ára egyik pillanatról a másikra nőtt óriásit: kis túlzással egyik nap még pár millióért vették ralira, majd másnap már annyit ért, mint egy új M4. Azon cseppet sem csodálkozok, hogy régóta drága, azon viszont annál inkább, hogy volt olyan, amikor fillérekért adták.

Mindene megvan ahhoz, hogy értékes legyen: egyrészt ez az első M3 (és máig az egyetlen sornégyes), ami ráadásul egy versenyautó farvizén született, másrészt borzasztóan jól néz ki. A nyolcvanas évek ikonjának csökkent az ára: néhány éve 40 millió fölött adták, ma viszont bőven akad 30 milla körül is eredeti E30 M3.

Peugeot 205 T16

A ritkasága miatt a lista legnagyobb kakukktojása a Peugeot 205 T16, amit az érdekesség kedvéért emeltem be ide. A T16 csak nyomokban emlékeztet a 205-re: a 197 lóerős, turbós egynyolcasát középre építették be, mind a négy kereke hajtott, és a kasznija is jóval szélesebb, mint egy mezei 205-ösé.

Ahogy a Sport Quattro és az E30 M3, úgy a 205 Turbo 16 is homologizációs célból született, és mindössze 200 darab készült belőle. Jól gondolod, hogy egy ennyire ritka különlegesség tartja az árát: 2024-ben 120 millióért adtak el egy alig 16 ezer kilométert futott, hibátlan állapotú példányt. Már akkor is leírtam, hogy nekem ez nagyszerű vételnek tűnik, hiszen a ritkaságához képest nem kértek érte drámai összeget.