Brókerek szopóágon

Az egyre jobban begyűrűző gazdasági válság kellős közepén, 2008. október 27-én néhány órára a frankfurti tőzsdén jegyzett Volkswagen Aktiengesellschaft volt a világ legértékesebb cége. Egyetlen részvénye 1005,01 eurót ért, így a cég teljes értéke (vigyázat, nagy számokkal dobálózás következik!) 296 milliárd euró, vagy dollárban kifejezve 370,4 milliárd volt. A világ ténylegesen legértékesebb vállalatának akkortájt, ahogy most is, egy olajos multi számított.

Az Exxon-Mobil amerikai mamut október 27-ei záró árán 343 milliárd dollárt ért. Forintban jobban el tudná képzelni? Nem hiszem, mert ekkora összeget leírni is nehéz: mai árfolyamon 75 962 750 000 000, azaz kicsit kerekítve 76 billió forint volt a VW értéke a csúcson. Ahhoz, hogy ezt a kapitalizációt a vállalat fundamentumai is indokolják, a németeknek minimum fel kellett volna találniuk a vízzel működő autót, amit pár év használat után meg lehet enni. Vagy jövőre 62 millió kocsit kéne eladniuk, ami nagyjából háromszor annyi, mint a teljes világpiac.

Akkor mégis minek köszönhető, hogy ilyen gyatra gazdasági környezetben ilyen szürreális magasságokba szárnyalt a VW-részvények árfolyama? A történet régebben, 2005 szeptemberében kezdődött, amikor a Porsche bejelentette, hogy megvásárolta a VW-részvények 20 százalékát. Ez még akár sima pénzügyi befektetés is lehetett volna, bár már akkor is sejteni lehetett, hogy a sztármenedzser Dr. Wendelin Wiedeking vezette Porsche a VW feletti irányítás megszerzésére törekszik. Ezzel a lépéssel kezdetét vette a VW-saga, ami komoly viszályokat szított a Porsche családon belül, élesen megosztotta a német közvéleményt és európai uniós magasságokba csapó politikai csatározásokat hozott.

Nem mindenki nézte jó szemmel a Porsche terjeszkedését. Elsősorban a munkavállalók érdekvédelmi tömörülései tiltakoztak. Attól tartottak, hogy a könyörtelenül profitorientált Wendelin Wiedeking a nyereségesség érdekében a létszámleépítéstől sem riadna vissza. Hogyan is riadna, hiszen azt a megbocsáthatatlan szentségtörést is elkövette, hogy költségtakarékossági okokból egy időre Finnországban, bérmunkában végeztette a Porsche Boxsterek összeszerelését. Hát német az ilyen?! Meg egyáltalán, akitől ilyesmi kitelik, az eladná a saját anyját is. A szakszervezetek pedig Németországban elég hangosak, azaz befolyásosak tudnak lenni.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Alsó-Szászország kormánya időtlen idők óta tulajdonosa 20,25 százaléknyi VW-részvénynek. Egy speciális, VW-törvény néven emlegetett jogszabály értelmében egyötödnyi részesedésével az állam vétójogot gyakorolhatott – például a létszámcsökkentésekről hozott döntésekben. Pontosabban: hiába szerezte volna meg valaki a részvények nagyobb részét, nem tudta volna átvetni a konszern felett a teljes irányítást, mert még 75 százalék részvény mellé is legfeljebb húszszázaléknyi szavazati jog járt volna. Ez a jogszabály viszont ellentmond a szabad versenyes kapitalizmus eszméjének, de ami talán ennél is fontosabb, az EU irányelveinek is. 2007 februárjában az Európai Közösség Bírósága vizsgálatot indított e törvény jogszerűségéről.

Ennek örömére a Porsche folytatta a VW-részvények vásárlását, és 2007 márciusára 31 százalékra növelte részesedését. Törvényi előírás (ez EU-konform), hogy amikor egy tulajdonos átlépi a 30 százalékos küszöböt, a többi részvényre nyilvános vételi ajánlatot kell tennie. Ezt áprilisban a Porsche meg is tette, de a VW-részvényesek nem éltek a lehetőséggel.

Kisvártatva megalakult a Porsche Holding, azzal a céllal, hogy a különböző Porsche nevű és érdekeltségű cégeket, illetve a későbbiekben a VW-t is, egy megavállalatba tömörítse. A Porsche családi viszály főként abból állt, hogy Ferdinand Piëch nem ugrált örömében, amint Wendelin Wiedeking, a család másik ágának bérence megkísérelte átvenni az irányítást az ő imádott birodalma fölött.

Illetve gyaníthatóan nem sikerült Piëch szája íze szerint meghatározni a tulajdoni viszonyokat a Porsche Holdingban. (A Porsche AG-ben Piëch 12,8%-ot, Butzi Porsche 13,6%-ot mondhat magáénak). Ezért Piëch unszolására a VW igazgatótanácsa kísérletet tett a Porsche Holding megtorpedózására. A vezetők 2007 szeptemberében pert indítottak, mondván: ilyen felállásban nem látják biztosítva a VW alkalmazottainak jogait. Kedves a topmenedzserektől, hogy aggódnak a munkásokért.

Alig telt el egy hónap, jött az újabb fordulat: az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte az ügynevezett VW-törvényt. A német állam többé nem tudta megvédeni a felvásárlástól a Volkswagen konszernt. Szinte ezzel egy időben a Porsche megnyerte a pert, amit a VW igazgatótanácsa indított ellene. Ezzel minden jogi akadály elgördült a teljes felvásárlás útjából. Ráadásul 2008 márciusában a Porsche felügyelőbizottsága is zöld utat adott, hogy a cég 50 százalék fölé emelje részesedését a wolfsburgi konszernben. Ugyanis mostanra a családi viszály is elcsitult, Piëch valószínűleg belátta, hogy sokkal jobban jár, ha közreműködik a felvásárlásában. Azt nem jelentik be pontosan, hogy ez az 50 % fölé emelés pontosabban 51 vagy 79 százalékot jelent-e.

De hol vannak az orálszexelő brókerek? Lapozzon, és kiderül!