Roki horror show

A mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyeket nem véletlenül találták ki. Magyarországon éppen elég nehéz a tolószékben élők sorsa, szörnyű az infrastruktúra, sok kórházban, de például a Fővárosi Bíróság épületében sincs megoldva a közlekedésük. Még a modern épületekben sincs mindenhol rámpa, vagy használható illemhely. És akkor mindennek a tetejébe' lusta, nemtörődöm emberek még a parkolóhelyeiket is elfoglalják.

Pedig még akkor sem egyszerű a helyzetük, ha a fenntartott helyen állhatnak meg. Sok helyen a tábla vagy a felfestés mellett ugyanolyan járdaszegély van, mint máshol, márpedig tolószékkel egyedül nem lehet felmenni 5-8 centinél magasabb padkára. Sok olyan hely is van, ahol van ugyan rámpa, de túl meredek, így nem használható. Mintha nem is lenne.

Egy szó, mint száz, nincsenek könnyű helyzetben. Problémáik egy része nyilván az ország múltjával és anyagi helyzetével függ össze, de sokat segíthetnénk nekik, ha hagynánk, hogy legalább az alapvető jogaikat érvényesítsék, és például nem állnánk be paraszt módon a helyükre. Gáborral és Jánossal arról beszélgettem, milyen ma Magyarországon mozgássérültként autóval közlekedni meg parkolni, és úgy általában élni.

Mindketten három éve ülnek tolószékben. Gábor épp a születésnapján ment valahová motorral. Lehúzódott előtte egy Kispolski jobbra. Gábor azt hitte, őt engedi el, és elkezdett előzni, mire az autó egyszerre balra kanyarodott. A motor ott maradt az autó oldalán, Gábor pedig röpült előre, bukfencezett hármat, és az óta nem tudja mozgatni a lábait.

János Amerikában ütközött frontálisan. A szembe jövő autót egy indián gyógyító fia vezette, aki régi tradíció szerint mindenféle gombákat, kaktuszokat és füveket gyömöszölt a szervezetébe, és a sok hallucinogén hatása alatt átkormányozta kisbuszát a szembesávba. Az indián mellett ült a medicine man, kutyával az ölében. Ő nem volt bekötve, kirepült az ablakon, és a kutyussal egyetemben azon nyomban szörnyet halt. A sofőr megúszta. János és három utasa is túlélte az ütközést, ők ugyanis be voltak kötve, a baleset azonban nem múlt el nyomtalanul.

Mindkét fiatalember BMW-vel érkezett a találkozóra. Nem elveszett ember egyikük sem, vállalkozók, és kifejezetten aktív életet élnek. Amikor megkérdeztem, miért pont BMW, János szerényen mosolyogva így felelt: ez jár a tolószékhez! Mindkét autót hasonlóan alakították át. Az automata váltó természetesen alapkövetelmény volt, ezt kellett kiegészíteni egy kézi gáz-fék karral. A karon ugyanolyan fogantyú van, mint a motorokon, és gázt is ugyanúgy kell vele adni. János, mikor a működését magyarázta hozzátette:
– Mi nem padlógázt adunk, hanem csuklógázt. Fékezni is a karral kell, csak előre kell tolni, és az autó megáll.

– Nehéz volt megszokni az autó irányítását?
Gábor:
– Hát, az igazat megvallva, az elején, ha nagyon hirtelen kellett volna fékeznem, valószínűleg csattantam volna, de én rengeteget vezetek, van, hogy 5-6000 kilométert is megyek egy hónap alatt, így viszonylag rövid idő alatt hozzászoktam.
– Ugyanolyan finoman tudjátok adagolni a gázt és a féket, mintha lábbal csinálnátok? Egyáltalán, ugyanúgy tudtok közlekedni? Akár sportosan is lehet menni így?
János:
– Persze. Hozzá kellett szokni, de ma már ugyanolyan reflexszerűen csináljuk, mint régen lábbal. Ugyanúgy tudunk finoman menni, de nagy gázt is adhatunk, jól működik a kézi vezérlés.

– Mennyibe került az átalakítás?
János:
– Az a vicc, hogy állami támogatást vehetsz fel az autód átalakítására, ami 30 000 Ft, ehhez képest a legolcsóbb átalakítás is bő 80 000-be kerül. Ha nagyon profi szerkezetet akarsz, akkor majdnem egymilliót kell elköltened. Egyébként autóvásárláshoz is vehetsz fel támogatást, de én három éve igényeltem, és azóta sem történt semmi. Ráadásul benzines autóra maximum 1,6-osig, dízelre kétliteresig adnak támogatást, pedig ilyen kicsi benzinesből szinte nincs is automata váltós. A támogatás egyébként maximum 300 000 Ft lehet, ha jól emlékszem, vagy az autó értékének maximum 60%-a, szóval nem túl sok.
Gábor:
– Lakás átalakításra is vehetsz fel pénzt. Az is 300 000 körül van, ami nevetségesen kevés. De legalább kapunk 90%-os támogatást, ha vonattal akarunk utazni. Igaz, előtte oda kell szólni, hogy legyen idejük kihozni az emelőt, amivel felraknak a vonatra, és nem az utasokkal, hanem a biciklikkel együtt kell utazni, de legalább olcsó. Még sohasem vettem igénybe.