A helyszíni bírságot aláírni nem kell félnetek jó lesz

Fura közjátéknak voltam részese pár éve az egyik kormányablakban. Költözés miatt vittem az összes forgalmimat korrigálásra, az új lakcímemet szerettem volna átvezettetni az okmányokba. Az ügyintéző kedvesen tájékoztatott, hogy feleslegesen fáradtam be, a jogszabályok változása miatt már egy ideje nem kötelező az új lakcímet bejegyeztetni a forgalmikba. 

Valóban igaza volt, ettől független az autós élhet a változásbejegyzés jogával. Sőt, saját érdekében jobban teszi, ha él vele, a helyszínen intézkedő rendőrök és egyéb hatóságiak nem mindig naprakészek a jogi ismereteket illetően, így előfordulhat, hogy még a régi szabályok mentén gondolkodva jól megbírságolják azt is, akit nem lenne szabad. 

Végül bejegyzésre került az új lakcímem az összes forgalmimba, azóta se volt ebből probléma. Nem úgy, mint Karolina nevű olvasónknak. Szerencsétlenségére olyan biztosurakkal találkozott a minap, akik nem is voltak annyira biztosak a dolgukban a rutinellenőrzés során. Az okmányok áttekintését követően arról tájékoztatták, hogy a forgalmiban szereplő lakcím nem egyezik a lakcímkártya és a központi nyilvántartás adataival, emiatt pedig helyszíni bírsággal kell sújtaniuk. 

Karolnia nem akadékoskodott, aláírta a bírságfecnit és ment tovább az útjára. Tanulópénz, majd befizetem - gondolta. Erre a sztoikusan elfogadó attitűdre minden alapja meg is volt, hát kik ismernék pontosabban a jogszabályokat, mint az intézkedő rendőrök? A közigazgatásba és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom legalábbis ezt diktálná. 

Közbizalom? Erős szó! 

A valóságban sajnos megesik, hogy az intézkedő rendőrök nem annyira naprakészek, mint amennyire a helyzet megkövetelné. Nincs ezen mit szépíteni, Karolnia esetében erős a gyanú, miszerint az intézkedő rendőr annak ellenére bírságolta meg, hogy nem követett el szabálysértést vagy egyéb szabálytalanságot. Ez akár jó hír is lehetne, hiszen megnyílhatna az út a jogorvoslat felé, ahol olvasónk már nagyobb eséllyel találkozhatna olyan jogalkalmazókkal, akik naprakészek.

Sajnos azonban Karolina helyzete - amellett, hogy tipikus - reménytelen ebből a szempontból. A jog világában a helyszíni bírságszelvény aláírásával a megbírságolt személy nemcsak a szabálysértés elkövetését ismeri be, hanem egyben lemond a jogorvoslathoz való jogáról is. Ez azt is jelenti, hogy hiába derül ki később a bírság jogszabálysértő vagy indokolatlan alkalmazása, nem lesz mód vitatni azt úgynevezett rendes jogorvoslat formájában.

Ennek oka, hogy a vonatkozó jogszabály a rendőri intézkedésről szóló jegyzőkönyv tartalmát és az autós beismerő nyilatkozatát is bizonyítékként értékeli. Ilyen - azonos vektorú - bizonyítékok mellett pedig semmi ok nem mutatkozik az eset újravizsgálására. Jogos ez a megközelítés, hiszen a helyszíni bírság az autósnak is kedvezőbb-egyszerűbb-gyorsabb, cserébe pedig azt kéri a jogszabály, hogy az autós se ragozza tovább az ügyet. Valamit valamiért.

Olvasónk pechjére erre a cikkre csak az esetet követően talált rá, amelyből megtudta: jogalap nélküli bírságolás gyanútlan áldozata lett. Ilyenkor jogos a kérdés, hogy mit lehet tenni, már ha egyáltalán van miből választani.  

Mi lesz azokkal az esetekkel, amikor téved a hatóság embere? 

Jogállamban a jogszabályok arra is kitérnek, hogy nyilvánvaló tévedés vagy jogszabálysértő jogalkalmazás esetén mi a teendő. A magyar jog úgy hívja ezt, hogy felülvizsgálat. Ez már úgynevezett rendkívüli jogorvoslat, melynek során a hatóság azt vizsgálja, hogy megvolt-e a jogi alapja az intézkedést foganatosító hivatalos személynek a bírságolásra. Ráadásul ezt nem csak az autós jelzése alapján teheti meg, hanem hivatalból (saját észlelése nyomán) is eljárhat a szabálysértési hatóság.  

Karolnia számára az volt a tanulsága az esetnek, hogy az intézkedő hatóságiak jogi ismereteibe nem mindig jó ötlet feltétel nélkül bizalmat vetni, célravezetőbb lehet a bírság helyszíni elfogadása helyett a feljelentés opciót választani. Hiába duplázódhat ilyen esetben a bírság mértéke egyes szabálysértéseknél, még mindig jobb leosztás ez az autósnak, hiszen a későbbiekben tudja vitatni az eljárás megalapozottságát és tud jogorvoslattal is élni, ha valami nem kerek a hatóság részéről.

amellyel a hatóság tulajdonképpen rosszallását fejezi ki és felhívja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjék a szabálysértések elkövetésétől. Karolinának ez persze sovány vigasz, hiszen eleve nem is követett el semmiféle szabálysértést. Olvasónknak így most igaza az van, jogorvoslati lehetősége viszont már nincs (a helyszíni bírságszelvény aláírása miatt valójában soha nem is volt). Felülvizsgálati kérelemmel élhet csak, az esetet követő 30 napon belül. 

A feljelentést választani sem mindig célravezető!

Liliána nevű olvasónk karakánabb vérmérsékletű, nem hisz a helyszíni beismerésben. Alappal teszi ezt, hiszen számos példa mutatja: a reklamálók sokszor előnyösebb helyzetbe kerülnek az ilyen eljárások során. Olvasónk egy STOP táblánál került jogértelmezési vitába a helyszínen leselkedő (akarom mondani rendfelügyelő) biztosurakkal. Utóbbiak azt állították, hogy nem állt meg a kereszteződésbe hajtás előtt. Érdekes mód, videofelvételét nem mutattak az esetről annak ellenére, hogy olvasónk ragaszkodott hozzá. 

Amiatt tette, mert biztos volt az igazában: ő ott bizony megállt annak ellenére, hogy keresztforgalom egyáltalán nem volt az adott szakaszon. Ezt megerősítette a vele utazó két családtagja is. Emiatt, és a videofelvétel hiánya miatt Liliána úgy döntött, nem fogadja el a 10 ezer forintos helyszíni bírságot, nem ír alá semmit. Jelentésék fel, aztán majd a megbeszélik a hatóság előtt, javasolta. 

A szabálysértési hatóság első fokon viszont a rendőröknek adott igazat, megalapozottnak látta a helyszínen intézkedő rendőrök eljárását, amire tekintettel 35 ezer forintos pénzbírsággal sújtotta olvasónkat és a vezetői engedélyét is bevonta három hónapra. Liliána három kiskorú gyermeket menedzsel és az építőipari munkája miatt is nélkülözhetetlen számára az autó, ezért kifogással élt a döntéssel szemben. 

Arra apellált, hogy ha valakinek, akkor neki igazán járhat a méltányosság ilyen helyzetben, hiszen senkit sem veszélyeztetett és amúgy is megállt a kereszteződésbe hajtás előtt. Jogos a prekoncepció, a családi- és munkakörülmények tipikusan azok, amelyeket a szabálysértési hatóság méltányolni szokott ilyen esetben. Most is megtette: három hónap helyett csak kettőre vonta be olvasónk jogosítványát, a pénzbírságot pedig 20 ezer forintra mérsékelte. 

Olvasónk azonban csalódott, ennél nagyobb méltányosságra számított annak fényében, hogy a rendőrök nem tudtak bemutatni videofelvételt az esetről, a tanúk pedig olvasónk verzióját támasztották alá. Meg amúgy is, mi az, hogy ilyen esetben egyesek megtarthatják a jogsijukat? 

A fenti két eset is jól mutatja, hogy nincs univerzális megoldás, minden eset egyedi körülményeken alapul, így sorvezetőként csak a kritikus gondolkodás szolgálhat. Tanácsként annyi leszögezhető, hogy amennyiben az autós úgy érzi a helyszíni intézkedés során, hogy az eljárás megalapozatlan, érdemes lehet bevállalni a teljes procedúrát és nekimenni a hatóság jogi álláspontjának. Ehhez azonban nem lesz elegendő az igazságba vetett hit vagy éppen a hatóságba vetett közbizalom. Bizonyíték (tipikusan fedélzeti kamera felvétele) nélkül nem igazán éri meg belevágni egy ilyen jogi kalandba. 

Címlapkép: Kis Benedek/AFP