Rulettkerék: mi lett a Peugeot-val?

A 740-es Volvo, az öthengeres Marea, és a Bálna-Merci utóélete is bemutatásra került már a Heritage-sorozatban. Sok mindent lehet mondani az első három rulettkerekes autóról, de azt nem, hogy ne lett volna izgalmas pályafutásuk a szerkesztőségi menet után. Más kérdés, hogy az izgalommal vegyített feszültség az aggasztóan sok szerelésből, a balesetekből, vagy az autó holléte iránti nyomozásból fakad.

Az eddigi időrend alapú sémát követve a mostani rész főszereplője az Audi kellett volna, hogy legyen. A tulaj - Tamás, aki három éve elvitte tőlünk - azonban kérte, hogy toljuk kicsit a projektet. Nem mintha ne lenne rengeteg mesélni valója, vagy akár kedve, sőt. Ellenben nincs annyi ideje, amennyi alatt tisztességesen át tudná adni az élményeit, ezért türelmet kért. De aggodalomra semmi ok, ami késik, nem múlik. A használt autós kalandsorozatunk viszont az Audi után is folytatódott, a következő évad rivaldafényében egy Peugeot állt, és projektgazdája, Lendvai Zsolti.

Zsoltinak sem volt könnyebb dolga, mint a többi házigazdának, annak ellenére sem, hogy az A6-os elképesztő áron, 1,7 millió forintért kelt el. Igaz, a keret kicsit nagyobb volt, mint az első pár évadban, de a Rulettkerékkel járó nyomás is nőtt, hiszen rendkívül sikeres volt az előző projekt. Ráadásul Zsoltinak a sorozat nélkül is volt elég dolga, ő volt a szerkesztőség mindenese: címlapozott, tesztet írt, hírezett, bemutatóra járt. Tényleg mindent csinált, mégis elvállalta.

Napi rutinja kiegészült a használt autós oldalak nézegetésével, és nem kellett olyan sok idő, hogy megtalálja az első potenciális jelöltet: egy Maserati Biturbót. Messze nem volt minden rendben az autóval, sem motorikusan, sem máshogy, mégis ideális választásnak tűnt, hiszen érdekes volt. Végül azonban valaki elvitte előle, így folytatódott a keresgélés.

Az autóvadászat során Zsolti találkozott még V8-as Cadillac Eldoradóval, Fiat Uno 1,3 Turbóval, és Alfa Romeo 145-tel. Mindegyik bőven eleget tett volna a ”Megvesszük, amit te nem mersz” szlogennek, ráadásul egyik autóból sem találni túl sokat itthon. Az Alfának volt a legtöbb esélye az ötödik Rulettkerékautó-címre, azonban az utolsó pillanatban felbukkant egy Peugeot 205 GTI.

A GTI-re a ritka jelző hatványozottan igaz, így a projektgazda hamar elment megnézni. A motorja fel volt újítva, a kaszni sem tűnt annyira elveszettnek, így sok kérdés nem maradt: egy 1991-es, 115 lóerős, 1,6-os Peugeot 205 GTI lett az ötödik Rulettkerék-autó. Az ára is egész korrektnek tűnt, 500 ezer forintért cserélt gazdát a kiskocsi. Nem sokkal később azonban kiderült, még félmillió forint is óriási túlzás volt érte.

Rengeteg probléma volt a Peugeot-val, kezdve ott, hogy már a hazaút során többször lerohadt. Ráadásul a Rulettkerék-sorozat két alapszabályának sem tett eleget az autó, ugyanis időközben lejárt a műszaki vizsgája, illetve karosszérialakatoshoz is el kellett küldeni, mivel sokkal rosszabb állapotban volt, mint Zsolti először gondolta – szerinte a lakatosnál töltött hosszú hetek miatt ment félre a projekt. Ami még rosszabb, hogy a régi problémák orvoslása után folyamatosan újak bukkantak fel, így végeláthatatlannak tűnt a munka.

A projektgazda mai fejjel máshogy csinálná az egészet, kezdve ott, hogy konkrét célhoz nézne autót - mint az előző évadokban - és nem a vásárlás után keresne kihívást. Ugyanis több célt is kitűzött Zsolt, miután hozzá került a Peugeot, de az állandó javítások miatt folyamatosan új megmérettetést kellett keresni. Végül a Pannónia Ringen megrendezett Time Attacken állt rajthoz a GTI, ráadásul ifjabb Tóth János, hétszeres abszolút ralibajnok hajtotta meg.

A versenyen túl az oda vezető út is izgalmas volt, hiszen a pálya 220 kilométerre található Budapesttől - ennyit korábban összesen nem ment a Peugeot, trélerezéssel együtt sem. Sőt, amikor már úgy tűnt, hogy rendbe van a GTI, akkor is adódtak váratlan problémák, például kigyulladt menet közben.

Mindezek ellenére a Peugeot vette az akadályt, az oda- és hazaúton, és a versenypályán is egyaránt helyt állt. De ezt leszámítva is ég és föld volt a különbség a vásárlás kori és a rajtvonalhoz álló autó állapota között. Zsolti iszonyatos mennyiségű melót fektetett a projektbe, sem szabad idejét, sem alvásra szánt óráit nem sajnálta rá.

A hirdetés kiírása után többen is rögtön bejelentkeztek a Peugeot-ért. Sőt, számos jelentkező anélkül is kiadott volna 800 ezer forintot a kis oroszlánért, hogy megnézi. A korrektség jegyében Zsolti azért kötelezővé tette a megnézést, és pár napon belül új gazdát talált a GTI-nek: Lászlóhoz került az autó.

László a Victor's Customs-nél dolgozik, akik korábbi Rulettkerék-autók belsejének rendbehozatalában is segítettek már, sőt, cikkünk is volt munkásságukról. Azzal a céllal vásárolta meg az autót, hogy folytatja majd a restaurálást, és olyan kitűnő állapotba hozza, mint amikor évekkel ezelőtt rajthoz álltak vele gyorsulási-, és szlalomversenyeken. Ez azért Zsoltinak és elég megnyugtató ígéret volt.

Lászlót többször is elértem telefonon, de neki sem volt ideje arra, hogy részletesebben meséljen, mi történt a Peugeot-val az elmúlt három évben. Bár ez az ő esetében nem feltétlen akkora baj, ugyanis nehéz lenne mit. Egyetlen alkalommal vezette az autót, amikor hazavitte a műhelybe, és leparkolta a többi felújításra váró kocsi közé. De még ez a kevesebb, mint 100 kilométeres út is elég volt arra, hogy megtapasztalja; a Peugeot jó és van benne potenciál, csak még kell neki egy kis szeretet.

Azt még elárulta László, hogy filmes forgatásokra kibérelték tőle a GTI-t. Ezzel már Zsoltnál is próbálkoztak korábban, de ő inkább a 205 Klubhoz irányította a filmeseket, mondván a Rulettkerék-autó messze nem olyan szép, hogy képernyőn szerepeljen. Úgy látszik, hogy mégis.

A felújítással kapcsolatban nem izgulnak Lászlóék, és nem is sürgeti őket semmi, hiszen a 205 GTI értéke – ritkasága miatt – egyre csak nő, még akkor is, ha semmit nem csinálnak vele. Reméljük, a Peugeot mihamarabb csúcsformában lesz. Megnyugtató, hogyha nem is most, de vissza fog térni az utakra.