Tíz autó, amivel nem jár más

10. Audi A2 

Elcsépelt kijelentés, hogy megelőzte a korát, főleg az autóiparban, de ha valamire, hát az Audi A2-re igaz. Először is az, hogy könnyű. Mit könnyű, szinte le kell kötözni, nehogy elvigye a szél, hiszen mikor volt egy ötszemélyes, minden modern kényelmi és biztonsági berendezéssel felszerelt kompakt utoljára 895 kiló? Ehhez persze kellett az alumínium ötvözet spaceframe is, amely 43%-kal könnyebb, mintha acélból készülne ugyanez a struktúra. Az Audinál még beépítették az 1,4-es, háromhengeres, PD TDI motort, borzasztó hanggal, ám bőséges erőtartalékkal, és egy igazán áramvonalas kasznit terveztek köré. A háromliteres fogyasztás ennek köszönhetően nem csak a brossúrákban szerepelt, bizonyos változatok tényleg tudták. A fentiek fényében minden második autónak A2-esnek kéne lennie az utcán, de volt egy bökkenő: az ára. Egy régi árlista szerint a közepesen felszerelt változatért valamivel több, mint hatmillió forintot kellett leszurkolni. Nem tűnik soknak, de ne feledjük, ennek több mint tizenöt éve. A gyártás így sem volt nyereséges, minden eladott példány másfél milliós veszteséget termelt. Alig hat év, és 176377 eladott darab után állt le a szalag, ami a rivális Mercedes A-osztály egymillió feletti számához képest elenyésző. Itthon az utóbbi években kult-státuszba lépett, és egyre többen veszik. 

9. Mercedes R-osztály 

Érthetetlen, hogy ezt az autót miért nem kapkodták. Egyrészt ugye hatalmas, másrészt igazán kényelmes, harmadrészt pedig Mercedes. A gyártó ötvözni akarta a divatos SUV-kategóriát, az éppen divatból kifelé menő egyterűvel. Abból a szempontból sikerült is, hogy az R-osztály azon kevés hétülésesek egyike, amely harmadik üléssora valóban használható, és nem csak kínvallatásra. 2008 elején aztán maga a vállalatvezető, Dieter Zetsche is úgy nyilatkozott, hogy a modell mélyen az elvárások alatt teljesít. A viszonteladók próbálkoztak még komolyabb kedvezményekkel, de 2012-re odáig fajult a helyzet, hogy az Egyesült Államokban le is állították a modell forgalmazását, majd egy évre rá Európában is. Halvány reménysugár a típus számára Kína, ahol egészen más ízlés alapján választanak autót, itt továbbra is elérhető marad, a gyártást pedig a Hummer H2-t is jegyző AM General üzeme vállalta át. 

8. Lancia Thesis 

Amikor a listán szereplő autókat gyűjtöttem össze fejben, pont a Szentendrei úton buszoztam, és szembejött egy Thesis. Aztán jobban belegondoltam, és nem igazán tudtam felidézni olyan alkalmat a közelmúltban, hogy ilyen, Mária-szerű jelenés megtörtént volna. A Thesis pedig egy szép autó, igaz ez erősen szubjektív vélemény, de mindenképp jellegzetes, a hasonló kaliberű limuzinok tömegéből úgy tűnik ki, mint egyszeri KDNP képviselő a pride-ról. A Fiat célja évi huszonötezer eladás volt, ehhez képest 2002 és 2009 között alig tizenhatezer ment el belőle. Hogy mi lehetett az oka? Azt csak találgatni lehet, de az elektronikai problémák, és a hajtáslánc meghibásodások oroszlán részt vállaltak az imidzs rombolásában, erről a Népítletben is olvashatunk. Az is közrejátszhatott, hogy minden emberre, akinek tetszik a Thesis, valószínűleg kettő jut, akinek meg nem. És persze az sem elhanyagolható, hogy a 18 milliós árkategóriában sokak fejében csak a német prémium trió létezik, oda bekerülni pedig kevés egy ilyen minőségű modell. 

7. Peugeot 1007

A Citroen C2 padlólemezére épített 1007 a méretkategóriájában egyedülálló módon tolóajtókat kapott. Az autónak nem volt hagyományos értelemben vett B oszlopa középen, hanem került a tolóajtó elé és mögé egy-egy extra támasztás. Többek közt ennek tudható be, hogy az alig 370 centi hosszú kocsi 1,3 tonna. Ezzel még együtt lehet élni, de az árát már kevesebben nyelték le, ugyanis a legolcsóbb változata is hárommillió forint volt 2005-ben. Aki viszont kifizette, az játszhatott a lecsavarozható színes beltéri elemekkel, amelyeket aztán hangulatától függően cserélgethetett.

6.  Subaru Tribeca B9 

Egy autóval akkor is ki lehet lógni a tömegből, ha ronda, sőt, akkor lehet csak igazán. Közhely, de én például még mindig felszisszenek egy Multipla mellett elsétálva, annak ellenére, hogy simán el tudom képzelni magam benne. És ha már itt tartunk: kell annál jobb ajánlólevél ilyen téren annál, mint hogy egy autó annyira csúfra sikerül, hogy kirúgják a tervezőjét? Szegény Andreas Zapatinas így járt a Subaru Tribeca B9-cel. Lehet, hogy bennem van a hiba, de enyhe túlreagálásnak tartom, hogy a dizájnra verték a Subaru által gyászosnak vélt eladásokat. Oké, nem messze nem szép a Tribeca, de az autóipar köhögött már fel ennél jóval borzalmasabb szörnyszülötteket is. Ott van például örök kedvencem a Pontiac Aztek, vagy a minden autóipari aránytalanság ősapja, a SsangYong Rodius. Az sem sokat segített a Tribecának, hogy sokan szárnyas vaginaként hivatkoztak a hűtőmaszkra, és bár nekem élénk a fantáziám, de nagyon nem megy a női ivarszerv belelátása. Mondjuk a repülő sem igazán, amire eredetileg utalna a motívum.

5.  Honda CR-Z    

Nagyot vállalt a Honda, amikor a CRX szellemi utódjaként kezdett hivatkozni a CR-Z-re, hiszen előbbi egy hibrid kompakt, utóbbi viszont boyracer legenda. Az nyilvánvaló volt, hogy olyan életveszélyes, lepkesúlyú gokart már nem épülhet, mint a nyolcvanas években, de sokak fejében élt még a pozitív élmény, már azokéban, akik nem tekeredtek fel benne egy fára. A forma jól sikerült, modern, de még belelátni a nagy elődöt, viszont mint élményautó, egyszerűen nem lett olyan . Mintha a környezettudatosság és a huligánkodás nem férne meg egy autóban. Igen, létezik Porsche 918, meg LaFerrari is, de azok deklaráltan a jobb köridők miatt hibridek, és nem terrorizálnak csészelevelekkel. Van viszont egy érdekes extra, a vuvuzelázó szellőzőrostély.

4. Chrysler Crossfire 

A Daimler és a Chrysler házassága sok jót hozott egyik cégnek sem hozott, a befektetők perein és az elégedetlen üzletfeleken túl még a Chrysler Crossfire-t is gyártották. Az autó alkatrészeinek nyolcvan százalékát az éppen kiöregedő Mercedes SLK adta, ám ez sem mentette meg a totális érdektelenségtől. A sajtó kritizálta az élettelen kormányt, a bután kemény futóművet, és a túlságosan műanyag belteret is. A helyzetet még menthette volna, ha jól néz ki, de a bódé is elég megosztóra sikerült. Az túl nagy átmérőjű kerekek megemelik a kasznit, emiatt az amúgy sportos forma aránytalanul nagy hasmagassággal társul. Az utolsó kegyelemdöfést az adta a modell megítélésének, amikor a készleten maradt darabokat az Overstock.com-on keresztül kezdték értékesíteni. Ez a weboldal arra szakosodott, hogy eladhatatlan és visszavett árukat adjon el. 

3.  Lexus SC 430 

Itthon kevésbé ismert, de a Lexus 1991 óta gyárt sportos kupét, SC típusnév alatt. Az SC 430 2000-ben jelent meg, célja egyértelmű volt: elszipkázni a Mercedes SL vásárlóit. Ehhez minden együtt volt: lenyitható keménytető, erős, de finoman járó V8-as motor, a kor színvonalán elérhető összes extra, és Toyota-minőségű összeszerelés. Utóbbi nem csak a gyár állítása, a híres, vevőelégedettséget vizsgáló szervezet, a J. D. Power and Associates a legmagasabb pontszámmal értékelte 2004-ben és 2005-ben egyaránt. Ezek után érthetetlen, hogy a hasznaltauto.hu-n miért csak két eladó található. Talán itt is arról lehet szó, hogy ebben az árkategóriában sokkal szívesebben vásárolnak az emberek valamilyen német prémiumautót. Legalábbis itthon, Amerikában egész jól fogyott. Tudták, hogy ez volt az utolsó autó, amely 2010-ben még elérhető volt kazettás magnóval?

2.  Suzuki Kizashi 

A kizashi szó japánul valami olyasmit jelent, hogy valami nagyszerű jön, vagy csak annyit, hogy előjel, nyitány. Akármilyen eljövetelre akartak vele utalni, a folytatás már annyira nem volt fényes. A Toyota Camry-kategóriájában indított Kizashi mindössze négy év után – 2010-2014- fejezte be pályafutását. A Suzuki ezzel a modellel akarta feljebb pozícionálni magát, ami a vásárlóközönségnek nem is lett volna ellenére, ha a mutatványhoz nem tartozik egy 9,3 milliós árcédula. Volt szerencsém ülni a típusban, ráadásul még aznap hajtottam a kortárs Swiftet is, és a Kizashi a háromszoros ár ellenére a méretnövekedésen kívül nem adott az élményhez. Ezzel persze nincs gond, a Swift is egy minőségi kisautó, csak ennyi pénzért joggal vár többet az ember, amit más gyártók szívesen meg is adnak: akár német vagy francia prémium limuzint is vehetünk az árából. A bukás másik oka a szegényes motorkínálat lehetett: egy 2,4 literes, benzines négyhengeressel lehetett megvásárolni az autót, és slussz. Ez Amerikában még csak-csak elég lett volna, de itthon senki nem tudott rá őszintén vágyni, még úgy sem, hogy igazából semmi probléma nem volt vele.

1.  Dacia Solenza 

A hírhedt Dacia SupeRNova utolsó reinkarnációja a Solenza. Ez már a Renault-val közösen fejlesztett modell, így a hajtáslánc a második generációs Clioból származik. Elérhető volt 1,4-es benzines, és 1,9-es dízelmotorral is. Megjelentek továbbá olyan extrák, amelyek azelőtt egy Daciaban sem, ilyen volt a légkondi, és a CD lejátszó. A sokat kritizált zörgős beltéren is finomítottak, és négy felszereltségi szintből választhatott a kedves vevő. A ritkaság-faktort növeli, hogy az utolsó SupeRNova mindössze két évig készült, 2003 és 2005 között, ekkor váltotta le a sokkal szebb Logan. És mindent elmond, hogy tényleg szebb volt nála a Logan.