Visszatér a Lada, rettegjen a Dacia?

Minden jó úton halad a Lada magyarországi visszatérésével, mondja a menedzsment. A szerződés két hete él, ez az első érdemük, a második, hogy sikerült nem szentimántális nosztalgiába fullasztani a 21. század első ladás magyar sajtótájékoztatóját. Magas labda, mert ahogy azért az elhangzott itt is párszor: ladás sztorija mindenkinek van. Ezek a Ladák viszont nem olyan Ladák. Illetve olyanok, ha a régiek erényeiről van szó, minden másban inkább nagyon nem olyanok. Mindegy, a szlogen már megvan: elérhető mobilitás.

Ami velünk történt, az a világ csodája – kezdi mondandóját Ormos István, a Duna Autó Zrt. vezérigazgatója. Ormos úr talán túloz, de több mint ötvenéves múlttal az autós szakmában higgyük el neki, őszinte az öröm. Lépésről-lépésre meséli el, hogyan lettek ők a márka hazai képviselte. A történet tavaly ősszel indult, amikor a fia megkérdezte: miért nem Ladázunk? Ellenérv nem nagyon volt, írtak hát oroszul egy megkeresést a gyárnak, de érdemi választ nem kaptak rá. Januárban már egy vastag angol nyelvű tanulmányt küldtek, abban kifejtve, miért volna jó piac Magyarország ma a Ladának, de ugyanúgy nem törték át a falat. Egy márciusi telefonhívás alatt aztán kiderült, az illetékesnek gondolt személy valójában már nem az európai visszatérés projektmenedzsere, de legalább megmondta, kit kell keresni. Hiába, az oroszok még ma is oroszok, Ormosék pedig itt már nem engedték el a kapaszkodót, és egy frankfurti tárgyalás után mentek is Togliattiba.

Új modellek, régi Niva és alkatrész mindenhez

Mielőtt az ember pusztán a Ladáról élő emlékek alapján próbálná meg elhelyezni a térképen a márkát, érdemes megállni valakinél, aki nélkül a Ladát ma nem vennénk komolyan. Bo Andersson az AutoVAZ első nem orosz vezérigazgatója, akire jó eséllyel a márka megváltójaként emlékszik majd az utókor. Andersson korábban a General Motors egyik első embere volt, híres arról, hogy specialitása a teljes kontroll. Nehéz elképzelni, milyen lehet, amikor a svéd perfekcionista nyakába kapja az isten háta mögötti autógyárat, de Ormosék sem halványítják a róla elképzelt képet: rendre overállban, a szerelősorok között sétálva botlanak bele, amikor a gyárban járnak. A másik zseni Steve Mattin, aki a Ladák előtt leginkább Mercedeseket és Volvókat rajzolt, és rajtuk kívül vannak még itt páran nyugatról. Valahol magasan a Lada igazgatóságában felismerték pár éve, hogy jobb, ha hátralépnek kettőt, és olyanokat engedik át a gyeplőt, akik tudják, mi kell Európának, mert az orosz és a FÁK államok piacából nem lehet nagyra nőni. Andersson pedig megküzd a keleti viszonyokkal, ha kell, Putyinig kergeti a túlhajszolt beszállítókat, de elvárásaiból nem enged.

A nagy megújulási hullám első fázisa tart még, nem véletlen, hogy a Lada eddig nem erőltette túlságosan az európai nyitást. A visszatérést nálunk kezdik, az újabb modellekből hozzánk idén három jön. A képekből és a paraméterekből sok minden kisakkozható, árak és közvetlen tapasztalat nélkül azonban csak sejthető, hova lesz elég a hazai kínálatban. Itt van mindjárt a Granta, amit Vlagyimir Putyin emlékezetes gyártósori le nem gurulásával ismert meg a világ. A kínos incidens még az Andersson előtti időkben történt, nagyjából mutatja az akkori viszonyokat. Egy Renault-val közös fejlesztésű városi kisautó, lesz belőle szedán, ötajtós és egy sportváltozat is jön hozzánk plusz húsz lóerővel, sportülésekkel, ültetve. Az orosz piacra szántakkal ellentétben Euro 6-tal, természetesen, valamint olyan passzív és aktív biztonsági felszereltséggel, ami megfelel az EU-s elvárásoknak.

Mondhatják, hogy elfogult vagyok, de egy fantasztikus autó fog ide visszatérni – mondja Ormos úr, aki meg is támogatja a jelzőt egy sztorival Togliattiból, ahol elvitte egy körre a sport-Kalinát. A Kalina a Lada kisebb városi kisautója, már amennyire ezek a fogalmak fedésben vannak az általunk elfogadott mércékkel. A 3,8 méter hosszú törpéből ugyanis még kombi is lesz, amivel konkurencia nélkül fednek majd le vele egy ki tudja, mekkora piaci rést. A Kalina amúgy tele van Datsuntól örökölt elemekkel, ami ugye Nissan-tulajdon, ami meg a Renault-é. Akárcsak a Lada tekintélyes része. A kombi és a sport mellett ebből is lesz ötajtós és egy emelt hasmagasságú – a Lada fogalmai szerint – városi terepjáró. Ahogy a Granta, úgy induláskor ez is 1,6 literes benzinmotorokkal lesz kapható, opciónak pedig lesz hozzájuk automata vagy kézi váltó.

A harmadik modellel már nehéz megállni a nosztalgiát, ez ugyanis maga a Niva lesz. Illetve 4x4, de a neve ne zavarjon meg senkit, szinte ugyanaz az autó, lassan már negyven éve. A Niva név viszont eltűnt: egy korábbi GM-együttműködés alatt a Chevrolet-hez került, és egyelőre az övék, de szó van róla, hogy az amerikaiak visszaadják, miután kivonultak az európai piacról. A 4x4 állítólag maradt nyers és egyszerű, de közben be is hódolt a kor igényeinek, és készült belőle egy Urban nevű kivitel. Összkerékhajtás, felező – szinte mindent tud az is, de abban már vannak szerény komformista extrák, például elektromos ablakemelő és klíma. Az oroszok állítólag imádják a modern Nivát, a kelet-európai piacokon is sokat remélnek tőle.

Amikor a Duna Autó Zrt., pontosabban az általa alapított Lada Hungary Disztribúció Kft. megkapta a hazai márkaképviselet jogát, nemcsak az új modellek forgalmazásának kizárólagossága lett az övék, de az alkatrészbeszerzés is rajtuk keresztül megy ezután. Jó hír ez annak a körülbelül hetvenezer Lada-tulajdonosának, aki bontó helyett a gyárból venne ezt-azt az öreg ezerketteshez. Eztán megteheti, mivel egészen 1970-ig visszamenőleg minden modellhez lesz ellátás.

Ki a célcsoport, ki a konkurens?

A Granta és a Kalina mutatja, milyen, ha egy Lada gömbölyödik, de igazából a három hamarosan érkező modellből egyik sem világújdonság. Egy kérdés érdekelt így mindenkit a sajtótájékoztatón: a Dacia alá vagy fölé áraznak majd? Európában ma mindenhol eladható egy fapados olcsóság, a Dacia még a briteknél is tarol a Dusterrel, és az övék egy mintaszerű visszatérés volt. Megéri tehát belevágni ebbe a piacba, nem kérdés, annyi baj van csupán ezekkel a puruttya olcsóságokkal, hogy elképesztő szűk itt az árrés.

A gyengélkedő rubel miatt Oroszországnak most különösen jól jön a külföldi valuta, ezért talán már önmagában le lehet vinni mélyre az árakat, de egy hátránnyal számolniuk kell: ami az Európai Unión kívülről érkezik, arra vám kerül. Tíz százalék, mondja Markó Zoltán a projekt igazgatója, de ez közvetlen nem az ő problémájuk, hanem a gyáré. Ők arra áraznak, amennyiért kapják a gyárból az autókat. A cél amúgy kimondottan nem az, hogy elvigyék a fapad irányába a visszatérést, de igyekeznek megfelelni a szlogennek: elérhető mobilitás. Hogy mennyi lesz a belépő szint a ladázásba még titok, szeptemberben jönnek az árak.

Markó még megemlíti, a Lada célja hosszú távon az, hogy minél több szegmenst lefedjen. Jól láthatóan köztük mikró-piacokat is, amiket Európában nem szokás. Ilyenek lesznek a sportos olcsóságok, vagy az apró kombi, jövőre pedig jönnek az új modellek, köztük a Vesta, ami már kimondottan Európának szánt, és nem európaisított lesz. A menetrend szerint november első felében már kinyit a szalon. A Duna Autó 4,5 hektáros Zay utcai telepén ez lesz a tizedik. Vagy a tizenegyedik – a mennyiségbe már Ormos úr is belezavarodik. Az viszont már biztos, hogy keresik a márkaszerviz- és márkaszalon-hálózathoz alkalmas partnereket. Rövid távon további négy szervizpont és négy szalon létrehozása a cél: kettő az ország keleti részén, kettő nyugaton.

Sok mindent érdemes még tisztázni az áron túl, de addig is ajánlom, hogy figyeljék, mire lesz kiélezve a kampány. Az egyik kolléga már bedobta a tartósságot látatlanba, mint tuti recept, amire Markó úr is helyeselt: igen, ez bírja majd a magyar utakat. Talán működik majd, mert amivel lehetetlen számolni, az a nosztalgia. A magyar már csak ilyen szentimentális fajta, szinte biztos, hogy tömegek jelentkeznek majd a próbakörökre. Mi ez, ha nem az igazi, őszinte keleti nyitás?