Ne legyenek idegen isteneid előttem!

Nem volt ez másképp tavaly sem, akkor Karotta utazott ki Dubajba, hogy álszentül munkának nevezze azt, ami valójában vegytiszta szórakozás és irgalmatlan autózás azokkal az autókkal, melyek egyenként is képesek kiváltani a folyamatos erekciót. Itt pedig van belőlük ötvenegy. Képzelhetik.

Mielőtt azonban elválna a szar a májtól, mindenképpen próbáljuk megérteni, micsoda iszonyatos mágia megfelelő gumiabroncsot gyártani. Ráadásul, ha éppen erről a – nagy teljesítményű – kategóriáról van szó, akkor rengeteg pluszfaktor is felmerül, ami egy Energy Saver esetében nyilván nem.

Ha ügyes PR-cikk író lennék, akkor most mázsás hozsánnázásba kezdhetnék arról, mennyire is kimagasló és csodás dolog a Michelin gumi. Szerencsére zsigerből utálom a sajtótájékoztatók nyilvánvaló csúsztatásait, a franciák viszont vannak olyan dörzsöltek, hogy kifogják a szelet minden kritikus vitorlájából: teljesen független TÜV- és Dekra-tesztekkel bizonyítják igazukat.

Márpedig tudjuk, hogy a táblázat, amit ez a két minősítő cég – végeredményként – magából kiad, az nem hasra ütéssel készült. Nem mennék most bele a részletekbe, önöket megkímélném a kilenc workshop teljes anyagától, de az alapos munkát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy üzletben vásárolt (nem a gyártótól bekért) abroncsokat vizsgálnak, vetésforgóban cserélődő sofőrökkel és autókkal rejtélyes normakódok és még rejtélyesebb műszerek segítségével.

Legnagyobb súllyal azonban mind a mai napig a száraz, ill. nedves felületen mért féktáv és a kezelhetőség esik latba. Előbbi kettő objektív, utóbbi teljességgel szubjektív eredmény a papenburgi tesztpályáról. Vizes féktávon a legjobb és legrosszabb közötti fékútkülönbség 5 méter volt, szárazon 2,5 méter. Pályán mintegy 1,6 másodperccel volt gyorsabb a legjobb abroncs a leggyengébbhez képest.

A Michelin addig korrekt, hogy tényleg csak a legjobbakkal méri össze magát, nem is titkolják, kiket tartanak közvetlen vetélytársnak ezen a területen. Sőt, ha valamelyik tesztben jobban teljesít a másik, azt sem kendőzik el. Idén azonban némi légypiszok került a levesbe, hiszen úgy a TÜV, mint a Dekra eredményei alapján is osztozniuk kellett az első helyen valakivel. Kérdésemre annyit elmondtak, hogy ugyanarról a konkurens abroncsról van szó mindkét esetben, természetesen nem mondhatják meg, melyik az. A háttérben azonban azt suttogják, hogy a Continental SportContact 5P lehet még a befutó. Sosem tudjuk meg.

A sebtében elvégzett vizes teszt mondjuk teljes mértékben mutatta a Pilot Super Sport fölényét a GoodYear Eagle F1-gyel és főleg a Pirelli PZeróval szemben. Átlagban egy méterrel fékezett mindenki rövidebbet a Michelineken, mint a másik kettővel. Nyolcvanról, gongütésre kellett satuzni, és látszott, hogy sokaknak még így sincs fogalmuk a vészfékezésről. Aki jól tiporta a pedált, annak villogtak a vészvillogói.

Talán szarpasszírozásnak tűnhetnek ezek a dolgok, de érdemes szem előtt tartani, hogy az útfelülettel csak és kizárólag a gumik érintkeznek, jellemzően sportcipőnyi területen. És nem csak a 60 lóerős Fabia esetében, hanem az 1200 lóerős Veyronnál is. Ha belegondolnak, mennyire változó körülmények és feltételek között kell üzembiztosnak maradniuk, talán rádöbbennek fontosságukra és kerülik a gagyit.

A strapabíróság és tartósság amúgy is egy nagyon fontos szempont, valahogy itt próbálták meg átkötni a verseny-utcai gumik között az agytágítón. Mondjuk elég kemény életük lehetett azoknak az abroncsoknak, melyekkel Benoit Tréluyer – az idei Le Mans-i 24 órás egyik győztes pilótája – 750 kilométert tett meg 3 óra 20 perc alatt, mintegy 225 km/órás átlagsebességgel (tankolásokkal együtt!) úgy, hogy közben vérszomjas Peugeot-k üldözték végig. Ez a táv abszolút rekordnak számít ez eddig, a Michelin 20. Le Mans-győzelmének egyik kulcsa volt. Mellesleg 750 ilyen kilométer 30 000 utcainak felel meg.

Ez mind szép és jó, de a 330 km/óra körüli maximális sebességgel száguldó versenyautóknak mindig megvan a lehetőségük egy új szett abroncsra. Ám mára már nem egy utcai használatra alkalmas autó is képes ekkora – vagy még nagyobb – tempóra. És ott nincs helye hibának.

Persze csodák nincsenek. A Bugatti Veyron Super Sport maximális sebességen 15 perc alatt fogyasztja el a Pilot Sport Pax-ok mintáját. Ehhez szervesen kapcsolódik az a sztori, amikor a Koenigsegg megkereste a Michelint, hogy 429 km/órás maximális sebességhez szállítson le nekik abroncsokat. A franciák figyelmeztették őket, hogy ilyen tempó mellett potom negyedóra alatt kopnak el, de a svédek megnyugtatták őket, hogy nincs baj, mert a teli tank 10 perc alatt kiürül…

Extrém példa, de nagyon hatásos és megjegyezhető, és bár tudom, hogy most önöket is úgy feszítheti az autózás, mint minket ott a sátrakban (miközben beszűrődött a motorok üvöltése), de azért még ejtsünk pár szót arról a két dologról, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Michelin sportabroncsai ott legyenek kategóriájuk csúcsán.

Ezek pedig a kettős összetételű technológia (Dual-Compound Technology) és a változó érintkezési felület (Variable Contact Patch). A kettős összetétel előnye, hogy az abroncs jobb és bal fele különböző összetételű gumikeverékből áll, így a kanyarokban nagy terhelést adó külső és a menetirányú tapadást, valamint a vízelvezetést szolgáló belső (kerékagyhoz közelebbi) rész is más-más tulajdonságokkal rendelkezik. A kettő együtt pedig a speciális lamellákkal – melyeknek törővégei átszakítják az egybefüggő, finom vízfilmet, hogy aztán könnyebben elvezethessék oldalra – szinte tökéletes egységet alkot.

Máshogyan nem is megy, hiszen a mikro- és makroegyenetlenségek közül a másodperc törtrésze alatt kell elvezetni a vizet és visszaállítani a száraz állapotot gumi és út között. A változó érintkezési felület, kombinálva az ultraerős Twaron-szálból szőtt övvel, amely biztosítja, hogy a felület soha ne nyúljon (tojásosodás, nagy sebességnél), illetve ne laposodjon (hasasodás, kanyarban), pedig garancia arra, hogy mindig ugyanakkora területen érintkezik majd a gumi és az út.

Tulajdonképpen erről volt szó már a tavalyi teszten is. Hát akkor mire a nagy felhajtás? Joggal kérdezik és joggal kérdeztem magamtól én is, de hamar elmondták, hogy éppen annyit fejlesztettek a gumikon (500 millió euróért, 6000 szakembert dolgoztatva), hogy még mindig a többiek előtt járjanak egy lépéssel.

De most már elég a ködölésből és a számokból, nézzük, mit mutat a gyakorlat. Ha most közlöm önökkel, hogy a Michelin nagy teljesítményű abroncsai közül a slicket, a Pilot Sport Cup+ utcai használatra is jóváhagyott semi-slickjét, a Super Sportot és ezzel azonos kategóriájú, ám speciálisan a Porsche számára készített Pilot Sport PS2-t próbáltuk, akkor már sejthetik, miféle illusztris társaság gyűlt itt össze.

És bizony hullottak a fejek, dőltek a dogmák. Vigyázat, a második oldalon csalódás érheti.