Tíz év itt, tíz év ott

Mercedes-Benz E W211

Az autó, amelyik visszanyerte azt, amit az előző E-osztály – az első, dupla kereklámpás – besárgult fényszórói, porrá rothadt karosszériája és Mercedeshez egyáltalán nem illő tartóstalansága elherdált. Rengeteget dolgoztak rajta, milliárdokat öltek a fejlesztésbe és a minőségjavításba, beszállítók tucatjait cserélték le, de megérte. Ez már végre Mercedes volt a javából.

Honda Jazz

Ilyen az, amikor a japán igazán nekifeszül és megcsinálja az utóbbi évek egyik legjobb kisautóját vagy szuperminijét, ahogy tetszik. Azóta sokan, sokféleképpen másolták (vagy próbálták másolni) a kicsi Hondát és zseniális üléshajtogató rendszerét, de mi tudjuk: Jazz csak egy van. Belekötni nagyon nehéz. Szeretjük.

BMW 7er (E65)

A vízválasztó bálna. Egyként hördült fel a világ, mikor meglátták, mit csinált Chris Bangle a lapos, széles, suhanó hetesből: egy páncélozott faltörő kost. Valaki formatervezési forradalomról beszélt, mások a tradíciók megcsúfolásáról. Bangle azonban egy zseni, tetszik vagy sem, az idő bizonyította, hogy a radikálisnak ható formaterv még ma sem ódivatú, a forma abszolút beérett, és talán bálnább még a W140-es Mercedesnél is. Az első iDrive még utálatosan lassú és nehézkes volt, mint minden újítás, ez is nehézségekkel küzdött, nem szerettük. Aztán a vége csak az lett, hogy ilyen tekerős-billegtetős rendszer mára utat talált egy Renault Fluence-ba is.

Volkswagen Phaeton

A VW csoport egész know-how-ja egy autóba sűrítve, népautó jelvénnyel és nagyra nőtt Passat-formával. Minden technikai kifinomultsága és hihetetlen minőségérzete ellenére is koloncként hurcolta magával a VW-logót. Megelőzte a márka presztízsnövekedését, pedig korának egyik legkifinomultabb luxusautója volt, ellenben nem tudott felhozni egyetlen érvet sem egy Audi A8 ellenében. Mára leginkább megfizethetősége miatt keresett a használtautó-piacon, és nem kell hozzá sok idő, hogy kultautó váljon belőle.

Opel Speedster

Az Opel, amelyikért kivétel nélkül mindenki rajong. Már az alap szívómotorral is olyan csodákra képes, amilyenekre sem előtte, sem utána egyetlen villámos modell sem. Igaz ugyan, hogy nevéhez visszavonhatatlanul kapcsolódik a Lotus, de akkor is az Opel ötlete volt, mégpedig az utóbbi évek legjobbja. Így kell imidzset növelni és kultautót építeni. 13 000 euró alatt ma sem találnak épkézláb példányt, de minden valószínűség szerint jól befektetett pénz minden egyes centje. Az újkori GT a fasorban sincs hozzá képest.

Daewoo Evanda

Annak idején Rácz kolléga így jellemezte: Az Evanda tehát mindent összevetve olyan, mint egy jól sikerült B kategóriás film: feltűnnek jó jelenetek, ismert színészek, de egészében véve kissé olcsó benyomást kelt.

Aztán a Daewooból Chevy lett, mostanra pedig már nem tudnánk kinevetni tiszta szívből. Pedig még mindig olcsó.

Kia Magentis

Látják, 2003-ban még nem tartott ott a Kia, hogy Magentisekkel árassza el az utakat. Kicsit fércelt formaterv, mely annyira jellemző volt a helyét kereső koreai gyártóra, mindössze két benzinmotor, hiába volt nagy és olcsó, a nép ekkor már dízel Octaviát és Passatot akart rég.

BMW X5

Hű, mennyire nem értettük, mennyien szentségtöréseztek, köpködtek és kiáltottak farkast. Aztán szépen, lassan bebizonyosodott, hogy kutya ugat, karaván halad. A bajorok, majd később a stuttgartiak is óriásit szakítottak a SUV-okkal. Ha ez az ára annak, hogy továbbra is legyen M-divízió és 911-es, akkor hajrá!

Volkswagen Touareg

Karotta, 2003. március: De voltunk még páran, akik azt mondtuk volna, hogy előbb fog az angol királynő tuk-tukon járni, semmint a VW rendes luxusterepjárót csináljon. Aztán megkaptuk a Touareget, és megint lőttek a kárörvendő vigyorgásnak.

…és szépen, lassan így lett a népautóból presztízsautó. Az utóbbi 20 év legnagyobb feltörése játszódott le szemeink előtt.

Fiat Panda

Amíg a világ világ marad, addig az olasz kisautó lesz A kisautó. Sosem tökéletes, minősége messze elmarad egy japán vagy német minitől, de mindig bájos, aranyos, szép, és egy két köbcentis benzinmotorral is úgy játssza a tűzokádó sárkányt, hogy széles vigyorra húzódik a szája mindenkinek. A Panda egyszerűen király: olcsó és jópofa, vidám kisautó. A 100HP pedig maga a csúcs.

Kia Opirus

A minap azt hittem, rosszul látok. Reggel a szerkesztőségbe tartottam és hirtelen szembejött egy Opirus, szorosan mögötte egy Ssangyong Rodiusszal. Az esély arra, hogy ezt a két autót együtt lássuk, kábé annyi, mint az, hogy egy levegővétellel járjuk meg a Kilimandzsárót. Az Opirus, mely a Jaguar és a Mercedes születési rendellenességgel világra jött gyermeke is lehetetett volna, amúgy belülről igazán igényes és kellemes, bár limuzinnak még mindig kicsit imbolygó volt. Annak idején a szlovák kormányfő is kapott egyet ajándékba, miután szaros orral hajbókoltak a Kia-vezetők előtt a zsolnai gyár miatt. Jól mutathatott a páncélozott A8-asok, Guard-Mercedesek és hetes BMW-k mellett. Évekkel később árverezték el nulla kilométerrel. Szerintem azt láttam a minap, nem létezik, hogy több is van belőle. Ja, amúgy tudják, mit jelent a Kia? Nézzék meg a régi tv-adást, hiánypótló.

Opel Signum

Az Opel ős-BMW 5GT-je. A Tároló Mester-nek nevezett ki-berakható dobozkával, óriási beltérrel és öszvér formatervvel. 26-an írtak hozzá Népítéletet és tán ketten ha lehúzták. Aki megértette, az megszerette, csak nem voltak olyan sokan, amennyire az Opel számított.

Nissan 350Z

Mikor már lassan kezdtük elhinni, hogy a nem prémiummárkák sportautóinak örökre befellegzett, akkor támasztotta fel a Nissan a Z-t. És milyen jól tette! Igazi, nehézveretes, férfias autó, olyan, melyből már csak mutatóba maradt a 21. századra. Zseniális motor, kitűnő futómű, kéziváltó és hátsókerék-hajtás. Köszönjük Nissan!

Dacia Logan

A hiperolcsó (5000 eurós) és egyszerű autó, melyben nem hitt senki, aztán mégis igaz lett. A Logan szerethető, mint egy kedves vasvilla a csűrben, ár-érték aránya pedig megkérdőjelezhetetlenül jó. Nagy csomagtartó, kényelmes futómű, olcsó fenntartás. Ha nem számít a presztízs és helyet kell változtatni, olykor árkon-bokron át, akkor a Logan remek vétel még ma is.

Mitsubishi Colt

Ékes példája annak, hogyan lehet egy viszonylag ügyes formatervű, kicsit Honda Jazz-szerű, de alapvetően ötletes és olcsó kisautót a marketing teljes hiányának és a modellfrissítéskor kapott ormótlan szájnak köszönhetően sikeresen elsüllyeszteni egy országban, ahol a kisautó fogy a legjobban. Kár, hogy mára ilyen ronda lett.

Renault Modus/Nissan Note

…a Modus felszabadult, boldog, önironikusan vidám autó, abban a műfajban alkot nagyot, amiben a franciák eredendően a legjobbak. Ha ez egy másik újság volna, a kedves olvasó okkal szorongana a „franciás könnyedség″ fordulat felbukkanásán. És a könnyedsége mellé a nemzeti sajtszeretetet is megkapta örökül, a Modus az autók ementálija. Ennyi üreget, rekeszt és dobozt elvileg lehetetlen úgy elhelyezni, hogy valahol még az autó testét képező vasaknak is lenniük kell.

Ennek ellenére utas- és csomagtér egyszerre nem létezik a kisautóban, pedig olyan aranyos, hogy rossz szót alig hallani rá a Népítéletből.

Seat Altea

Aztaleborultszivarvégit! Ez nagyon bivaly, öregem, kész hotrod! Szerettük, imádtuk, da Silva nevét imába foglaltuk, mikor megjelent az Altea, aztán ahogy a létező összes Seat megkapta a maga dájnamik lájnját és egyenfazonját, úgy kopott ki az Altea egyedisége is, ami nagy kár, mert a valaha volt legmenőbb Seat megérdemelte volna, hogy egyedi maradjon.

Chrysler 300C

A Daimler–Chrysler házasság egyik legütősebb eredménye a 300C. Lowriderbe oltott hotrod, feledhető V6-os motorok, ám HEMI V8 és persze Mercedes turbódízel. Igazi, ütős forma, tán az első amerikai limuzin, amely után Európában is kapkodtak. Belülről kicsit olcsóbbnak érződik, mint német konkurensei, ellenben abban az időben senki nem adott 340 lóerős V8-at ilyen remekül csomagolva, ennyiért. A PT Cruiser után egy igazi, pöpec Chrysler. Merész húzás volt, de kellett.

Suzuki Swift

A nemzet kereke, a mi gyermekünk (még akkor is, ha japánokkal feküdtünk össze) és egy nagyon ütős formatervű, élénk és mokány kisautó. Oda se neki, hogy a dobozforma tetővonal a Minitől jött, az sem érdekes, hogy full fapadosként semmi nem volt benne, akkor is az utóbbi idők legnagyobb példányszámban gyártott és eladott kisautója Magyarországon. És egyáltalán nem rossz, egyik korabeli konkurenséhez képest sem. Ráadásul ingyen hozzávágták bárki fia-borjához.

Daewoo/Chevrolet Tacuma

Igazából ez az a dolog, amit nem lehet megmagyarázni. Nem, ön sem tud mellette érvet felhozni, aki megvette. Egyedüli előnye az, hogy olcsó volt, de nem hisszük el, hogy a taxisokon kívül (akik szerencsére odabent ülnek naphosszat, este, parkoláskor pedig legfeljebb nem néznek vissza) van ember a földön, aki pénzt adott egy Tacumáért. Mentségére legyen mondva, hogy a sokkal drágább Nissan Almera Tino sem szebb. Pininfarinának semmi köze hozzá, valójában az íróasztalán lévő akváriumból éjszaka kiugrott aranyhala borította ki a tintás kalamárist a rajzlapra.

Ford Mustang

A Mustang az utóbbi 10 év nagy visszatérője. Igazi, céltalan, de éppen ezért menő retróforma, olcsó V8-as motor, hátsókerék-hajtás és merevhíd. És megcsinálta ugyanazt, mint őse a hatvanas években: elindította az újkori retró-muscle car mozgalmat. Pompásan ormótlan és szép, ilyennek szeretjük. Óriási piros pont a Fordnak érte.

Lexus RX400h

Az első hibrid SUV, amelyikkel a Toyota lyukat ütött a világba. Létezésének ténye annyira sokkoló volt, hogy csak hosszú évek után ocsúdott fel a német konkurencia és kezdték lassan behozni lemaradásukat. Hibridsége okán sok országban jelentős adókedvezményeket, illetve behajtási engedélyt kapott oda, ahová a többiek nem. Mindamellett minőségi cucc és Toyotából van.

Peugeot 1007

Jópofa, kedves dolognak indult dupla tolóajtóval, annak idején Rácz kolléga még lelkesedett is érte. Aztán múltak az évek és kiderült, hogy az ólommadár (1200+ kiló) mindenben szenved. A beltér két embernek való, az elektromos ajtókkal folyamatos a szívás, sokat fogyaszt, az elektromos rendszer és a 2-Tronic robotváltó pedig önálló életet élnek. Drága kis divatcucc, nem korszakalkotó áttörés.