Ha valamiben, ebben benne van a dög

Nyitva az ajtaja, láthatják a képeket, én is csak az tudom elmondani, amit önök is látnak. Erősen negatívba döntött műszeregység, akár a régi, 1965-ben először felvillantott Opel GT-n, piros, ezüst és fekete mindenütt, bent is, akárcsak kint. Erősen levesestányérosan süllyesztett a kormányközép, mint a régebbi Opeleken, a szellőzőrostélyokban pedig valami LCD-egérmozi játszik éppen, konkrétan a külső tükör képe. Érdekes lehet a vezetőülésből a jobb oldalit nézegetni. Piros a vezetőülés, piros az első gumi, de a mitfárer és a hátsó kerekek feketében vannak.

Hogy lesz-e belőle valami? Eddig kategorikusan tagadták ezt az Opelnél, hiszen semmiféle létező platformra nem lehetne rászabni egy hosszanti orr-középmotoros, hátsókerekes kisautót, egyedi vázat készíteni hozzá pedig rettentő drágává tenné, de akkora a közönség felől a nyomás, hogy még az is lehet - megpróbálják. Ez az autó mindenesetre olyan sima alulról, mint az én fejem felülről, ami azért elég komoly etalon. Fogalmam sincs tehát, milyen hajtás van benne (ha van egyáltalán), az áramot mindenesetre kintről kapja, a padlón át, hosszabbítóval.

Utal arra, hogy gondolkoznak a megvalósításán, hogy már némi adatot is kaptunk mellé: 145 lóerős, 205 Nm-es max nyomatékú, egyliteres, háromhengeres turbómotor (persze benzines) és szekvenciális váltó lenne az egy tonna alá begyűrt tömegű testben. A közönség megpusztulna érte - már csak az a kérdés, hogy sikerül-e bármennyire elfogadható áron megtervezni. Az egyik képen egyébként ott az egész tervezőcsapat - a legmagasabb, elegáns, ősz hajú csávó Mark Adams, minden újkori Opel kiötlője, a GT Concept atyja is.

Egyébként elhozták az eredeti, 1965-ös gipszmodellt és egy korai, ezüstszín GT-t is a régi eresztésből - mint mondjak, azok se néznek ki rosszul.