Gyenge felhozatal Kaliforniában

Thomas itt nem állt meg, Greeley-vel közösen kitalálták a Cars and Coffee elnevezést, amire azért volt szükség, mert mindenki CC meetingként emlegette a Crystal Cove-bulit. A Ford-igazgató megtervezte a logót, a többi történelem. Mára rendszeresen négy-ötszáz különleges autó jelenik meg a parkolóban reggel fél hétkor.

A hangulat a helyiek elmondása szerint sokat szelídült, nincs gyorshajtás vagy gumiégetés, a kereskedők sem rontják már annyira a levegőt. A szombati benzinmise rangjáról csak annyit, hogy rendszerese látogatója többek között E.Reeves Callaway, a leginkább Corvette-tuningokról híres cég alapítója. Ugyanúgy gyakran feltűnik Chuck Jordan is, a GM korábbi, dizájnért felelős alelnöke. Jay Leno pedig már csak hab a tortán.

Rajtuk kívül pedig a Cars and Coffee rendeszeres látogatója egyik törzsolvasónk, Zalán, másnéven szaza. A tippet tőle kaptuk, hogy alvás helyett talán ide kéne jönnünk. Köszönjük! Míg mi Sipossal gyakorlatilag egymás nyelvét tapostuk a sok egzotikum láttán, addig Zalán csak a homlokát ráncolta:
-Elég gyenge a felhozatal.

Hát persze. Kommersz De Tomaso Pantera, rögtön kettő, népautó Ford GT 40, azok is párban, egy marék, a forgalomba beleszürkülő Porsche 356 meg sirályszárnyas Mercedes 300SL, egy hotrod itt, egy hétköznapi Auburn Speedster ott, egy unalmas Lamborghini Aventador amott... gyenge felhozatal.

Aztán Zalán elmeséli, milyen az erősebb felhozatal, én meg elkezdek örülni a gyenge eresztésnek, ugyanis nem bírnék kifizetni egy amerikai szívklinikát az ellátásomra. Nem bírná a szívem egy Bugatti Veyron, meg EB110, Lamborghini Reventon, Factory Five GTM vagy Ferrari Enzo meg F40 látványát egy helyen...hanggal, szaggal! Így hát beérem egy Rauh-Welt Porschéval, Acura NSX-szel, Jaguar E-Type-pal meg Jensen Interceptorral. De mégsem ez a vonzó ebben az egész buliban. Hanem a mentalitás. A kilátogatók nem árcédula alapján ítélik meg az autókat és a tulajdonosokat.

Boldogan megfér egymás mellett egy egyes Golf a kötelező Ronal Turbókon és egy Porsche Panamera. Fox Mustang az Audi R8 mellett. Mindenki kedélyesen beszélget, és elismerően csettint a másik autójának állapota láttán, legyen amerikai, vagy import, gyári vagy tuning, régi vagy új, kétezer vagy kétszázezer dolláros.

Mindenki pedánsan betartja a játékszabályokat, szürcsöli a löttykávét, és örömmel válaszol a kérdésekre. Egy nyomokban Fiatot tartalmazó gyorsulási eszköz tulaja viszont rám szólt, hogy ne fotózzak. Miértemre megjátszott komolysággal csak annyit mondott:
-Mert ronda!

Mikor mondtam, hogy szerintem igenis szép, a maga kopott mokasszinságában, vigyorogva kiállt a képből. Az alapja valamilyen Fiat, de egy repedtre tuningolt Bogár-motor hajtja, egy pár turbóval. A tulaj szerint nagyjából ötszáz lóerős.

Pár méterrel arrébb pedig egy Studebaker Avanti állt. Na még egyszer: Studebaker Avanti! Mindössze másfél évig készült, összesen ezerkétszáz darab. A legszebb rondaautó. Vagy a legrondább szépautó? Újabb öt lépés és egy Noble M12-n estem át majdnem. A Datsun Z -ből épített Ferrari 250 GTO-n már meg sem lepődtem.

A Cars and Coffee egy szombat hajnali atomvillanás. Jön, lerombol minden érzékszervet, majd egy pillanat alatt el is tűnik. Sipossal alig tértünk magunkhoz, és már el is tűnt mindenki, a parkoló kiürült. De a memóriakártyák tele voltak.

Hazafelé menet elképzeltük, hogy odahaza, Magyarországon szerveznénk egy ilyen szombat hajnali, márkafüggetlen autós találkozót valami pazar helyszínen... aztán rá kellett jönnünk, hogy valószínűleg a huszadik percben már egymás autóit becsmérelnék a tulajdonosok. Önök el tudják képzelni, hogy kulturált keretek között meg lehet ilyet nálunk is csinálni?

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!