Így teremtett új műfajt a Gymkhana

Petrány Máté kollégánkkal nemrég az első három Gymkhanát jegyző Matt Martelli osztott meg részleteket a kezdetekről. A rendező szerint 2008 tájékán a raliversenyzés lényegében senkit sem érdekelt Amerikában, így a cél az volt, hogy valahogy a tengerentúli közönség figyelmét is felkeltsék. Mivel a gördeszkás, BMX-es és hasonló extrémsportos videók éppen aranykorukat élték, Ken Block fejében megszületett az ötlet: készítsenek ők is egy ezekhez hasonló kisfilmet, csak épp egy autóval a főszerepben.

Ez egy remek kiindulási alap, de egyértelmű, hogy a Gymkhana nem csupán egy menő gördeszkás videó autókkal. Martelli kiemelte, végig fontos szempont volt, hogy a végeredmény igazinak és őszintének hasson, ez pedig nagyon is érződik a kész videókon. A Gymkhanák mindig mocskosak: száll a por, a füst, repkednek a gumidarabok, halljuk, ahogy egy nagyobb drift után a homok visszahullik a földre. Ezenkívül feltűnő, hogy a videók alatt sosincs aláfestő zene, ami hollywoodi irányba tolná a hangulatot. Csak a visító motort és a csikorgó kerekeket hallani - legalábbis elsőre így tűnhet.

Valójában utólagos hangeffektek, zörejek és sound design bújik meg a háttérben, szinte észrevétlenül. Jó példa erre a második Gymkhana azon jelenete, melyben Block egy halom fénycsövön farol át. Itt a lassított felvétel alatt jól hallható, ahogy a fénycsövek egyesével összetörnek, miközben motorhang vagy gumicsikorgás nincs. Nyilvánvalóan utólagos zörejezésről van szó. Főleg a későbbi videók során pedig már félúton a zörejek és a zene között álló sound design elemek is megjelennek. Ezek speciális hanghatások, amelyeknek főleg hangulatfestő szerepe van.

A Gymkhanát persze mégis a látvány teszi azzá, ami, érdekességeket pedig ezen a fronton is bőségesen találunk. Feltűnőek a szokatlan, időnként extrém beállítások. Kamerák vannak a pálya körül, az autón, sőt, az autóban. Külön kamera veszi a durrogó kipufogót, a vörösen izzó féket és a fáradhatatlanul dolgozó felfüggesztést. Ezektől a képsoroktól minden autórajongónak kicsordul a nyála, de a realitásérzethez is sokat hozzátesznek. Ráadásul nézőként tényleg az események közepében érezzük magunkat, miközben kívül-belül, keresztül-kasul bejárjuk nemcsak a pályát, de magát az autót is.

Szintén érdekes, hogy bár a hollywoodias hatást tudatosan igyekeztek kerülni a készítők, számos megoldás mégis az akciófilmekre hajaz. A vágások ügyes és változatos ritmizálása, a zajosabb, mozgalmasabb jeleneteket megtörő lassítások, vagy egy mozzanat több szemszögből megmutatása mind bevett filmes fogások. Sőt. Egyes Gymkhanákban komplett akciófilmes betéteket is találunk: ilyen például a második epizód paintballos jelenete, ami úgy kezdődik, mint egy westernbéli leszámolás, és úgy folytatódik, mint egy Halálos Iramban vagy Bond film.

De ez még nem minden. Az összes eddig felsorolt elem csupán ahhoz lenne elég, hogy egy menő és látványos, de nem túl emlékezetes autós videót kapjunk. A só, a bors még hiányzik. Ezeket a Gymkhanák esetében a változatos kreatív ötletek és a jópofa apróságok adják a recepthez. Előbbihez sorolható a már emlegetett paintballos jelenet és a negyedik rész faláttörős része, míg utóbbihoz tartozik a falat támasztó cowboy, aki a vadnyugati városkát körbedriftlő Hoonitruckot figyeli.

Végezetül ahogy gyarapodtak a Gymkhana videók, úgy kerültek előtérbe a különleges és látványos filmes technikai megoldások. Az ötödik részben például többször megjelenik a Mátrix filmekből ismert trükk, amikor a világ egyik pillanatról a másikra megfagy, a kamera azonban mégis körbejárja a jelenet főszereplőjét; a hatodik Gymkhanában pedig videójátékok módjára, áttűnésekkel ugrálunk az autó különböző nézetei között.

A Gymkhana videók viszont mégis azért állnak olyan jól össze, és lehetnek annyira emlékezetesek, mert a fent részletezett fogásokat remek arányérzékkel, precízen kombinálják egymással. Amint ez a finom egyensúly felborul, a videók színvonala is élesen zuhan. Ez talán a negyedik rész esetében a legszembetűnőbb. Ebben Block egy erősen akciófilmes intrót követően hollywoodi filmek díszletei között csapat. Pusztán a körítés miatt meginog az a bizonyos realitásérzet, a videó pedig inkább filmes trükkfelvételnek érződik, mint valódi mutatványnak. Talán nem véletlen, hogy előtte és utána is minden Gymkhana sokkal hétköznapibb, kézzelfoghatóbb helyszínen készült, mint az elhagyott gyártelep, régi kifutópálya vagy egy nagy amerikai város utcái.