Új Dacia, új Thalia

A Renault „Best of 2008” címmel rendezte meg sajtóbemutatóját. Volt ott minden, Koleos, Twingo, Lagunák, utóbbiból még egy kupé is – engem azonban csóró magyar családapaként két modell érdekelt igazán. Úgy szerveztem, hogy a rövid tesztúton mindkettőt kipróbálhassam.

Thalia

Hehe, pont fordítva van, mint az elődnél: az arca csúnya, aránytalan, a feneke csinos, harmonikus. Rossz hír: a hátsó szárny, a krómtükör egyelőre csak az újságírók privilégiuma, az extralistára csak később kerülnek fel ezek az ütős kiegészítők. A magyar vásárlóknak most még csak a kissé fura, a drágább változatoknál krómdíszítésekkel cifrázott orr és a Mégane limuzinéhoz hasonló csinos far marad.

Egy ilyen, a Keletnek szánt olcsó szedán (a Thalia fő piaca Oroszország és a Távol-Kelet) esetében talán a legfontosabb paraméter a csomagtartó nagysága. Az új Thaliának sem kell szégyenkeznie: 506 literjével még mindig hattal nagyobb a Hetes BMW-énél – de néggyel kisebb az elődmodellénél. Így megy ez ebben a mai világban: a szépség oltárán köbcentik vesznek oda. (Gereblyeszállításhoz a hátsó pad támlája egyben ledönthető.)

Az új Thalia egyelőre két benzin- és egy, de két különböző teljesítményszintre belőtt dízelmotorral rendelhető. A legolcsóbb kis faros a fapados, szervó és villanyos cuccok nélküli 75 lovas, 16 szelepes 1,2-es, 2,09 millió forintért. Az importőr szerint a pici motorral se szánalmas a Thalia dinamikája – a kocsi majd’ egy mázsával könnyebb az ugyanilyen blokkal szerelt Twingónál, tömege mindössze 904 kiló.

A 65 lóerős, másfél literes dízel csak Expressionként kapható, szervóval, elektromos első ablakokkal, fedélzeti számítógéppel, állítható magasságú vezetőüléssel és kormánnyal – 2,29 millától.

A 98 lovas, 16 szelepes 1,4-es és a 85 lovas 1.5 dCi mellé Privilége felszereltség is választható, manuális klímával, ködfényszórókkal, bőrkormánnyal, bőrözött váltógombbal, két hangszórós (!) CD-s rádióval. Én egy ilyen dízelt kaptam a tesztútra, sőt. A fullfullfullos kocsiban a krómozott házú tükör és a csini spoiler mellett még automata klíma is volt, az anyja mindenit!

Az erős dízel mellé csupán 980 kilós saját tömeg társul, így a dízel csúcs-Thalia menetdinamikája remek. 130-ról még erőteljesen gyorsul, a könnyű, de precíz kormány apró mozdulataira is készségesen veti magát jobbra-balra a kocsi. A váltó könnyű, egész pontos. A fékek nem olyan hirtelenek, mint általában a kis francia autóknál szokásos. A futómű kényelemre hangolt, de nem öli meg teljesen az élményt kanyargós utakon. Az erős dízel Thaliát vezetni – kifejezetten jó.

Az utastér anyagai persze olyanok, amilyenek. Az ülések nagyobb felületeit ebben a csúcsmodellben finom plüssel burkolták – az oldalsó szövetrészek azonban hátszőrfelállító műszálból készültek. És 130 felett már kissé kellemetlenül zajos is a kocsi. 3,09 milla a most kapható legdrágább Thalia (ehhez jöhet még 90 ezerért egy metálfény, 75-ért az automata klíma, 60-ért két oldallégzsák) – ennyiért ennyi jár.

A kompromisszumokkal együtt is azt mondom: inkább ezzel a fullosan is olcsó érzetű, de őszinte, könnyű, rugalmas Thaliával indulnék hosszú útra vagy hoznám-vinném a családot, mint azzal a kompakt kocsival, ami ugyanennyiből magasabb presztízsérték mellé jár. Magyarán: kell a fenének 1,4-es Astra, inkább ez fura arcú dízel faros, ha egyszer oda vet a sors, hogy mindennap ugyanabba az autóba – és új autóba – kell majd beülnöm.