Navon Platinum Explorer

Eddig erre nem nagyon volt példa. Az első használható alternatíva a Wateq xTAB-50 lenne, amelyhez egy Sygic 3D nevű szoftvert adnak, de legyünk őszinték: nagyon fontos a szoftver, és ez a Sygic nem a legjobb. Bár vannak nagyon ügyes dolgai, jó a grafikája is, de amikor nálam volt kipróbálásra, erősen úgy tűnt, hogy az útvonaltervezési algoritmusain lenne mit reszelni. Kár, mert az android rendszer sokoldalú, megoldást jelent az ember emailezési, netezési alapigényeire. Meg ezer másra, letölthet bármilyen alkalmazást, ami akkor sem drága, ha véletlenül nem ingyenes. Egyértelmű, hogy ez a jövő.

Ezzel nagyjából ki is fújt a választék, leszámítva persze az iPadet, de ebből a Mini változat is minimum 90 ezer forint, a nagy, 10 colos inkább 120 ezer, de memóriától, SIM-kártyahelytől függően ez elmehet akár 160 ezerig is. Erre meg lehet venni az iGO-t körülbelül húszezer forintért,  vagyis azt a navigációs szoftvert, amelyre azt mondjuk: Magyarországon garantáltan ez szolgáltatja a legjobb térképeket, és kiválóan tervezi meg az útvonalakat. Talán nem véletlenül, hisz itthon fejlesztik. Ja, már csak egy apróság, meg kell oldani a biztos rögzítését az autóban, arra is kell még egy kis lé. Mindezt tessék szépen összeadogatni. Ugye, nem olcsó. De iPadet úgysem azért vesz az ember, hogy csak navigáljon.

Bevallom, tudtam, hogy a hagyományos navikról ismert Navon egy olyan táblagép árusítását fogja megkezdeni, amin iGO lesz. És tavaly decemberben meg is jelent a boltokban, most pedig megjött a tesztpéldány. A forgalmazó egyébként magyar, érthető, hogy összefogott az iGO készítőivel – amúgy androidos iGÓ-t, legálisan nem lehet vásárolni az alkalmazásboltban, csak gyárilag telepített, OEM-verziók léteznek, a Navoné is ilyen. Maga a készülék valamelyik nagyobb kínai gyártótól származik, elég tisztességesen összerakva, a hátoldalán kellemes tapintású műanyaggal.

Miért olyan nagy szó egy ilyen táblagép? Azért, mert a 20-30 ezres árkategóriában nem jár hozzájuk GPS-vevő, vagyis autós navigálásra használhatatlanok. A Navon ezen kívül még beépített egy FM-jelátvivőt is, amellyel az autó rádióján keresztül is megszólalhat Moha bá, Gábor vagy Bori. Ehhez be kell dugni a töltőkábelt, mert ezt használja antennaként, de gyengébb minőséggel akkor is fogta a jelet a rádióm, amikor kihúztam.

Az egészben az a poén, hogy az androidos rendszer képes navigálás közben más feladatokat is elvégezni, például zenét lejátszani. Így ha 50 kilométer van a következő lehajtóig, akkor sem kötelező csendben ücsörögni, (sőt, viccből még videóvetítést is tarthatunk a kocsiban úgy, hogy a hang az autó hangszóróiból jön). Aztán amikor Moha bá úgy látja, hogy ideje lehajtani az autópályáról, simán lehalkítja a zenét, szép mély hangján bemondja, amit be kell, majd visszaadja a zenét. Hát nem csodás? Ezt egy sima navi nem tudja, mivel Windows CE operációs rendszer tudását meghaladja a multitasking, vagyis vagy navigál, vagy zenél.

A 7 colos Navon Platinum Explorer táblagép csupaszon 30 ezer forint, és amit a csomag tartalmaz, megfelel ennek az árkategóriának. Ami a csatikat illeti, meglepő módon nem micro, hanem mini-USB-je van, tápcsatlakozó, füllhallgató-kimenet jutott rá, de nincs például HDMI. Ennyi pénzért bepakolnak 8 gigabájt belső memóriát, ami kezdetnek bőségesen elég, aki viszont egész estés, HD-felbontású filmeket akar tárolni, bővítheti MicroSD-kártyával. Az ilyen gondolatok nem túl perverzek, mivel a cucc röhögve lejátszotta a 720p-s mkv-fájlokat. Rendes, hátlapi, sokmegapixeles kamera nincs rajta, csak egy előlapi, nagyjából Skype-minőségű.

A táblagéphez csomagolnak egy felpattintható kitámasztót is, amely filmnézéshez kiváló. Ehhez csatlakoztatható az a tapadókorongos kar, ami meglepetésemre pont olyan, mint a sima, ötcollos Navon (N760) navigációé. Éppenséggel elbírja a 33 dekás cuccot is, de alaposan meg kell húzni a gömbcsuklót, hogy böködéskor ne mozduljon el. Érzésem szerint a kar lehetne hosszabb, ha erősen döntött szélvédőjű kocsiban akarják használni. A tesztpéldány karja pár tizedmilliméteres kotyogással csatlakozott a bölcsőhöz, ez már azt jelentette, hogy amikor a tablet szélén kellett valamit böködni, már lötyögött a táblagép.

Ami a képernyőt illeti, kifejezetten jó minőségű ennyiért. Hivatalosan 800 x 480 felbontású, azonban (az AnTuTu benchmarkprogram hardverinfója szerint) a valóság 800 x 432. Talán ezért lehet, hogy amikor a gépet álló helyzetben használjuk, mindent kicsit elnyújtva jelenít meg. A kép egyébként oldalról, fentről nézve is egész szép szögtartományban látható, egyedül az alsó szögekből nézve (fektetve) torzulnak hamar a színek. Mindenesetre autóban simán használható, van elég fényerő, hogy a fényes felszín tükröződésein át is lássuk a térképet. Eleinte kicsit furcsa volt a képernyő érintésérzékenysége, nekem kicsit nagynak tűnt az erő, amivel nyomni kell, és kicsit szűknek az a tartomány, ami a csúzli meghúzása és elengedése között van az Angry Birdsben, hiába, az élet nagy kérdései. Aztán vagy bejáratódott a képernyő, vagy én szoktam meg.

Ami a RAM méretét illeti, sok helyen 1 gigabájtot tüntetnek fel a webáruházak, de az igazság az, hogy 512 megabájt (DDR3-as) van benne. Maradjunk annyiban, ez önmagában nem baj, ennyi pénzért ezen nem kell megrökönyödni. Sok múlik azon, hogy a rendszert mennyire jól optimalizálták, továbbá mennyire pakolták tele felesleges alkalmazásokkal, amelyeknek egy részét sosem használnánk, de állandóan bent laknak a memóriában.

Szerencsére a Navon rendszere alapból elég mezítlábas, de az alapok benne vannak: Gmail-levelezőprogram, sima email, böngésző, zene- és videólejátszó, PDF- és dokumentumolvasó, ebook-olvasó, GPS-tesztprogi, és egy kiváló, MP3-ban rögzítő app is került bele. Ja, és ott a Google Maps, amit SIM-kártyahely hiányában csak wifis környezetben tudunk használni, autóban nem – de miért is tennénk, hisz ott az iGO Primo, esetünkben teljes Európa-térképpel. Bluetooth sincs, de kocsiban netezés vészhelyzetben megoldható úgy is, ha van okostelefonunk, bekapcsoljuk a wifi-hotspotot, és kész.

Hogyan boldogul a dolgokkal a hardver? Az 1,2 gigahertzes, egymagos proci sztenderdnek tekinthető ebben a kategóriában, ma már nem rakéta, de két éve még ezt mondtuk volna rá. Egy-egy komolyabb feladattal meg lehet akasztani, ilyen mondjuk, amikor a böngészőnek be kell töltenie az Index combos címlapját: a görgetés, zoomolás, böködés akadozva követi az embert, pláne, ha sok a flash-es tartalom, amit szintén megjelenít. Maga a 4.0.4-es verziószámú Android gördülékenyen fut, ha nem is fénysebességgel. Ennek a verziónak van egy hibája, nevezetesen a Google Play alkalmazásboltból nem tud letölteni, mert egy jellegzetes hibaüzenettel (RPC:S-5:AEC-0) leáll – ez nekem is bekövetkezett. Kis kutakodás után kiderült, mi a megoldás, utána minden oké volt.

Azoknak, akik szeretik egyetlen számmal jellemezni egy táblagép tudását, lefuttattam az AnTuTut, és a 3700-es számot köpte ki. A galériában látható, hogyan viszonyul ez a ma futó csúcsgépek tudásához. A 2010-ben bemutatott Samsung Galaxynál csupán 3D-s képességekben gyengébb, minden más téren nagyjából ugyanazt tudja.

Ami az iGO Primót illeti, sok újdonság nincs az androidos verzión, bár a kezelését közelítették androidos gondolkodásmódhoz, például van kétujjas nagyítás. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még mindig megvan benne az alap helyesírási hiba, nevezetesen azúti célkét szó helyesen.) Amúgy klasszul működik és szép a megjelenítés hét colon. Ezek után az lesz a furcsa, hogyha valami kisebb ennél.

A táblagép az erősebb grafika mellett az erősebb processzor miatt is óriási előnyben van egy sima navigációhoz képest. Ehhez lefuttattam a saját benchmarkomat, azaz megterveztem egy útvonalat a legszemetebb módon. A cél Barcelona (Avenida de Grácia 73), a legrövidebb úton, autópályák, fizetős utak nélkül. Ezen egy sima navi el bír tökölni, bár maga az útszámítás nem túl életszerű, jól tükrözi a vasak és a szoftverek teljesítménye közti eltéréseket. A már emlegetett Sygic bizonyos mennyiségű útvariáció fölött például nem volt hajlandó számolni, és leállt. Megboldogult Telesystem navimon az iGO 8 közel hat perc alatt küzdötte végig Európa úthálózatán, míg a prémium Becker Ready 43-nak bő egy perc elég volt egy korábbi teszten. A Navonon futó iGónak 22 másodperc elég volt ugyanehhez. Azt hiszem, nincs több kérdés.

Hogy hol lehetne még javítani a dolgokon? A tartón mindenképp kéne, és egy erősebb hardver is elférne, ha az ember gyakrabban használná a tablet egyéb funkcióit, mint a navigációt, mert az internetböngészés néha kínzóan lassú. Nyilván akkor mondanánk, hogy itt van már a Kánaán, ha lenne egy SIM-kártyahely a mobilnethez. Ja, és még egy apróság: az iGO frissítése nem úgy működik, ahogy az androidos appoké, azaz nem a Play áruházról történik automatikusan, hanem változatlanul a Naviextras.comról kell elvégezni, bár ez nem lényegesen bonyolultabb.

Ami az árakat illeti, a készüléket már említettem, ugyanez Magyarország-térképpel, egy év frissítéssel nagyjából 37 ezerbe kerül. Teljes Európát egy évnyi frissítéssel egy tízessel adják drágábban, a legdrágább személyautós változat az Európa+élettartam frissítés kombó, 60 ezerért. A teherautósok EU-s szoftvere, egy évnyi frissítéssel 70 ezer forint körüli áron kapható meg.

Lehet ízlelgetni a számokat, de szerintem itt nincs sok gondolkodni való: ez a legális szoftver, amihez adnak egy alap dolgokra fényévekkel jobban használható táblagépet is, alig drágábban, mint amennyiért egy sima navigációs berendezést megkapunk. Tény, hogy tabletnek meglehetősen alapkivitelű, az erő, a Retina display és a felhasználói élmény barátai nyilván fanyalognak rajta, de ahogy a dologok menni szoktak a tableteknél, nekem valami azt súgja, hamarosan lesz itt elérhető  áron még erősebb hardver, nagyobb felbontású kijelző, még több memória.