Gyalogosgyilkos 2., japán akció-sci-fi

A lényeg nem változott az előző Prius óta: az alsó-középkategóriát meghazudtoló szintű komfort, könnyed rugalmasság, űrhajó-fíling horribilis áron. Azért ez mégis egy nagyon más autó. Jócskán megnőtt a Prius, 13,5 centivel lett hosszabb az elődnél, így most 4450 mm hosszú, négy centivel hosszabb, mint a Corolla Sedan. Szélessége 1,71 méter, magassága 1,49, formája mégis sokkal több dinamikát és sportosságot sugall, mint picit nyomi elődje, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem.

Az új Prius már nem nyomi, mindenki szerint jól néz ki. A magas lökhárító mögött egy vonalban emelkedő motorháztető és szélvédő után a tetővonal szinte azonnal zuhanni kezd, hogy kupésan lejtsen egészen a hátfal síkjáig. Valahogy sokkal részletesebben kidolgozott az új forma, hogy mást ne mondjak, tizenegy ablak került az autóra. Bár általában nem kedvelem a púpos tetejű, látványosan áramvonalasra tervezett karosszériákat (cW=0,26!), a Priust első látásra megszerettem.

Belül már kevésbé sikerültek ilyen egyértelműen jól a változtatások. Bár sokkal több a lábtér, hátul pazar a hely és jobbak a székek, valahogy gyászosabb lett a hangulat. Az agynak jobban tetsző, a szívet kissé elfancsalító módosítások után a kezelőszervek jóval áttekinthetőbbek lettek, a központi érintőképernyő könnyebben, logikusabban kezelhető. Az új választókar már nem takar bele a műszerfalba - és könnyed kezelhetősége nem is emlékeztet a hagyományos automata váltók botjára. Több a pohártartó, nagyobbak a tárolórekeszek, jobb a hifi.

Miért panaszkodom mégis? Mert ugyanakkor sötétebb lett odabent és kellemetlenebb tapintásúak lettek a műanyagok (különösen az ajtókárpiton és a központi kijelző körül). Azt is mondhatnám, hogy a korábbi amerikaias puhasághoz képest sokat európaiasodott az autó. Sajnos. Mindezekkel együtt a Prius most is egy pihepuha lágy masszázsfotelnek hat, ha egy Golfból vagy Astrából ülünk át bele, és azt is elismerem, hogy a vagányabb külsőhöz kell is ennyivel több keménység, határozottság a kabinban.

Furcsa, hogy a Toyota nem zsúfolta tele az autót azokkal a látványos kis elektromos bigyókkal, amikkel a Prius sokkal attraktívabb hatást gyakorolhatna az emberekre. Se tolatóradar, se automata világítás, vagy ablaktörlő, nincs távirányító a gyári JBL-hifihez, kimaradt a xenonlámpa. A fedélzeti számítógép minden figyelmét leköti a környezetbarátság, még azt sem tudja, melyik ajtó van nyitva, vagy mennyi volt az átlagsebesség az elmúlt etapon. Viszont régi ismerősömet megpillantva a középkonzolon egyre erősebb bennem a bizonyosság, hogy ha a Toyota egyszer majd teleportációs kabint épít a Holdra, annak az irányítópultján is lesz egy kis zölden világító négyszámjegyes kvarcóra.

Alapáron az izgalmas hajtáslánc és az érintőképernyős kezelőegység mellé hathangszórós audiorendszert és álló benzinmotornál is működő automata elektromos légkondit kapunk, melyeknek néhány kezelőszervét zseniális módon a kormánykerékre vitték - nem is gondolná az ember, hogy így mennyivel jobb klímát állítani! Szintén alap a négy villanyablak (melyek közül csak a vezetőé automata), a szervokormány, a gombos indítás és még pár apróság. Aktív és passzív biztonsági felszerelésekben sincs hiány, van hegymenet-vezérléssel kombinált VSC+TRC, azaz menetbiztonsági elektronika, van nyolc légzsák, vezető- és utasoldali övet beköttető vérfagyasztóan visító lidérc - és van ISOFIX.

Most bruttó 6 975 000 forintnál járunk. A mi tesztautónk Sol felszereltségű volt, tiszta hangzású, bár kissé csendes természetű kilenchangszórós-hatlemezes JBL-hifivel, a Toyota kulcsnélküli nyitó- és indítórendszerével, tempomattal, és ami a fő: ködlámpával - 7 325 000! Létezik még Sol Navi felszereltség is hangvezérelt DVD-alapú navigációval és Bluetooth-szal, á 7 960 000 forint. A metálfény felára további százezer.

Ez persze horror ár egy hétköznapi Corolla-osztályú autóért. És hogy akkor mi kerül ennyibe? Hát egyértelműen a rövid orrba rejtett környezetbarát technika. A Toyota felfrissített hibridmotorját már bemutattuk korábban, csak emlékeztetőül: az elsőrendű erőforrás egy 1497 köbcentis, 16 szelepes, változó szelepvezérlésű VVT-i motor, aminek maximális fordulatszáma az elődmodelléhez hasonlóan 4500 min ^-1, de immár 70 helyett 77 lóerőt teljesít. A motorhoz, a kerekekhez és a hátul elhelyezett nikkel-metálhidrid akkuhoz kapcsolt villanymotor-generátor egység teljesítménye is megnőtt, 33 kW helyett már 50-et, azaz 68 lóerőt képes produkálni.

A benzinmotor négyezres fordulaton 115 Nm-t ad le, az elektromotor pedig a 0-1200-as fordulatszámtartományban 400 Nm-t képes kifejteni. " Nagyobb forgatónyomaték, mint a legtöbb V6-os dízelmotorban ", mondja erre a Toyota weblapja. 0-ról 100 km/h-ra 10,9 másodperc alatt gyorsul az üresen 1,3 tonnás, optimálisan 110 lóerős Prius. Azért ennyi, mert az elektromotor és a benzinmotor nem tud egyszerre csúcson járni, lévén a villanymotor a benzinmotor által termelt energiából él.