Mégsem végzik ki a technikai analfabétékat!

Az első Bangle-7-es BMW-ben elsősorban az tetszett, hogy mertek radikálisan változtatni egy konzervatív ikon formáján. Aztán ahogy teltek az évek, egyre gyakrabban mondogattam, hogy Chris Bangle egy zseni, és nagyszerű munkát végez, de a múlt század utolsó 7-es és 5-ös BMW-i így utólag sokkal időtlenebb, csiszoltabb eleganciát sugároznak. Unalmasak, de az elegancia nem a szórakoztatásról szól. És ha valaki nem szeretne unalmas lenni, a végén úgy néz ki, mint Cab Calloway, aki nem volt egy nagy énekes, mégis emlékszünk rá, annyira borzalmasan jelent meg.

Mellesleg, ha már a borzalmaknál tartunk, az igazán ízléstelen 7-es a Bangle-7-es frissítésével állt elő. Szörnyű, dülledt tekintet, iromba, öncélúan vagy tán inkább véletlenszerűen böszme vonalak – bálna, fikarcnyi elegancia nélkül. Az ausztrálok Dame Ednának hívják egy rettenetes helyi szappanopera-szereplő után, aki egyébként az átlagos ausztrál háziasszonyt testesíti meg. Hogy miért hasonlít a Bangle-facelift Dame Ednára ?

Ez az új forma viszont most, hogy harmadnapja nézegetem, tartósabbnak tűnik. Ez a formaváltás most nem felforgatós palotaforradalom, hanem afféle angol polgári, de még szegény Károly királyt se végezték ki, mindössze feljebb bukott – Bangle általános, céges tervezési tótumfaktum lett. A hivatalos BMW-közlés szerint a Bangle-stílus minimum 2010-ig marad, de úgy látszik, a kertek alatt lehet már Bangle-szerűtlent tervezni.

Mert az új 7-es nagyon nem Bangle. Hogy a szentségtöréssel kezdjem, az autók karakterét döntően meghatározó első lámpák hosszában tört síkos megoldása a jelenlegi C Mercedesről ismerős, ahová pedig (ultra-szentségtörés!) a G Astráról lopták. Hiába, igazából megy az Opelnek a formatervezés. És a BMW-nek is.

A hűtőrácsra rakott két márkavédjegy-vese már a kettővel ezelőtti, 1994-es 7-esen is maga volt a hűtőrács. A megoldást Bangle is átvette, de most már hatalmasra növesztették, úgyhogy ezek bőven nem vesék, vagy ha igen, vízszintesek, és egy legalább hatszor akkora állatból származnak. De nagyon finom a forma, végtelenül ízléses minden – nem igazán tudom megfejteni, mitől, mert egyelőre nem értem a rendszert, csak annyit érzek, hogy ez tíz év múlva nem forradalmi, hanem elegáns forma lesz majd.

A belseje is csak akkor forradalmár, ha a részleteket kezdjük nézegetni, hiszen egy német luxusautóban ritkán látni vásári megoldásokat. Túl az általános jó ízlésen és azon, hogy a fabetétet tán hanyagolhatnák, de akkor meg a túl technó, szálcsiszolt, rideg BMW-fíling uralkodna el, tehát tán mégis fával kérném, szóval vannak itt radikális részletek és változó trendek.

Az automata váltó kapcsolója visszakerült a kormányoszlopról a hagyományos helyre, és egy nagyon Bangle-gyanús, szép modern szobor lett belőle. Aztán itt is van új iDrive, hét mellékkapcsolóval – ha emlékszik még valaki, az eredeti iDrive az eredeti 7-esben épp azzal a filozófiai háttérrel nyomult, hogy elég a luxusautók gomb- és kapcsolóerdejéből, és egyetlen eszközzel lehessen vezérelni (majdnem) mindent.

Viszont az iDrive-ot gyűlöltük, mert lassú volt, bonyolult és kiforratlan, de mire mostanra kiforrta magát, uramfia, mit látunk? Olyasféle gomberdőt, mint a legdurvábban pilótafülkére hangolt klasszikus csúcs-Saabokban. A teljesség igénye nélkül próbáljuk meg összeszámolni a kapcsolókat, a vezetőoldali ajtón kezdve. Ablaknyitókkal, letiltógombbal, napvédőgombbal, tükörállítással- és behajtással együtt kilenc, plusz a memóriás ülésállítás gombjai: 13. A műszerfalon balról a követőautomatika, a sávtartásfigyelő és a szélvédőkijelző (head up display), ködlámpák 18, 19, lámpakapcsoló, műszerfalfényerő 21, műszerfal nullázója 22, a kormányon kétoldalt kétszer hat (!), a funkciójukba nem mennék bele, nem akarok hülyeséget mondani (34).

A bajuszkapcsolókon elhelyezett gombokat ne is számoljuk. A kormányoszlopon a villanyos kormányállító és a kormányfűtés gombja (36), elakadásjelző, központi zár (38), a hifi- és klímavezérlés gombjait megint ne számoljuk, pedig szép aratás lenne, aztán az iDrive hét gombbal, plusz maga a controller korongja (46), parkradarkapcsoló és a sarokba kukucskáló kamera kapcsolója, futóműállító gombok, plusz a kipörgésgátló kikapcsolója, az elektromos rögzítőfék kapcsolója (52) – hát nagyjából ennyi, meg amit még elfelejtettem, esetleg nem vettem észre, vagy számításba. Egyszóval sok víz lefolyt a Dunán, mióta a BMW meghirdette az egykapcsolós letisztulósdit.

Ezzel kapcsolatban az lepett meg a legjobban, hogy a temérdek, így elmesélve áttekinthetetlen gomb ellenére ez a 7-es sokkal barátságosabb, mint az előző, ami gyanakodva rám nézett, és azt kérdezte: technóbubus vagy? Szóval nem – akkor megdöglesz, kisköcsög. Mert többféle ember él a világban. Én speciel filmeket szeretek nézni, nem codecekkel zsonglőrködni, és dolgozni vagy szórakozni a számítógéppel, nem pluginokat vadászgatni a vadregényes világhálón. Az új 7-est sokkal inkább nekem találták ki.

Önkényesen válasszunk ki néhányat az izgalmas villanykütyük közül. A tolatókamera kirajzolja az ívet, ahová adott kormányállással tartunk, és kis színes négyzetekkel megjelöli a tárgyakat, melyekbe beleütközhetünk. Viszont az elektronika ugyanolyan buta, mint a Mitsubishi Pajeróban: ha nem lát valamit, elfelejti. Ha tehát tolatva állunk be egy helyre, és elmentünk egy oszlop mellett, azonnal elfelejti az oszlopot, és nekünk kell figyelnünk, rá ne húzzuk a kormányt.

A sávelhagyás-figyelő néha egész jól dolgozik, máskor elég álmatag. A felezővonalakra és záróvonalakra sodródást nagyon megbízhatóan jelzi a kormány finom rezgetésével, még kopott, dzsuvás útburkolati jelek esetén is. A járdaszegélyeket, padkákat viszont mintha nem látná, pedig szürke peremre futni sokkal veszélyesebb, mint fehér csíkra. Az adaptív tempomat viszont, ami tartja a követési távolságot, százszázalékos. Tökéletes autópályán, tökéletes országúton, időben észreveszi, ha valaki besorol elénk, nem zavarja meg a kanyar. Csak persze vigyáznunk kell az elbambulással, mert ha a negyedik körforgalomnál nem megy valaki előttünk, simán belezúgunk a beállított 90-nel.

A fűtés kicsit furcsa. Szépen bebarangoltam a menüt oda-vissza, de nem jöttem rá, hogy ha mondjuk 19 fokra állítom a klímát a saját oldalamon, miért van mégis igen meleg, hiába vettem le rég a kabátomat. Vagy ha Morzsa kutyám szörnyen liheg hátul, hátramegyek, letekerem neki 16-ra, és automatára állítom, miért kerülgeti továbbra is a hőguta. Meg lehet nézni a használati utasításban, ami szintén az iDrive-ból lapozgatható, viszonylag áttekinthetően, de sajnos nem sikerült kibogarásznom, mi lehet a zavar oka. Persze szép is lenne, ha pont egy csúcs-BMW-ben jönne rá az ember egyből mindenre.

Nagy találmány az első kerékívek elejére szerelt két kis kamera, a képük osztott képernyőn jelenik meg, éjszaka is jól használható. Fixírozhatjuk vele feltűnés nélkül a többi közlekedőt is, de alapvetően arra találták ki, hogy rettenetesen hosszú autónk orrát egy kereszteződésből kidugva már akkor is lássunk balra-jobbra, amikor a vezetőülésből esélyünk se lenne rá.

A belsejében azonnal igen jól éreztem magam, és napról napra jobban szerettem. Az ülések annyira kényelmesek, hogy még akkor se szenvedtem, amikor valaki elállította. Igaz, Magyarországon a (széria) Dakota bőrkárpit nem biztos, hogy jó asszociációkat kelt. Viszont hátul is kényelmes; levittem a családot Tihanyba korizni, összesen öten ültünk benne, és mindenki úgy szállt ki, hogy ezután csak 7-es BMW-vel hajlandó téli sportokat űzni.