Bemutató: Ford Mustang Boss 302 – 2012.

A 302-es talán a legklasszikusabb Ford-mértékegység. Az én 1968-as Cougaromban is ekkora motor van, és nem azért, mert annyira különleges volna – épp ellenkezőleg. A Cougar alapvetően egy kicsit felfelé pozícionált Mustang volt, és ugyan létezett kisebb, meg számos nagyobb V8-as is, valahogy a 302 köbhüvelyk, a 4,9 literes lett az igazán elterjedt.

Az amerikai izomautók feltámadása nem egy retrókamu: nem csak a formavilág stimmel, de a teljesítmény is. A futómű ráadásul kategóriákkal jobb, mint az ősöké volt. Vezettem ugyan Amerikában puha, tohonya, meghökkentően gyengécske Mustangot, amiben meg is kellett keresni a V8-as motort, hogy elhiggyem, az van benne. Készültek már persze akkor is ütős Mustangok, de kölcsönzőben nyilván a papásabbakat tartották. És a Ford 2012-ben ugyanúgy nem engedheti meg magának a puhulást, mint a 60-as évek végén, amikor a GM végre összeszedte magát, és 1967-ben megcsinálta a pony car-konkurenst, a Camarót. Mellesleg a Ford 1969-et ad meg a Boss születésnapjaként, ahogy a Wikipedia is, a biblia viszont (Amarican Cars 1960-72) 1970-et ad meg születési évként. 1970-ben jelent meg egyébként a Mustang Grande is, ami az első lépés volt a 70-es évek béna Mustangjaihoz. És a biblia szerint 1970-ben 6318 Boss 302-est adtak el, 3720 dolláros alapárral (az optikai Mach 1 egy ötszázassal olcsóbb volt).

A Camaro tavaly már Európába is befutott, és igen meggyőző benyomást tett rám, bár javarész esőben, országúton vezettem, Svájcban, ahol kérdés nélkül végzik ki a gyorshajtókat. A Camaróért ennek ellenére tűzbe tenném a kezem: a futóművön, a váltón és a fékeken így is érződik, hogy az autó nem lehelné ki a lelkét egy kis pályázástól A 6,2 literes motorjáról nem beszélve. A 432 lóerős, 6,2 literes Camaróval ellentétben az új Boss 302 a nevéhez híven csak 4,9 literes lökettérfogatot állít hadrendbe, de abból 444 lovat facsar ki. Mivel a Camarót a már említett Svájci miliőben teszteltem, a Bosst pedig a budapesti éjszakában, az elméleti összehasonlító teszt nem sokkal megalapozottabb, mint annak eldöntése, ki nyerte volna a Bud Spencer – Bruce Lee – Jason Statham körmérkőzést.

Milyen lenne a visegrádi szerpentinen? És a 24-es úton, valahol Mátraháza és Parád között? Kicsit talán szenvedne, de szerintem semmivel sem jobban, mint egy Nissan Z. Az egy kicsit szűk neki, bár az is lehet, hogy csak nekem szűk, mert én szerpentinezni a Mazda MX-5-Honda S2000 méretosztállyal szeretek, a Mustangnak pedig a nekem enyhén tehát Nisssanénál is 17 centivel nagyobb a tengelytávja.

A Boss motorkaraktere kicsit versenyautósabbnak tűnik, a Camaro ugyanis 5900-as fordulatnál adja le a csúcsteljesítményt, és 6600-nál szabályoz le, míg a Ford motorja elforog 7500-ig. A Boss 302 motorjának teljes neve Hi-Po 4V Ti-VCT V8. Hogy ebből a betűhalmazból melyik jelenti a szívó- és kipufogóoldalon is változó szelepvezérlést, a kovácsolt dugattyúkat és hajtórudakat, melyik a dupla OHC elrendezést, azaz a felül fekvő négy vezérműtengely, és mi utal a nátriumtöltésű szelepekre, sajnos nem tudom. Utóbbi egyébként azt jelenti, hogy az üreges kialakítású szelepekben nátrium van van, ami hő hatására megolvad, a szelep mozgásakor fel-le lötyög, így vezeti kifelé a hőt. Nem egy NASA-újdonság, vagy legalábbis a NASA még a Holdraszállás idején újította, mert szerkesztőségünk képzettebb tagjai azonnal ontani kezdték a nátriumtöltésű szelepes autókat a Steyr Puchtól a Kadett GSI-ig. A Boss 302 kapott külön olajhűtőt is, gondolom, ezt már nem tüntetik fel külön.

Dizájnszempontból érdekes, hogy az új Boss 302 ugyanúgy egy enyhe facelift, mint az eredeti, 1970-es volt. És a szép dekorcsíkok és eleve vad színek mellett gyakorlatilag észrevehetetlen: az első lámpákat összébb húzták, ennek ellentételezésére a hátsókat függőlegesen kicsit megnyújtották. Nem kétséges, hogy a hátsó változtatás sült el rosszabbul. A néhány év múlva esetékes modellváltásnál valószínűleg visszacsinálják szépen a három-három különálló, egyforma csíkra.