Renault Wind 1.6 (2010)

Ki a franc akar húsz év múlva azon idegeskedni, hogy a kölyköm fejre áll-e az érettségire kapott (akkor húszéves) autóval? Na ezzel biztosan nem fog, mert gyorsan nem lehet vele se menni, se kanyarodni. Kényelmes ugyan, de ez az ára, hogy nem fordul. Menni se igazán megy, ráadásul jóval a piros mező elérése előtt letilt, de nincs is értelme forgatni, mint mondtam, nem megy. Üveghang? Hogyne, a plázaparkolóba, mi? Oda minek?

Ez nem sportos kocsi. Tudják, kiknek szól? Fodrászoknak, műkörmösöknek, MILF-eknek meg egyetemre járó apukakedvencéknek. Esetleg nemi identitásukat frissen elvesztett emósoknak. Nekik meg jó ez így, ahogy van. Erre akkor jöttem rá, amikor elolvastam a sajtóanyagot, ezt írja:

„A Renault Wind bizony nagyban profitált a Renault Sport Technologies mérnökeinek tapasztalatából.”

Igen. Mi is volt a tapasztalat? Hogy a súlypontját a teteje felett fél méterrel viselő kisautóval ne akarjunk indulni a Monte-Carlo Ralin, mert nem oda való. És ennek szellemében elkészítették a lehető legkényelmesebbre, ahol még épp az úton marad, és nem pattog le róla.

A tető megoldása például teljesen vállalható, biztosan tovább bírja majd, mint a száz darabból álló, nyeklő-nyakló CC tetők. Annyi történik, hogy egy ökölnyi tekerentyűt kiengedve, a kéziféket felhúzva, a tetőt egy az egyben behajítja a csomagtartóba. Nyeklés-nyaklás nincs. És csomagtér is marad, pont annyi, mint volt, 270 lityi. VDA persze.

Maga az autó kisautó. A Clio és a Twingo hossza között van, 3,83 méter, ez igazából kicsi. Épp emiatt alkalmas városi gyösznek, mondjuk ezt véteti észre a kétféle motor is: 1,2 TCE és 1,6 16V, 100 és 133 lóerővel. Ja, persze, hogy nem megy, amikor üresen 1131 és 1173 kilósak. Benzin, olajok, utasok, cuccok, máris megvan a másfél. Tonna.

A kasztni merevségéről vannak fogalmaim, inkább érződik egy tömbből kifaragottnak, mint hebehurgya vacaknak, gondolom, ezért került a csomagtérbe is két merevítő, meg ezért olyan vastag a küszöb, hogy Szergej Bubkát kivéve sose láttak még embert elsőre beülni. Nem baj ez, csak ugye nehéz, meg kicsi lesz az utastér. Kétszemélyes.

A formáról különösebben nem nyilatkoznék, nem vagyok célcsoport, tudják, de eleve idegenkedem az orra eső designú CC-ktől, a műfaj csúcsa a Colt. Volt eddig. A Peugeot 206 még épp elviselhető, a nagyobb már nem, de a Micra például közelebb áll az eddigi győztes Colthoz, na de ez a Wind, ez azt hiszem, átveszi az első helyet.

Szóval kiderült, hogy egy nyitható tetejű, konfekciócuccokból (motor, váltó, padló, beltér, futómű) felépített, kisméretű Renault-ról van szó, aminek a célközönsége nem képez közös halmazt a trackdayekre járókkal. Oké. Akkor most nézzük meg az árát, hogy hogy is van ez?

4 490 000 forinttól indul. Hogy micsoda? Ennyiért Megane-t kapunk, Dynamique felszereltséggel, az erősebb 1,6 16V motorral, mert a Wind ennyiért csak ezerkettes. Tovább megyek, ha különlegeset keresünk, Twingo RS Gordinit kapunk félmillióval olcsóbban, sima Twingo RS-t 1,1 millióval olcsóbban. Így azért annyira nem buli. Négy és féltől indul. Mire motor is lesz benne, legalábbis az 1,6-os 133 lóerős, már 5,2 millió.

Kérem szépen, tegyenek rá egy Dacia emblémát, és adják 3 millióért az alap kis turbóst és 3,5-ért az 1,6-ost. Mindenkinek jobb lenne így, főleg annak a sok-sok Daciának, amelyek ott árválkodnak a kereskedésekben, és miután a kedves vevő megnézte és tetszett, most még a neve miatt nem veszi meg. Fontolják meg odakint, kérem.