Minden a Peugeot-borsőrlőkről

Felmerülhet a kérdés, miért olyan fontos néhány nyavalyás borsőrlő egy több mint 200 éves cég történelmében. Pedig a borsőrlők olyan jelentős szerepet töltöttek be a francia vállalat életében, hogy ma talán nem is létezne nélküle. Sőt, a konyhai eszközök ma sem kerültek le a Peugeot repertoárjáról, hiszen a Peugeot Saveurs forgalmazza saját gyártású termékeiket. A közelmúltban dobtak piacra egy különleges, 110 centiméteres kézi borsőrlőt is, de ne rohanjunk ennyire előre.

A cég története 1810-ben kezdődött, amikor Jean-Pierre és Jean-Frédéric Peugot úgy döntöttek, hogy apjuk által rájuk hagyott családi malmot hengerművé alakítják át – eredetileg ugyanis a Peugeot-felmenők molnárok voltak. Ez a lépés nagyot változatott a francia család életén, ugyanis innentől kezdve acéllemezeket, vágóeszközöket, fűrészeket és egyéb szerszámokat gyártottak. Más szóval igyekeztek lépést tartani a kibontakozó nehéziparral.

Ez annyira jól ment nekik, hogy a francia nemzeti ipar ösztönzésével foglalkozó társaság 1812-ben aranyéremmel jutalmazta őket a Peugeot-fűrészek miatt. Ehhez hozzátartozik, hogy ezeket a fűrészeket különleges edzési eljárásokkal készítették, amik így különösen ellenállók, egyben rugalmasak is lettek. Ezt a spéci gyártási technológiát 1818-ban szabadalmaztatták is, és ekkor született meg az ikonikus, oroszlános Peugeot-logó.

Ugyanez a logó került később a Peugeot első kávéőrlőjére is – ahogy az első borsőrlőre, és automobilra is - amit 1840-ben mutattak be. Ez a kávéőrlő azért volt nagy újítás, mivel már karos szerkezetben aprította a kávét, így el lehetett dobni a mozsarat. Röpke 34 év múlva pedig piacra dobták az első kifejezetten bors őrlésére szolgáló szerkezetüket is, a Peugeot Z-t.

Számtalan helyen egyébként a Peugeot-nak tulajdonítják a világ első, kifejezetten borsőrlésre szolgáló eszközét is, ahogyan a legelső kompakt kézifűrészt is, de mivel ezekről nincsen bizonyíték, így nem hivatalos – és nem is dicsekednek vele.

Visszatérve a Peugeot Z-re, a nagy újítás az volt a korábbi kávéőrlőkhöz képest, hogy a külső és belső malomkerekeken egyaránt elhelyeztek fogakat, két különböző méretben. Így a felső, ritkásabb fogak megroppantották a borsszemeket, majd sorba állították őket az alsó fogakhoz, amik a tényleges őrlést végzik.

Ezek az eszközök a 20. században, sőt, ma sem tűntek el. Ennek az volt az egyik oka, hogy egy időben a tisztességes éttermek ismertetőjegye is a frissen őrölt bors volt. Ez a szokás azért alakult ki, mert a nem túl tisztességes kereskedők faszénporral hígították a borsot, a nagyobb haszon érdekében. A másik ok pedig az, hogy egyik kényszermegoldás sem olyan jó, mint a frissen őrölt bors. Például – gyorsan szögezzük le, hogy a hozzáértők szerint - a papírzacskóba csomagolt, előre porított bors is csupán csak gyenge próbálkozás, mivel egyes íz- és illatanyagok gyorsan elillannak az őrlés után. Bár mi, halandók ebből aligha érzünk valamit. Mindenesetre a márka sikerességét alátámasztja az évi 30 millió eurós forgalma.

A mostani XXL modell pedig az 1987-ben kiadott Paris borsőrlőnek állít emléket, mind a 110 centijével és 7,5 kilójával. Egyik különlegessége – paraméterein túl – hogy nem villanymotor hajtja, hanem kézzel kell működtetni. Ennek két oka van; az egyik az, hogy ez egy gyűjtői darab, ami akkora ritkaság, hogy mindegyiknek saját sorozatszáma és eredetiségi tanúsítványa is van, illetve ára is elég borsos: 375 ezer forint. Nem csodálkoznék, ha a hibátlan szóvicc után mindenki azon nyomban kilépne a cikkből, ezért hagytam a végére. Aki mégsem tesz így, annak itt második indok is: a villanymotoros borsőrlőkben a nagyobb fordulatszám miatt kissé felmelegszik a bors, és ez befolyásolhatja az ízét, illatát. Bár, ha nem vagy főállású bors-szakértő, nem biztos, hogy észreveszed.

Tehát elmondható, hogy a Peugeot-nak elég fontos szerepet játszott történelmében a borsőrlő, még ha ma nem is arról híres. Ami pedig még szívmelengetőbb, hogy a Peugeot Saveurs-ban ma is többségi tulajdonrésze van az alapítók leszármazottjainak.